Olyasmi. Bor volt, legalábbis annak tűnt, sajnos úgy ittam mint a vizet. Egy pohár vörös, egy fehér és így tovább amíg fel nem adtam a harcot, hogy elpusztítsam a lőrét.

A legdurvább mégis az volt, mikor házibulik végén összeöntöttük mindig a maradékot. Az volt az igazán undi koktél. De ezeken a rangos eseményeken sosem ütöttem ki magam mégsem, csak becsíptem, mert mindig mielőtt elindultam jól bekajáltam és vittem is magammal szendvicset így volt ami felszíjja a nedűt és máris lehetett újra tölteni. A lényeg az volt, hogy nem szabadott nagyon keverni az italokat és jól eltelt az éjszaka. Kivéve a buli végén a koktél, na azt sosem felejtem el. Ütött, de sosem kómásra és reggel hatra a fiatal szervezet is elfáradt azért annyira, hogy elege legyen az alkoholból.

[ Szerkesztve ]