Eszembe jutott egy történet.

Előzmény.
Mikor másodállásban taxiztam, legendák terjengtek a sofőrök közt, hogy amikor hazavitték a részeget, hogy bánt vele a felesége. Szemétlapáttal, partvissal verte, közben átkozta, lehordta mindennek. Egy ilyen esetem nekem is volt. A feleség ugyan nem használt segédeszközt, de megpofozta, közben persze ment az átkozódás. Alig tudtam a nőből kiimádkozni a fuvardíjat, de végül kifizetett. Jatt nem volt, de örültem, hogy szabadultam.

No, szóval pár évtizeddel később egy barátomnál voltam, kvaterkáztunk. Jó kis körtepálinkája volt, eperhordóban érlelték, állítólag úgy az igazi. Mit mondjak, tényleg jó volt.
Eljött az ideje a búcsúzkodásnak, megyek haza. Úgy döntöttem, hogy ha lehet, kihagyom a BKV-t, talán akad taxis, aki hazavisz, bár pénz nem volt nálam. Le is intettem egyet, aztán elmondtam neki a szándékomat, meg hogy otthon fizetem ki. Nem volt egyszerű dolog, mert a nyelvem összegabalyodott, így meg nagyon nehéz kimondani, hogy Kőbánya-Újhegyre mennék. Rábólintott, beültem, hazavitt. A sofőrnek megmutattam a személyim, hogy én vagyok én, aztán letettem az ülésre zálogként, bár csak két lépésnyire volt a kaputelefon. Felszóltam a feleségemnek, hogy hozzon le egy százast, ki kell fizetni a taxist. A sofőr szemében ott volt a "na most majd kapsz" tekintet, de csalódnia kellett. Leért a feleségem, váltottunk két puszit, aztán a kezembe nyomta a pénzt. A számla valahol 60 Forint közelében volt, (ó, régi szép idők...) természetesen nem kértem vissza a százasból. Felkaptam a személyim, aztán uccu neki, irány a lakás, hadd örüljön az a szegény asszony.