Akkor nyugodj meg attól megnyugszól .

Akkor neki futok meg egyszer: a te indokolatlanul feldühített férfi embered, komoly károkat tudna okozni az én alulmeretezett hardver elemeimben.

A lényeg az indokolatlanul hangsúlyozása, mert 1.5 m már elégséges távolság bárkitől

Meglepődnél ha azt írnám neked hogy elsőre is értettem?

Erről,mármint a minek, miként neveljem a csemetet, beszélgettünk hugival sokat.
Valahol korábban már említettem, hogy taposós kis getzinek avagy egy elfogadó luvnyának
Előbbi ugye sanszosan sikeres leszen, ha jó helyen és időben.
Elvektől mentesen teszi, ami kell.
És van a másik...

Az egészben az a lényeg, hogy dinamikusan kell kezeljük a statikus dolgokat.

Embernek kell nevelni, aki nem tapos, de nem is alázkodik meg.

Hát csak nem beiratad karatéra is? Vagy úszásra? Itt megjegyzem, h én nem tudok mai napig úszni. Sportra kell nevelni attól megedződik.

Nem karatézott, de határozott volt. A középsuliban elhajtotta a csicskáztatókat, pedig csak 160 centi magas, 42 kiló. A nevelését én már befejeztem, ma már 44 éves.

Amúgy szép karrier az övé, ma egy suli igazgatóhelyettese, jelentős tekintéllyel bír.

És beleszólhatsz az unokák nevelésébe?

Az unokám huszonéves. Csak akkor volt a lányommal vitánk a nevelésével kapcsolatban, amikor nálam laktak. Lerendeztük szép szóval. Sem előtte, sem utána nem kukorékoltam bele a nevelési módszereibe.

Egy nagyszülő óriási hibát követ el, amikor meg akarja határozni, hogy a gyermeke hogy nevelje az unoká(i)t. No persze van olyan, hogy jobban járna a gyerek, ha a nagyszülő nevelné.

Nos, igen. Ámbátor szerintem - mint kivülálló -, manapság ez nem egy könnyű feladat és nem is túl népszerű.
Mondjuk, úgy en-bloc egyáltalán a nevelés nem túl népszerű elfoglaltság.

(#68) pusszycat:
A sport az valóban fontos és jó dolog.
Alig várom, hogy taníthassan kosarazni.