Amikor találkoztunk, mindent megbeszéltünk, mert úgy fair ha tudja kivel van dolga. Tudta, hogy szükségem volt drogra, hogy el tudjak jutni erre a szintre, tudja sok hülyeséget csináltam, és azt is mennyire problémás a létezés számomra. Tudom az érzések felülbírálta nem egyszerű, de tudnia kellett, mert esélyt adtam arra, hogy átgondolja. Ha így is jó, hajrá.
[Re:] [Vakegérke:] Keménység és két apró történet - BLOGOUT fórum
üzenetek
hozzászólások
Megvan az eredeti amire hivatkoztam
Mikor voltál utoljára nyaralni, kikapcsolódni. Környezet változás az kell neked. Tull sokat agyalsz. Rossz beidegződésék. Sportolj valamit. Pl. futás után nagyon jó lesz a közérzetem. Vegyél valamit aminek örülnél és máris jobb.
Ő mindig nyaral a munkája véget. Nagy pókok és varánuszok társaságában. 
Nem is tudtam, h ennyire ismeritek egymást. 
Gondolj egy öntvényre egy bezárt Öntödébe.
A mester kapatós volt, teli van zárvánnyal a munka darab
Kívülről be tudod tapasztani a lyukakat, egyenetlenséget, de a belül lévőket, csak újra öntéssel lehet javítani.
Ez az öntvény vagyok én, alapjaiban hibás, javításom csak elpusztitasom árán lehetséges.
Ezt másképp nehéz elmagyarázni, látszólag meg tudok felelni az elvárásoknak, de ez mindig színjáték lesz.
Érdekes kérdés ez.
Amióta az eszemet tudom - najó... ez hülyeség, most se tudom még. Szóval, amióta eszembe ötlöttek ilyetén gondolatok, mindig is feleség, gyerekek volt a célom.
De, tényleg. Már az első igazán komoly kapcsolatomat is úgy képzeltem(-tük) el, hogy mi aztán ásó, kapa, nagykaland.
15 évesek voltunk, ami mostanra nyilván vicces kissé. Ám, úgy vélem, ha rajtam múlott volna, akkor most a grill mellett söröznék a fiammal és a szemem sarkából figyelném, ahogy a szememfénye kisjányom combját cirógatja az a pernahajder fickója, Sipi meg: Apjuk, nem kéne még megforgatni a husit?... :)
Aztán, persze jöttek-mentek a nagyobbnál nagyobb Ők. Szép pillanatok, vágyak, tervek, majd jó nagy csalódások. Amik után megfogadja az ember fia, hogy én aztán szerelmetes soha többé! De, nyilván ez nem így működik. Ideig-óráig le lehet korlátozni aggyal a szívet, de parancsolni nem lehet neki. Szóval, újra meg újra beleléptem ugyanabba a folyóba.
Viszont, jó néhány évvel ezelőtt az elgondolásom erről a témáról, vett egy 540 fokos fordulatot és eljutottam oda, hogy se oldalbordát, se utódot nem akarok már.
Rájöttem, hogy velem van a gond, nem nekem való ez, alkalmatlan vagyok rá. (Vagy csak nem találtam rá arra, akivel...)
Na, meg erre a világra gyereket inkább nem, illetve ami még lényegesebb, már nem akarom. Beleszoktam az egyedüllétbe és egyáltalán nem hiányzik, hogy alkalmazkodnom kelljen bárkihez is. A felelősség meg aztán pláne nem. Mert, amit 'megszelidítettél' ugye... Neeem, köszi de nem.
Nyilván soha ne mondd, hogy soha, mert soha nem tudhatod. Ám, tudatosan küzdök ellene. Ha, valami komolyabbat kezdek érezni: C'est la vie!
A csemetékkel egyébként jól elvagyok. És általában ők is velem. A másfél éves unokahugyim egy kis tündér, amolyan Demóna-féle, de na. :)
Vizont, pár együtt töltött nap után, lemállik a cukormáz és képes lennék agyhúgykövet kapni egyes helyzetekben. És már a gondolata is elborzaszt, hogy nekem ezt napi 24, évi 365-ben...?! No-way!
Persze, a saját véred más. Gondolom.
Oh, természetesen a bejegyzést is megolvastam és minden tiszteletem Egér uram! :)
Tökéletes hasonlat! Mintha rólam írtad volna. 
"Persze, a saját véred más."
Így van. Mikor először vettem a kezembe azt a kis bociillatú szuszogó csöppséget, aki hús a húsomból, vér a véremből, eltört nálam a mécses. Az az érzés nem hasonlítható semmihez.
Múlik az idő, elkezd csúszni-mászni, aztán feláll, megteszi első bizonytalan lépéseit, aztán kimondja az első értelmes szót, és így tovább.
Rajtam múlik, hogy milyen irányba fejlődik, az én felelősségem, hogy mire nevelem, mit engedek, mit tiltok meg neki.
Persze nem csak apu feladata a nevelés, hiszen anyu általában többet van vele, talán még jobban is szereti, de ezt kétlem.
Ami a társat illeti, nem kell szerelmesnek lenni bele, elég ha szereti az ember.
"Ami a társat illeti, nem kell szerelmesnek lenni bele, elég ha szereti az ember." - ez gondokat okozhat az ágyban. Ha nem kívánod igazából csak szereted mint egy barátot beláthatatlan következményei lehetnek. Mondjuk félbehagyod vagy el sem tudod kezdeni, esetleg nem is akarod.
Kezdetben segít a vágy, a kangörcs, aztán ha megszereted, nincs probléma.
Vagy fél doboz viagra Hogy szokták mondani, ha nincs meg a kémia b@szhatod. Ez a kérdés is megérne egy témát. 
[ Szerkesztve ]
A kémia akkor sem biztosan működik, ha a nagy szerelmeddel kabátolsz össze.
Nem kell a viagra, hiszen fűt a vágy. Mire alábbhagyna, már szeretitek egymást annyira, hogy nem is vágytok másra. No persze az igaz, hogy a kémiának ebben nagy szerepe van.
Engem minden nő ismer, ezért nagyivben elkerül 
Mindannyian zárványosak vagyunk egy kicsit, csak a kérdés ez mennyire okoz zavart a statikus és dinamikus nyírásban szenvedő alkatrész integritásában
A statikust már tudom kezelni, de a dinamikust amit nem lehet a munkadarabra csak úgy ráengedni, mert a belső zárványok hatása nem egyértelmű, és a következmények sem.
Amúgy is itt a Covid , 1,5-M távolságot megtartjuk.
Szigorúan 10^7-ennel megszoroz
Nem akarom veszélybe sodorni magamat ![;]](/dl/s/v1.gif)
Ne hogy neked legyen bármilyen bajod is ahhh
A alaptalanul feldühödött férfi emberek komoly károkat tudnak okozni alul méretezett hardver elemeiben 
Akkor nyugodj meg attól megnyugszól . 
Akkor neki futok meg egyszer: a te indokolatlanul feldühített férfi embered, komoly károkat tudna okozni az én alulmeretezett hardver elemeimben.
A lényeg az indokolatlanul hangsúlyozása, mert 1.5 m már elégséges távolság bárkitől
Meglepődnél ha azt írnám neked hogy elsőre is értettem?
Erről,mármint a minek, miként neveljem a csemetet, beszélgettünk hugival sokat.
Valahol korábban már említettem, hogy taposós kis getzinek avagy egy elfogadó luvnyának
Előbbi ugye sanszosan sikeres leszen, ha jó helyen és időben.
Elvektől mentesen teszi, ami kell.
És van a másik...
Az egészben az a lényeg, hogy dinamikusan kell kezeljük a statikus dolgokat.
Embernek kell nevelni, aki nem tapos, de nem is alázkodik meg.
Hát csak nem beiratad karatéra is? Vagy úszásra? Itt megjegyzem, h én nem tudok mai napig úszni. Sportra kell nevelni attól megedződik.
Nem karatézott, de határozott volt. A középsuliban elhajtotta a csicskáztatókat, pedig csak 160 centi magas, 42 kiló. A nevelését én már befejeztem, ma már 44 éves.
Amúgy szép karrier az övé, ma egy suli igazgatóhelyettese, jelentős tekintéllyel bír.
És beleszólhatsz az unokák nevelésébe?
Az unokám huszonéves. Csak akkor volt a lányommal vitánk a nevelésével kapcsolatban, amikor nálam laktak. Lerendeztük szép szóval. Sem előtte, sem utána nem kukorékoltam bele a nevelési módszereibe.
Egy nagyszülő óriási hibát követ el, amikor meg akarja határozni, hogy a gyermeke hogy nevelje az unoká(i)t. No persze van olyan, hogy jobban járna a gyerek, ha a nagyszülő nevelné.
