A kedvenc zenéimet igyekeztem mindig beszerezni FLAC-ben. Nem azért, mert problémám lett volna a 320-as mp3-al, de már a tudat is zavart, hogy az bizony veszteséges és gondja van a magas tartomány precíz kódolásával. Nehezen leírható, de zenében a 20kHz feletti tartalom is befolyásolja, hogy végül milyennek érezzük a zenét, ezért szokás egy erősítőt is 20kHz sávszélesség fölé méretezni, jellemzően 100kHz-ig célszerű.

Aztán most került hozzám egy régi, de jobbfajta lemezjátszó és beszereztem hozzá pár kedvenc albumomat lemezen is. Ugyanazokat a számokat meghallgatva (van hozzá saját építésű JLH végfokos erősítő méretes hangfalakkal meg Asus Xonar hangkártyával a gépben) bakelitról az a kellemes meglepetés ért, hogy minden máshogy szól, különösen a basszus lett jelentősen erőteljesebb, de az egész zene úgy általában teltebbnek, élőbbnek hat.
Nyilván nehéz pontosan leírni mert erősen szubjektív az ember véleménye, de azt tudom javasolni, hogy akinek van rá lehetősége, adjon egy esélyt a bakelitnek. - meg is lepődtem, hogy tegnap a Mediamarktban egy új, bakelittel teli pultot fedeztem fel.