Olyan körülményesen fogalmazott és rosszul megírt volt a bevezető, hogy feladtam és a többit már el sem olvastam. Egy többszörösen összetett mondatba minek kell még zárójeles kis esszé? Biztos kiváló szakember a szerző, de írónak csapnivaló. Nem jó cikk.

.... és a hozzád hasonlók is ugyanúgy megbuknak 99%-ban mp3/wav vakteszteken.

A cikk nem a stílusa miatt nem jó, hanem a tartalma problémás.
Röviden összefoglalva elég magas bitrátával tömörített hanganyag hallásra nehezen megkülönböztethető az eredetitől. Hurrá, ez volt a cél a tömörítési eljárás kidolgozásakor. Különbözik a kettő? Igen. Meg lehet különböztetni a kettőt meghallgatás alapján? Ez már egy sokváltozós dolog, erősen befolyásolják a körülmények. Ennek ellenére a szerző egy Egely Györgyöt is megszégyenítő bizonyítással megmutatja nekünk, hogy nem lehet. Az Audacity-s hókuszpókusznak szinte minden mondatába bele lehetne kötni, ha van erre valakinek ideje meg kedve.

legtobbet cbr 320-as mp3-at hallgatok... ha jo a rendszer, van elegendo hattertar akkor valoszinuleg flac-t tolnek, mert a mostani zeneim is igy szerzem be csak konverzion megy at.

Én hallom a különbséget a default beállításokkal mp3-ba konvertált és a veszteségmentes formátumban archivált anyagaim közt.
Persze csak akkor, ha megfelelő hangrendszer van mögötte, nem a mobilom egy ócska fülhallgatóval.
Hogy ha valaki ért hozzá és megfelelően paraméterezve konvertálja mp3-ba, azt meghallom-e, abban nem vagyok biztos.

Mi számít defaultnak? A bitrára számít, nem kel semmi szakértelem. A 320-at nehéz észrevenni. A 256-ot már lehet, a 192-től lefelé meg simán. Én pl hülyét kapok a youtube-os zenétől, mert az is 128 kbps AAC, ami végülis jobb, mint MP3 lenne, de attól még simán hallható.

[ Szerkesztve ]

Ezt így nem merném kijelenteni. Gyerekkoromban mk27-ről rongyosra hallgatott kazetták számait hifin meghallgatva szabályosan rosszul vagyok, tolom vissza a kihangosított mobilra
(egyik ilyen kedvenc a Still I'm sad, azt hiszem, a Yardbirds előadásában)

[ Szerkesztve ]

Formátumról volt szó, nem hangkeltőkről.

Fogalmam sincs. Valami linuxos szutyok volt, amivel automatikusan mp3-ba tudtam konvertálni a cd-ket, hogy mobilon tudjam hurcolni őket. Egy Carmina Burana vagy egy Dire Straits album már mobilon is másképp szólt, amíg jobb minőségű füles volt hozzá és mondjuk egy huawei p9 volt a mobil. A mostani samsunggal már minden szarul szól.

#53: minőséget emlegettél

[ Szerkesztve ]

Mit értesz hozzá hasonló alatt? Értelmeset mondott. Tényleg szubjektív kérdés a hallás. Tényleg van különbség a 320kbps MP3 és a FLAC/CD között, persze ez függ a füledtől, attól, hogy min hallgatod, de függ a forrástól is. Hallottam én már olyat, amikor a jóval alacsonyabb bitrátával kódolt MP3 nem különbözött hallásra. Nyilván ez nem egy modern stúdióban készült felvétel volt.

Akkor biztos valami fos, alacsony bitrátás konverzió volt. A legelterjedtebb a 128 kbps.

Könnyen lehet, akkor az volt a lényeg, hogy elviselhető minőségben és kis helyfoglalással megoldjam a konverziót.

A LAME encodernek azért akad pár parancssori kapcsolója...
Persze nem tudom, mi mennyit számít.

A FLAC-nak nagyon is van értelme, csak nem mindegy hol használja ki az ember a benne rejlő lehetőségeket. Hétköznapi zenehallgatásra valóban elfogadható a veszteségesen tömörített zene. Viszont vannak helyzetek amikor a FLAC, WAV, APE és társai verhetetlenek. Ha pl. valaki rádiót üzemeltet (legyen az netrádió vagy FM), akkor ott a lehető legjobb kimenő adás minőségre kell törekedni ami már eleve veszteséges (aac+, mp3, ogg, stb…). És innentől már nagyon nem mindegy, hogy az adás mp3 formátuma FLAC-ból lesz, vagy az mp3 zene kerül konvertálásra még egyszer egy másik veszteséges formátumba. Utóbbi esetén olyan mint régen a magnókazettáról magnókazettára való másolás, amikor minden következő másolat szarabb lett. Továbbá a tárhelyproblémák sem indokolják a FLAC zenék mp3-ba való konvertálását. Ha nincs hely a jelenlegi diszken, akkor a régi nem használt, de még működő és elegendő méretű HDD-ket kiválóan lehet használni ezeknek a tárolására.
Veszteséges formátumoknál átlagos (azaz már normálisan szóló, de nem stúdióminőségű) hangcuccon a következő bitráták azok az alsó határok melyek már normálisan szólnak egy átlagos hallgató számára:
- mp3, 224 kbps
- aac, 224 kbps
- ogg, 160 kbps

A kedvenc zenéimet igyekeztem mindig beszerezni FLAC-ben. Nem azért, mert problémám lett volna a 320-as mp3-al, de már a tudat is zavart, hogy az bizony veszteséges és gondja van a magas tartomány precíz kódolásával. Nehezen leírható, de zenében a 20kHz feletti tartalom is befolyásolja, hogy végül milyennek érezzük a zenét, ezért szokás egy erősítőt is 20kHz sávszélesség fölé méretezni, jellemzően 100kHz-ig célszerű.

Aztán most került hozzám egy régi, de jobbfajta lemezjátszó és beszereztem hozzá pár kedvenc albumomat lemezen is. Ugyanazokat a számokat meghallgatva (van hozzá saját építésű JLH végfokos erősítő méretes hangfalakkal meg Asus Xonar hangkártyával a gépben) bakelitról az a kellemes meglepetés ért, hogy minden máshogy szól, különösen a basszus lett jelentősen erőteljesebb, de az egész zene úgy általában teltebbnek, élőbbnek hat.
Nyilván nehéz pontosan leírni mert erősen szubjektív az ember véleménye, de azt tudom javasolni, hogy akinek van rá lehetősége, adjon egy esélyt a bakelitnek. - meg is lepődtem, hogy tegnap a Mediamarktban egy új, bakelittel teli pultot fedeztem fel.