Köszi a cikket, érdekes volt.

Iksztéééééé!

Régi szép napok. C64 után hatalmas ugrás volt (bár sokkal kevesebb volt rá elsőre az elérhető program itthon).

Utána jött aztán a 286, és aztán a 386, aztán a 486DLC, aztán a 486DX - és mindig jött egy minőségi ugrás a teljesítményben. Ehhez képest most az Sandy Bridge és a Kaby Lake között (clock for clock) van vagy 20%...

Huhh, extrém retró.

Köszönjük az írást!

Hú, de sok ideje van egyes embereknek

Szerencsére(? ) nekem teljesen kimaradtak ezek az idők (túl későn születtem), de szívesen olvasgatom az ezekről szóló cikkeket. A régi gépek nélkül ma talán nem tartanánk ott, ahol perpill tartunk.

Azert a 1.5 mikrometeres gyartasi technologiaban "picit" tobb volt a fejlesztesi lehetoseg,mint a 32 nanometereseben.
A Kaby mar 14.
Amig nem jon valami forradalmi ujitas,nyugodtan el lehet felejteni a ketszamjegyu fejlodest,mert fizikai keptelenseg ebbol a technologiabol sokkal tobbet kipreselni.

[ Szerkesztve ]

Szerintem nyugodtan hívhatjuk a CF kártya vezérlőt XT-be való egylemezes SSD RAID vezérlőnek.

[ Szerkesztve ]

Lehet nincs is annyira szukseg ra, legalabis "haztartasi" konfigoknal

'90es evekben cserelni is kellett a hw-t mert jelentos kulonbseg volt. Ma a desktopom egy C2D, egy ep34 ds4 lappal sztem 10 ev korul van ez.

A laptopom meg egy i5-os 2011-es MacBook Air. Na akkoriban 5-6evet nem huzott ki semmi. Marha az aktualis dolgokra is szerettuk volna hasznalni

Köszi a cikket! Anno az első laptopom egy Dell XPi volt, még mielőtt elterjedt volna az USB. Erre csak egy floppy meghajtóval lehetett adatokat másolni, de sajnos meghalt benne, így jutottam el én is a házilag egy egérből és egy nyomtatókábelből összehegesztett null-modem kábelen másolgatásig. Lassúnak lassú volt, de szemben a floppy nyekergésével csendes, én egy idő után már direkt örültem, hogy nem kell a floppyval vacakolni, csak kábelt bedug és száguldanak a bitek, mint a filmekben!

Azért a kilencvenes évek elején nem volt még jellemző as LS-120-as superdisk. (Szerintem meg se jelent még, csak valamikor az ezredforduló környékén).

Irigyellek, hogy ilyen "mókolásokat" meg tudsz csinálni. Gratulálok hozzá.
(Egy Krájzisz 3 tesztet lenyomhatnál rajta)

Köszönöm a retró jellegű cikket,és nagyon örülök volt értelmes olvasnivalóm buszozáshoz.A cikk végén lévő szöveg pedig nagyon tetszett,tisztességes tanúbizonyságot tesz arról,mennyire kedveled a retrót frescho.Respekt Neked. És természetesen én személy szerint kérnék még repetát ebben a témában.

MFM és XT-IDE mellett azért létezik 8 bit isa SCSI vezérlő is, és ott van 20 megásnál nagyobb lemez is. Volt nekem is ilyen vezérlőm, valami fekete full magas meghajtóval, ha jól rémlik tán 300 mega körüli volt. Lehet hogy még meg is van valahol.
Aztán az MFM mellett volt még RLL controller is, de azt az adatsűrűséget nem nagyon bírták az MFM hdd-k. Az első pc hardvereim közt volt ilyen párosítás, commodore partykon voltak kint akkoriban egy cégtől, turkálós dobozokban voltak mindenféle "rossz" hardverek. Onnan tudtam összeszedni 10 megás MFM hdd-t, egy RLL vezérlőt, trident 8900-as vga kártyát (annyi volt a hibája hogy egy rajta levő ellenállás egyik lába nem volt rajta gyárilag beforrasztva, ezt félretettem mert még évekig nem volt hozzá monitorom), hercules kártyát, xt alaplapot 640kB rammal (2 sor 64k-s és 2 sor 256k-s ram volt benne). Az a hdd az RLL vezérlővel párosítva tudott ~12 megát, mert a vége felé jópár mega bad sector volt rajta, ott már nem bírta az RLL kódolást.
Gépházam nem volt, az alaplap egy fa lapra lett rögzítve. Tápegység saját gyártású förmedvény volt több trafóval, diszkrét alkatrészekből felépítve. AT táp csatlakozóm sem volt, egy megfelelő vastagságú nyák lapból lett kialakítva, ami szorosan illeszkedett az érintkezők és a mögötte levő műanyag lap közé. Sokáig ment így, aztán lett egy Commodore PC20 házam amibe végül be lett építve.
Néha kedvet kapok hogy előszedjem a régi cuccokat szüleim padlásáról, de az asszony már az otthoni c64-re és amiga500-ra is elég sandán néz pedig többnyire a garázsban vannak, elő sem merem kaparni a pc-s dobozokat.

Végre egy igazi retro írás. Olé!

Perverz vagy

De durva... ismét 14 éves pattanásos srácnak éreztem magam...
Nosztalgikus volt olvasgatni... Köszönöm

Asszem dosbox-on nyomok most egy retal.exe-t... gyk: retailator-t... csak még kimegyek egy doboz sörért...

Ahh, Retal! Az csak gyökérkönyvtárból volt hajlandó futni, mármint a saját mappát nem lehetett eggyel beljebb helyezni.

Floppys használathoz nem szükséges donorgép. USB-n keresztül összemókolható egy 5.25"-es meghajtó is.

Már régi vágyam egy komplett XT gép. Persze csak és kizárólag IBM. De még működésképtelent sem sikerűt találnom, pedig az is tökéletes lenne. Annál szebb szobadíszt el sem lehet képzelni .

Nagy élvezettel olvasgattam, milyen elszánt, kitartó vagy. A leglényegesebb, hogy a megoldásoknál a hardveres tulajdonságok és a szoftveres támogatás között nincs lényegi különbség. A cél a fenntartható működés. Ha kell forrasztasz, ha kell moddolod/cseréled a gyári drivert..ezeknél a gépeknél még úgy tűnik, maga a működés felemészti az erőforrások javát, feladatmegoldásra nincs túl sok kapacitás.. De a látásmód formálására hibátlan.
Nekem van egy ATARI Falcon030 masinám, amit életben tartok. Az ide vinyót ide-sd interfésszel és egy 1Gb-os filléres karival oldottam meg.
A floppyt a kompatibilitás miatt szerencsésen egy sony 1.44-es egységgel oldottam meg, ami pont befért. A szoftveres támogatás java szerencsére ingyenessé vált így a fejlett drivereket már minden további nélkül legálisan használhatom. Szívesen bíbelődök 16 Mhz órajelű procival.. a "mainframe" napimeló mellett..