Köszönöm a válaszodat!

Van ez a két mondat a jugák kapcsán:
"A világkorszakok isteni tudatállapotok kivetüléseinek is tekinthetők…"
"A négy korszak időrendben követi egymást, mindegyik korszak erkölcsileg alacsonyabb rendű értéket képvisel mint az előző."

Te biztos többet tudsz erről nálam, így a kérdésem:
Az isteni tudatállapotok és a négy, egyre romló korszak közti összefüggés miből fakad?
Itt tehát arra gondolok, hogy vajon az isteni természet vegyes (jó és rossz) vagy esetleg egy eltávolodás leképezése lenne az, hogy a kezdettől a végig egyre borzasztóbb az ember, a világ, hogy aztán az új kör kezdetén ismét egy isten-közeli, ideális állapotból induljon ki a mindenség?
( Vagy - de ez teljesen önkényes ihletettségű - olyannak tűnik ez a folyamat, mintha az isteni eredő (a transzcendens) "elfáradna", "elaludna" , ebből ered a romlás, és a következő körben, új reggelen, új erőre kapva, ismét "fitt" a világ, az "elme", az "erkölcs - az ember...? )