[link]

Egy katolikus pap, egy protestáns lelkész és egy rabbi vitatkoznak, hogy melyikük a jobb hittérítő. Mindegyik meséli a csodásnál csodásabb sztorikat, míg végül elhatározzák, hogy egy döntő próbát tesznek: az győz, aki egy medvét meg tud téríteni a saját vallására.

Két nap múlva a katolikus pap felhívja a másik kettőt, hogy jöjjenek el hozzá. A templomkertben mutat nekik egy medvét, és büszkén meséli:
- Elmentem az erdőbe és addig mentem, amíg rá nem találtam a medvére. Mikor észrevett, morogva elindult felém, de én elkezdtem felolvasni neki a Bibliából, mire nem bántott, csak körülszimatolt. Ekkor behintettem szentelt vízzel és olyan kezes lett, mint a bárány - haza is hoztam a hívek épülésére!

A másik két pap nagyon elgondolkodik a hallottakon.

Három nap múlva a protestáns lelkész hívja fel a többieket, hogy látogassák meg. Amikor belepnek az imaházba, földbe gyökerezik a lábuk: azt látják, hogy egy
hatalmas medve ücsörög a padban és ájtatos képpel hallgatja a zsoltárokat. A lelkész hozzáfog a történetéhez:
- Én is kerestem egy medvét az erdőben. Mikor meglátott, bömbölve rohant rám. Én nem mozdultam, hanem tekintetemet az égre függesztve énekelni kezdtem Dávid zsoltárait. Erre a fenevad leheveredett a lábam elé és úgy hallgatta a szent énekeket, majd hazáig követett és azóta itt el az imaházban!
Csodálkozik a másik kettő, aztán csöndesen elmennek.

Eltelik egy hét, mikor a katolikus és a protestáns papok telefonhívást kapnak a helyi kórházból, hogy látogassák meg a rabbit. Bemennek és elhűlve látják, hogy szegény tetőtől talpig be van kötözve, keze-lába gipszben és több infúzió csöpög a karjába. Csöndesen topognak az ágya mellett, mikor a rabbi kinyitja a szemét és azt suttogja:
- Hát igen, a medve... Nos, így utólag magam is rájöttem, hogy nem volt jó ötlet a megtérítését a körülmetéléssel kezdeni...