apa anyának vagy anyunak hívom. változó... nem hangulatfüggő, tökre random hogy éppen mi hagyja el a számat

Szervusz, kedves édesanyám. Zavarok?

Így szoktam kezdeni, ha telefonálok. Beszélgetés közben pedig (drága, vagy kedves) édesanyámnak szólítom.

Ő az anyám. Az egyetlen, pótolhatatlan.

Mama, mindig is mama volt.
A nagyszülő meg nagymama.

anya, csak így

btw, a címet átírhatnád...

na ez meglepett. senkitől nem hallottam még a mamázást.

szerk: cím kicsit durva lett, bocsi.

[ Szerkesztve ]

hé te ott. Anyu!

Én anyu-nak. Sajnos annyira rossz a legtöbb film magyar fordítása, hogy én pár éve leszoktam a szinkronizált filmet megtekintéséről. Szerintem lehetséges, hogy csak szimplán nem tudnak fordítani.

- Hogy hívja a hülye gyerek az anyját?
- APUUUUU! - Ezt nem bírtam kihagyni...

Kiráz a hideg, amikor a hálivúdi filmekben a gyerek sírós hangon mamizni kezd.

Egyébként anyu. Ha cikizni akarom, akkor mamcsi. Emlékszem, unokatestvéremék mindig mamának meg papának hívták a szüleiket. Megkérdeztem anyut, még kisgyerekként, hogy szólíthatnám-e mamának, de azt mondta, hogy "mama a nénikéd". És tényleg így volt... Amúgy, most már mama. Az unokaöcsémnek Sári mama, bezzeg neki szabad...

anyu.

unokatesóm viszont úgy kb 8 éves koráig Györgyinek meg Tamásnak hívta a szüleit, mert azok is így hívták egymást és így szokta meg. aztán persze átszokott.

a hollywoodi mamázás meg egyszerű balfasság

[ Szerkesztve ]

Édesapámat viszont apának hívtam mindig is.

Én anyázok. (Mármint nem úgy.) De pl. a német rokonok mamáznak.

Hé mutter, van már kaja?
Anyunak mert anya csak egy van!

Idáig én nyertem, ami a (lehet, hogy látszólagos) szeretetet illeti.

Mutert úgy szólítom hogy anyu.. Ha a bátyámnak beszélek róla, akkor anyánk/ anyu, de ha másoknak beszélek róla akkor mutternek szoktam mondani. Evva.

A mami meg gondolom a mommy vagy mummy-ból (múmia) jött, de alapból meg ugye mom, legalábbis a US angolban. Valóban baromság így a magyar fordítása.

Legfeljebb a megszólítások módjában nyertél, mert valóban a legköltőibb az édesanyám.

Nem tudom, nekem az "édesanyám" már túl ömlengős. Nem szeretem a túlságosan színpadias beszédet.

Amíg élt, én anyunak hívtam.

öcsém nevezni néha drága édesanyámnak, de neki néha mániája a fellengzős beszéd, vagy épp akar valamit tőle.

én nem bonyolítom, fölös sallangnak tartanám. az, hogy mit érzek iránta, nem a szavaimból fogja megtudni.

Anya, az anyut kicsit olyan nyafogósnak tartom (no offense). Ha "nem sietősen beszélek" akkor édesanya. Édesapámnál dettó. (Mondjuk írásban gyakrabban használom azt, hogy édesanya/édesapa, mert az olyan furán hangzik, hogy "anyám így szokott főzni" vagy "apám szerint az helytelen").

És a nagy szülőket mamázom/papázom. Bár a vasárnapi családi ebédnél a kavarodásban mindenkit hívok mindenkinek

ui: így belegondolva, ha valami humoros megjegyzést teszek édesapámra (pl ironikus megjegyzését mondjuk egy félregombolt kabátra), akkor a keresztneve becézését mondom. De ez még így sose tudatosult bennem. Érdekes.

Amúgy az oroszok használják a mamát/papát szülőkre, de meg van nekik is az anya/apa megfelelő. A nagyszülőkre meg egészen más szavuk van mint nekünk vagy az angoloknak.

A szüleimet leginkább ezekkel a megszólításokkal boldogítom:

anyu/apu, jóanyám/-apám/-atyám, édesanyám/-apám, "ídösanyám"/-apám/-atyám, éccsanyám/-apám (nagyritkán elérakok valami jelzőt, főként a drágát)

[ Szerkesztve ]

Édesanya, anya.

Nagymamámat anyunak hívom.