"A felkiáltó jel, inkább indulatos párbeszédben, vagy tényleges kiáltásnál szerepeljen"

"Felkiáltójel", így egyben. És a fenti mondatban sem kell vessző az alany után - ez az egyik legszörnyűbb a manapság divatos helyesírási hibák közül.

Fantáziáltam, hogy mit mondana egy író a hobbi írásról.

Megítélésem szerint az írás nem tanítható dolog, kicsit meddővé lett hát így ez az írásra buzdító gondolatcsokor. Nélkülözhetetlen hozzá mindaz, amit még általános iskolában nyelvtanórákon tanultunk, ám édeskevés.
Ahhoz, hogy maradandót tudjon valaki alkotni, valamilyen módon értéket kell szülnie. Ennek hiányában be kell érnie a szórakoztató "ranggal".
Mi tekinthető értéknek? Szubjektív dolog, mégis van mércéje, ami nem más, mint az idő próbája. Ha alkottál valamit, száz éve halott vagy már, és írásod még él, az már jelent valamit.

Köszi a cikket. Számomra rendkívül inspiráló volt !

Köszi, hasznos volt! Sok mindenre ráismertem.
Egyszer beküldtem az első írásomat valamelyik ezzel foglalkozó oldalra. A hozzászólások 99%-a azzal foglalkozott, hogy rossz helyre raktam néhány vesszőt és volt benne pár mellégépelés meg formai hiba, persze itt nem kell durva dolgokra gondolni. Én meg csak visszajelzést szerettem volna kapni arról, hogy tetszik-e a történet, szórakoztató-e, vannak-e benne logikai tévesztések vagy sem, milyenek a karakterek, esetleg úgy rossz az egész ahogy van.
Elég kiábrándító volt :-)

Melyik volt az az oldal?
Csak kíváncsi vok!

Melyik volt az az oldal?
Csak kíváncsi vok!

Régebben volt, nem jut eszembe. Kiszedtem a könyvjelzők közül is :-)
De nem is ez a lényeg. Nem baj, ha figyelmeztetnek a külcsínre, de szerintem nem az az elsődleges. Vagy írja le akkor a véleményét a tartalomról is, azzal is segített volna.

Na igen.
Az ilyen oldalakkal az a gond (személyes tapasztalat, de haver is mondta), hogy rohadtul sok rajtuk az önjelölt "nyelvtantanár"!

Én is kommenteltem pár írást, a hangulatukat, az ötletességüket, a történetüket. Ha számomra túl semmilyen volt, azt is megírtam. De eszembe se jutott volna soha se CSAK annyit fűzni az egészhez, hogy: "A 17. bekezdésben volt egy szó ismétlés"
Ezzel meg tudta volna az írója, hogy tetszett-e nekem vagy sem? Megtudta volna, hogy szerintem élvezetesen írja le a környezetet vagy időbeli egyeztetési gondjai vannak? A következő műve jobb lett volna tőle? Lósz@rt!

Gratulálok a cikkhez!

Jól összeraktad benne hogy milyen klassz dolog lehet az írás ha valaki puszta élvezetből csinálja. Jó volt olvasni a gondolataidat, visszaemlékeztettek arra az időre amikor kezdő írásaimat csak úgy rendezetlenül mindig szanaszét hagytam és még nem gondoltam arra hogy komolyabban foglalkozzak ezzel a hobbival... akár másod szakma szinten.
Régen is volt... azóta persze sok minden változott.
Ahhoz persze hogy valaki jó író legyen, ahhoz feltétlenül szükséges a "kevesebb-több" elvét elsajátítani és szinte ösztönszerűen figyelni rá. Mert nagyon sok múlik azon hogy azt a párbeszédet vagy eseménysort még leírjuk, vagy már soknak tartjuk. Illetve fontos hogy a kiadott munkáknak inkább minősége mint mennyisége legyen. Több sikeres író is beleesett abba a hibába hogy elkezdte a saját műveit másolni, és nem vette észre hogy évről-évre vagy két évről-két évre ugyanazokat a fordulatokat és történeteket viszi papírra, csak más köntösben.

Az ilyen netes oldalakkal sokszor az a baj, hogy van egy kialakult öreg mag... akik néha talán még össze is járnak, és ha ők elkezdenek savazni valakit akkor mindannyian egy követ fújva végigtapossák a kiszemelt áldozatot. Illetőleg ha te mint újonc közülük valaki művében akár egy kicsiny hibát is felfedezel, akkor egy emberként marnak rá a kommentedre.
Első szárnycsapások esetén érdemesebb előbb jóbarátoknak, ismerősöknek megmutatni a művet. A nagyobb szarvashibákat ők is észre veszik.

Jó lett, magam is sokat írok sőt, egy könyvbe is belekezdtem, de sajnos se időm se energiám. Ismerőseimnek napi szintem írok, az sajnos kimeríti.

Én is valami ilyen belterjességet véltem felfedezni, ha "Gipsz Jakab" megmondta akkor az úgy volt, ha "Fűfa Dezső" írt, akkor azon iparkodtak, ki milyen jelzőkkel tudja dicsérni a MŰVET, amit azután vissza is kaptak a mestertől a következő fordulóban.

A jó barátoknak és ismerősöknek tetszett, direkt lestem, nem fogták a fejüket a hátam mögött szörnyülködve :-)

A másik dolog ami kezdőként szokatlan, az a műfaji besorolás (ha ez a megfelelő kifejezés). Én nekifogok, azután az írás önálló életre kel, elkezd "tekeredni" és olyan hosszú lesz és olyan formájú amilyet megkíván. Fogom én nézni, hogy milyen keretek és szabályok közé kellene beszorítanom? Sajnos nemigen. Hogy mit mondanak rá, mi ez? Tőlem hívhatják bárminek, ha az lett, akkor az lett. Gondolom ez is tipikus kezdő megoldás :-)

Na jó, alcímből a tárgyrag hiányzik, eddig olvastam.

[ Szerkesztve ]

Akkor nem is olvastad végig ?!

Okosíts ki, pontosan melyik tárgyrag hiányzik abból az alcímből?

"Én nekifogok, azután az írás önálló életre kel, elkezd "tekeredni" és olyan hosszú lesz és olyan formájú amilyet megkíván. Fogom én nézni, hogy milyen keretek és szabályok közé kellene beszorítanom?"

("Én"-nel ne kezdj mondatot!)
Az rendben van, hogy olyanná tekeríted spontán, amilyet üzeneted megkíván. Vannak azért szabálok, amik nélkül nem lehet boldogulni. Nem fontos tudni róla, belekerülhet zsigerből. Ám ütem, tempó és rím nélkül nem létezik vers. A formabontás nem újkeletű dolog a művészetekben - mégis, a világból ki tudok rohanni, amikor a kísérletező zeneszerző egymással nem összeillő elemeket illesztget.
A nyelvhelyesség betartása sem ökölszabály egyébként. Faludy Gyuri bácsi fogalmazott egyszer így: "Nem érdekelnek engem az akadémikus urak." A szabadság azonban itt sem végtelen. Ha "azt" helyett leírod azt, hogy "asztat", paródiában talán el fog menni, de jó az esélyed rá, hogy a külcsíny miatt elúsztatod a tartalmat is.

A világháló örvendetesen megnyitotta a teret azok előtt, akiknek ereiben tehetség csordogál. Nem kell kiadóval kínlódniuk, közkinccsé tehetik alkotásaikat. Van azonban ennek árnyoldala is: Olyan helyen kell eladniuk magukat, ahol a "halhatatlan jelöltek" többségben nagyot akarnak fingani, és beszarnak. Egy jó munka jó eséllyel megáll a lábán a kiadók előtt - habár ott másféle ingovány honos.

Értem, köszönöm!