"Én nekifogok, azután az írás önálló életre kel, elkezd "tekeredni" és olyan hosszú lesz és olyan formájú amilyet megkíván. Fogom én nézni, hogy milyen keretek és szabályok közé kellene beszorítanom?"

("Én"-nel ne kezdj mondatot!)
Az rendben van, hogy olyanná tekeríted spontán, amilyet üzeneted megkíván. Vannak azért szabálok, amik nélkül nem lehet boldogulni. Nem fontos tudni róla, belekerülhet zsigerből. Ám ütem, tempó és rím nélkül nem létezik vers. A formabontás nem újkeletű dolog a művészetekben - mégis, a világból ki tudok rohanni, amikor a kísérletező zeneszerző egymással nem összeillő elemeket illesztget.
A nyelvhelyesség betartása sem ökölszabály egyébként. Faludy Gyuri bácsi fogalmazott egyszer így: "Nem érdekelnek engem az akadémikus urak." A szabadság azonban itt sem végtelen. Ha "azt" helyett leírod azt, hogy "asztat", paródiában talán el fog menni, de jó az esélyed rá, hogy a külcsíny miatt elúsztatod a tartalmat is.

A világháló örvendetesen megnyitotta a teret azok előtt, akiknek ereiben tehetség csordogál. Nem kell kiadóval kínlódniuk, közkinccsé tehetik alkotásaikat. Van azonban ennek árnyoldala is: Olyan helyen kell eladniuk magukat, ahol a "halhatatlan jelöltek" többségben nagyot akarnak fingani, és beszarnak. Egy jó munka jó eséllyel megáll a lábán a kiadók előtt - habár ott másféle ingovány honos.