Adynak is vannak rettentő gyenge versei, pedig ő igazán zseni volt. A Solarist még nem láttam, szóval ebbe nem tudok belemenni. Mondjuk Tarantinót sem istenítem, csak példának hoztam.

Kicsit félreértettél. Az ihlet úgymond az ötlet, nem a folyamat. Az adott történetnek, sőt az adott jelenetnek lehet egy ihlete, de aztán a megalkotásakor gondolkodni kell. Ihlettől nem lesz bravúros senki nyelvezete sem, és hát Radnóti is számolgatta az ütemeket, amikor az eclogáit írta. Ha valakinek kisujjból jönnek a jobbnál jobb mondatok és szerkezetek, az akkor is technikailag jó, ha nem nagyon tanulta, csak magától jött rá a dolgokra.

Egri Lajos hívja fel a figyelmet egy világklasszis drámában fellelhető hatalmas hibára: Moliére Tartuffe-jében a megoldás nem következik a cselekményből. Ez is egy drámaelméleti alapvetés Egri óta, ami felett Moliére elsiklott, hiszen Arisztotelész óta még nem is tanulmányozta akkor senki, mitől lesz jó egy dráma, ő pedig csak kedveskedni akart a királynak.

[ Szerkesztve ]

Erdekes gondolat!
A *drama* egyebkent egy mufaji gyujtofogalom!
Ha utannanezel-meglatod,hogy a vigjatek is drama!
Mara a szo ertelme modosult,annyiban,hogy* felvette* a tragedia kontoset!
Mindenki ugy hiszi,hogy a drama-tragedia!
/Az okori gorogok errol maskepp velekedtek! De mivel az egeszet Ok talaltak fel,en inkabb maradok az eredeti ertelmezesnel! /
Ha egyetertunk,akkor tekintsd a temaban irt gondolatomat-ismeretterjesztonek,es nem vitanak...

[ Szerkesztve ]

Tudom, én műfaji megnevezés gyanánt használtam itt, hiszen a Tartuffe is vígjáték.

Azt hiszem, így közelebb kerültem a gondolathoz, amit kerestem.
Tulajdonképpen ilyen aspektusból még sosem vizsgálódtam - talán épp ezért tudtam jobban leragadni a témánál.
Ébresztett bennem a gondolatmeneted, és az előzőek egy kérdést:
Vajon mennyire befolyásolja magát a művészetet, amikor az eszközeit nem úgy, és nem arra használják, amire való? Degradálja vajon valamelyest?
Most nem arra gondoltam, hogy üljek le egy fotelba, és nézzem meg a Coppola Keresztapáját, s meglátom, hogy semennyire. Hanem ahogyan el van árasztva a média a reklámfilmek makulátlan kompozícióival, társítva a fájdalomig bugyuta tartalommal. Ettől az embernek bizonyos dózis után komoly csömöre keletkezik, és ez a csömör talán tudattalanul, de társul ahhoz a hibátlan képanyaghoz.
Most arra gondolok, hogy bemégy egy étterembe, mert éhes vagy. Adnak is ott jó kaját, de rendszeresen nagyon el van hanyagolva az abrosz. Szúrja a csuklódat a tegnapi vendég rajta maradt rántottája, máskor bor szagú az egyébként igényes asztalterítő, ezért te lassacskán elmaradsz innen. Tehetnek tőled már bármit, bárhogy bármilyen asztalra itt - az ambivalencia beléd vésődött. A hibátlan látványa kapcsolódik benned a tartalom zsiványságával, és szebbnek fogod látni a közeli étterem viaszosvásznú terítékét, mert ott tiszta körülmények között tudtál enni jókat.
Mindez csak egy feltevés persze. Talán azért merült fel bennem ez a kérdés, mert tömegek fordulnak el a tévétől, a művészetektől. Vajon mennyi köze van ehhez annak, hogy sok szemét között kell turkálni, míg az ember talál valami értéket?

Szóváltásunk során több dologra is választ találtam - noha sosem kerestem.
Kevés szóval beláttattad velem, hogy a művészet tanítható, az alkotás tanítható. Saját ellentmondásom tükre vezetett rá.
Azért ahhoz a hsz-hez, amivel indítottam, egy gondolatot hozzáfűznék.
Caramel egy riportban egyszer ezt mondta:
- Jó dolog az éneklés. Javaslom mindenkinek, hogy énekeljen.
Nos, ha engem meghallana énekelni, többé nem mondana ilyet. Közben viszont tudom, hogy ezt sok hozzám mérhető "tehetség" bátorításnak veszi.

Örülök, ha segíthettem... Bár annyit tán módosítanék, hogy inkább a művészi eszközök taníthatóak, hiszen a művészethez hozzátartozik a tehetség is.

A felhozott témához:
Van művészet és van tömeggyártás. Egy átlag közepes akciófilm például az én megítélésem szerint nem kimondottan művészet, inkább iparosmunka. Dolgoznak rajta művészek, de a végeredmény mégsem ér el egy bizonyos szintet, még ha a maga nemében makulátlan is. (Olyan mondjuk nem nagyon van. ) Szerintem egy átlagos reklám sem művészet. Vannak igazi művészi reklámok, művészi népszerűsítők, de a legtöbb, amit látunk, egyszerűen nem az. Tehát hogy mi történik, amikor a művészetet (művészeket) iparra használják? Engem a céhek és a manufaktúrák, vagy egyenest a gyárak közti különbségre emlékeztet. Amikor nem éri meg tökéletest csinálni, mert a fogyasztók beérik a silányabbal de olcsóbbal, akkor az igazán jó nagyon ritkává válik.

Azt nem gondom, hogy a jól szerkesztett, de amúgy üres reklámok eltávolítanák az embereket például a jól szerkesztett filmektől, vagy ne tetszene nekik egy igazán megkapó hirdetés - legalábbis a példádból ez jön le nekem. Viszont fent kifejtettem, milyen veszélyei vannak szerintem a dolognak, és jócskán benne vagyunk az értékválságban.

[ Szerkesztve ]

Hjajj, nekem mennyi, de mennyi megkezdett regényem van...

Szeretek írni, ez sokak szerint meg is látszik az írásaimon, de sok ponton képtelen vagyok helyt állni, a legsúlyosabb talán a névalkotás. Egszerűen nem tudok egy fajt, űrhajót, de még rgy nyamvadt mellékszereplőt sem elnevezni... Három név van amit megálmodtam és tetszik is, ez az Ardor férfinév, Salis-D'ar helynév (d-t jobban meg kell nyomni, kötőjelnél halvány szünet), valamint a Monolith Montgomery űrhajónév. Utóbbi nem a legjobb, de ez van. Talán majd megkérem a közönséget, hogy mondjon pár nevet. Ha ez megvan, akkor majd itt leközlöm fejezetenként

Férfinév: Brotold
Női név: Admita
Helységnév: Chrovigne
Űrhajó: Earthox Galthy

Az én eddigi átlagos neveim István, Sándor, Anna, Géza, László, meg hasonlók. A névadással főként az ősmagyar témánál vagyok gondban, kevés olyan ősmagyar név van, amit külföldiek is ki tudnak mondani, és nem hangzik hülyén.

Magyar neveket én sem nagyon tudok, mert ugye inkább a germán és héber nevek terjedtek el a kereszténység miatt:

@moonlight115: Hát ezek nem illenek az én fantasy-szerű univerzumomba Amit pályázok: két király, egy hercegnő, egy herceg (másik királyé), három testőr, egy kapitány, egy vezető, kellene hat városnév (két főváros), ilyenek. Majd blogolok egyet.

Az a gond, hogy a fantasy-szerű univerzumok általában nyúlják valahonnan a név-ötleteket. Persze ma már nem egyszerű nem nyúlni, de amikor echte LotR, vagy echte StarWars feelingű a név, az visszatetsző. Persze kivéve, ha direkt onnan vesz elemeket és újraértelmezi őket, mint mondjuk a WarCraft világa. Mindenesetre ha az ember tovább akar lépni a béna szerepjáték-mesélésen a minőségi írás szintjére, akkor a nevek előtt a nevek stílusát kell kiötleni. Annyi valódi nép és nyelv van a világon (több ezer), hogy igazán újat aligha tudnánk kitalálni, a vállalhatóan hangzó halandzsa-neveket - de a stílusukat mindenképp - meg szerintem a mai fantasy-forgatagban már mind elhappolták. Én épp ezért a fikciós történelmi írásomhoz szelektált ősmagyar neveket akarok használni az egyik népnek, és a kultúrájukat is a honfoglalás-korabeli magyarokéról fogom mintázni. A másik titok egyelőre, a lényeg, hogy egy olyan történelmi felállásba helyezek két karakteres népet, mely a valóságban soha nem találkozott, ami önmaga megszüli a cselekményt és érdekesen lehet vele kísérletezni. Ehhez persze egy alternatív Föld is kell. (Amúgy többé-kevésbé ezt csinálta az Avatár rajzfilm is a kínai, északi és nyugati elemekkel, ergo működőképes a dolog, ha jól csinálják.)

Azért mondtam magyar neveket amúgy, mert persze a legtöbb novellám hazánkban játszódik. Majd ha nemzetközi forgalmazású filmre írok forgatókönyvet, akkor ott angolszásznak is beillő név lesz, de egyelőre ez nem szempont.

Mindig nagy tisztelettel viseltettem olyan emberi tulajdonságok előtt, melyek hiánya ilyen cikkek olvasása folytán még nyilvánvalóbbá válnak előttem. Sajnos nem adatott meg ezen képesség számomra, talán nincs kellő ideám ilyen módon kifejezni a mondanivalóm. Örülök, hogy olvashattam az írásod, köszönet érte.

Megörvendeztetett ez a blog bejegyzés abból a szempontból, hogy még nem kopott ki az olvasás és az amatőr írás a világból. Már régóta azt hittem, hogy senki sem ír csak úgy a "fiók számára", pedig rengeteg lehetőség és tapasztalat kínálkozik ezekben az írásokban. Gyakorlatilag középiskolától kezdve mindenkinek nagyon hasznos tud lenni, amíg van rá ideje és energiája. Később pedig lehet, hogy a "fiókból" előszedve néhány mesterművel találkozhatunk. Ki tudja?

A kritikákhoz kapcsolódóan (e miatt válaszolok a #22, #23 bejegyzésre): Sokan, amikor ilyen jellegű tanácsokat kér tőlük valaki (különösen, ha a felkért segítő sosem írt fogalmazásokat), keverik a lektorálást a fogalmazvány struktúrájának elemzésével. Mi azt várjuk, hogy a tagoltságról, az elővezetésről, a karakterek bemutatásáról, vagy a cselekmény gördítéséről, esetleg az egész hangulatáról mondjanak valamit, miközben ők azt hiszik, hogy nyelv helyességi és nyelvtani problémákat kell keresniük.