Hasznos volt, köszi

(#1) harmincas
(#14) galocza

Reméltem hogy felbukkan pár "grammar nazi"... s lőn!
Sosem értettem az olyan embereket, akik egy könyvet/cikket/akármit képesek a kukába dobni csak azért mert egy-két nyelvtani helytelenség van benne. Egy apróság: "És"-sel nem kezdünk mondatot. Ha már lektorálsz te magad ne ejts hibát. Így vált hiteltelenné a hozzászólásod... amúgy elismerem hibáztam, a legjobbakkal is megesik. Nem igaz?

(#x+1)Mindenki más:

Köszönöm a dicsérő szavakat. Azért gondoltam, megírom ezt a cikket, mert reméltem, hogy írásra buzdítok másokat. Illetve természetesen, hogy publikálásra ösztönözzem azokat akik maguk is hobbi szinten foglalkoznak a dologgal.
Sajnos nincs egy egységes oldal, ami kimondottan a hobbi írók felkarolásával, buzdításával foglalkozna, pedig kitudja... talán igazi őstehetségek is napvilágra kerülnének. Vagy ha azok nem is, de születhetne néhány olyan alkotás amit élvezettel olvasgatnék.

(#9) Ted_Beneky: Volt egy ismerősöm akinek mikor megmutattam az egyik írásomat, csak annyit küldött vissza véleményként, hogy melyik oldal, melyik bekezdésének, hányadik sorában van helyesírási hiba. Már nem tartom vele a kapcsolatot
Egy normális vélemény nem ilyenekre tér ki, vagy nem ezt helyezi előtérbe. Annak kell az elemzés elején állnia, hogy mit mozgatott meg az olvasóban. Milyen érzelmeket, gondolatokat keltett, vagy éppen milyen tanulsággal bírt. Aztán lehet kitérni az esetleges nyelvtani pontatlanságokra, de arra sem kioktatva, csupán megemlítve. Aki írt már 30-40-100 oldalas novellát, az tudja hogy emberileg lehetetlen tökéletes nyelvtani helyességgel. Még ha át is nézed, akkor is marad benne pár darab. Aki meg e miatt mondja rá: szar... annak sok boldogságot kívánok és remélem igaz a háromszoros visszatérülés elve (wicca)

(#10) NereusLaceee
"kevesebb-több" elvét
Egyetértek is meg nem is. Van amikor nehéz megoldani élvezetesen egy kifejtés, olyankor hosszan kell leírni, még ha "több" is lesz. Máskor persze elég a kevesebb. Helyzetfüggő.
munkáknak inkább minősége mint mennyisége legyen.
Ezzel mélységesen egyetértek. Bár én már évek óta várom Jane Goldenlane-től a Farkastestvér 2-t, szóval remélem ha már nem kapkod vele akkor 20x elolvasható lesz
ugyanazokat a fordulatokat és történeteket viszi papírra, csak más köntösben
Ezzel az a baj, hogy egy idő után nem lehet újat alkotni. Legalább is roppant nehéz. A most íródó regényemmel is azért szenvedek, mert igyekszem másra nem hasonlítót alkotni, de akárhogy próbálom bizonyos elemeiben visszaköszön egy film, egy könyv, egy vers... akármi.
Pedig igyekszem

(#12) laleh:
sajnos se időm se energiám
Ismerem az érzést. A munkám mostanság engem is nagyon kikészít, így alig haladok a regényemmel. Pedig szeretném befejezni, nincs is sok hátra... majd talán ha kivettem egy kis szabit. Te se add fel!

(#13) Ted_Beneky
Én nekifogok, azután az írás önálló életre kel, elkezd "tekeredni" és olyan hosszú lesz és olyan formájú amilyet megkíván
Van ez így. Ezért alkalmazom én a Tervezett Írást így azt az eredményt kapom amit akartam. Nincs olyan hogy az alkotásom önálló életre kell, aztán a sci-fi-ből mondjuk egy indián regény legyen
Régen sokszor estem csapdába ezzel a módszerrel, mert egy idő után olyan kusza lett az írás, hogy abból már nem tudtam kihozni semmit... ment is a "befejezetlen" mappába.

"Sosem értettem az olyan embereket, akik egy könyvet/cikket/akármit képesek a kukába dobni csak azért mert egy-két nyelvtani helytelenség van benne."

Ezt én se értem. Fizet valaki egy könyvért és egy benne maradó hiba miatt nem olvassa el?
Esetleg egy tankönyvnél mit csinál? ( "- Ne is kérdezzen többet tanárnő Rákócziról, mert ékezet hiány miatt csak az első bekezdést olvastam el! - " ) Fogja kedvenc havilapját és csak a tartalomig jut el benne, mert lemaradt egy rag? Krimiben a nagy végkifejlet előtt egy szóismétlés miatt nem tudja meg ki volt a gyilkos?
Vicc!

#9: Pontosan így van. Az irományomat ha hétszer néztem át, akkor hétszer találtam benne egy-két mellégépelést, pedig csak 10 oldal volt. Néhány hét múlva újraolvastam, pár szót kicseréltem benne, mert jobban illenek a szövegkörnyezetbe.

#13: Pedig érdekes lenne egy sci-fi indián történet, szeretem a váratlan fordulatokat
"Ezért alkalmazom én a Tervezett Írást így azt az eredményt kapom amit akartam."
Gondolom a gyakorlás itt is meghozza a gyümölcsét és idővel beáll a dolog.

Nem lehet úgy nekiülni egy írásnak, hogy "na most pedig értéket teremtek" Majd utólag kiderül, hogy az lett-e. Tanítani az írást, vagy buzdítani rá? Megkockáztatom, hogy szinte mindenki próbálkozik vele. Aztán lehet, hogy a harmadik oldalnál feladja, de az is lehet, hogy százig eljut, amikor belátja, hogy nem lett jó. Ismerősöknek megmutatni? Nem ad reális képet a fogadtatás, mivel elfogultak. A volt könyvelőmnek amikor kezébe adtam a kész könyvemet, a hátoldalon lévő ajánlás alapján azt mondta, hogy "olyan mint Hemingway" Azért ezt ne higgyem el ugye?

Miért nem lehet? Lehet úgy nekiülni az írásnak hogy "á most írok valami egyszerűt" és mondjuk novellába foglalod egy elképzelésed, amiről tudod hogy nem a legjobb, de úgy érzed ki kell írnod magadból.
Aztán nekifoghatsz úgy is hogy "most írok valami nagyot és egyedit", ami mindenféle képen érték akárhogy nézzük. Hiszen minden gondolat papírra vetése valamilyen értéket képvisel. Ha az egyedi és élvezettel olvassa más, akkor meg pláne.

"Megkockáztatom, hogy szinte mindenki próbálkozik vele"
Azért idáig én nem merészkednék. Rokonság/ismerősök példáján át látom hogy valaki két sornál többet az életében nem írt, csak ha kötelezték rá. Hogy novellát, vagy regényt kovácsoljon össze saját akaratából? Hamarabb futja le a Maraton-t.

"Ismerősöknek megmutatni? Nem ad reális képet a fogadtatás, mivel elfogultak."
Aki elolvas egy sci-fi-t az azért teszi mert szereti/érdekli. Ha szeretsz egy műfajt akkor máris elfogult vagy vele szemben. Így lényegében mindegy ki írja az adott olvasmányod, ha a műfaját szereted akkor máris elfogultan olvasod. Ha esetleg az íróját is ismered (olvastad már a könyvét) akkor duplán igaz. Nincs olyan a világban hogy elfogulatlanság. Valamilyen szinten mindenki részre hajló. Ám első körben az ismerősöknek kell véleményt mondani. Ha ott elhasal akkor nem biztos hogy másnak is fogyasztható lett az írás. Ha ott átmegy, jöhet a következő próba. Gondolom ismered a mondást, hogy a puding próbája az evés.

"A volt könyvelőmnek amikor kezébe adtam a kész könyvemet, a hátoldalon lévő ajánlás alapján azt mondta, hogy "olyan mint Hemingway""
Miért ne hidd el? Lehet hogy az ajánlás alapján tényleg olyan. Aztán mikor elolvasta mit mondott? Akkor is kitartott az összehasonlításnál? Anno olvastam egy több oldalas írást és olyan volt mint a Narnia. Jé összehasonlítottam. Pedig nem volt olyan jó, de sokban hasonlított és tetszett... na ilyenkor mi van?

"Ezt én se értem. Fizet valaki egy könyvért és egy benne maradó hiba miatt nem olvassa el?"

Már eleve be sem teszi a kosarába, nem akar fizetni érte.
A helyesírás is a színvonal egyik mércéje.
Persze, hogy a legjobb író is fog véteni hibát. Nem mindegy azonban, hogy mennyit, és milyet? Vedd le a könyvespolcról a Háború és békét (nem rövid mű), és másolj ide belőle egy hibát. Valószínűleg Tolsztoj kéziratában akadt még helyesírási hiba, de az is valószínű, hogy nem hemzsegett tőle.
Talán a következő gondolatsorom javára lehet annak, aki írásra adja a fejét, és ezt komolyan is gondolja:
Mindenféle nyelvtani, stilisztikai hiba rontja egy olvasmány emészthetőségét. Eltereli a figyelmet, kizökkent a sodrásból. Irodalmi művet az irodalom kedvelőinek készítünk, s Ők tolerálják legkevésbé az ilyenforma felkészületlenséget. Ezen nincs mit nem érteni, teljesen természetes dolog. Amikor a focipályán a focista sorozatosan öngólt lő, elszélednek a drukkerek a lelátóról. Ők focit akarnak látni, s nem lúzerokat szaladgálni a füvön. Nem véletlen dolog az, hogy egy foci vb-n egyetlen öngólt sem lehet látni. Beckham elsüllyedne a szégyentől, ha szarvashibát vétene egy meccsen. Nem kezdene magyarázkodni, hogy nem érti a szurkolókat. Ahogyan egy focistának tisztában kell lennie minden alapelemmel, ugyanúgy egy írónak is. Ha kimegyek a fűre a fiammal rúgni a labdát, azt a magunk szórakozására teszem. Ehhez elég szeretni a labdát, a mozgást, és nem kell tudni a futball szabályait. Azonban ha másokat akarok szórakoztatni a labdával, oda még a tehetség is kevés önmagában. Ha nem veszem tudomásul, hogy vért kell köpnöm még egy icipici elismerésért is, aligha lesz nézőközönségem.
Ha írtam valamit, jó tudnom, hogy mit szültem. Ha írónak gondolom magam, miközben csak grafomániás vagyok, megteremtettem a saját sikertelenségem és depresszióm melegágyát - de nem teremtettem irodalmi művet. S ha még annyit sem tudok, hogy egyetlen jelentős irodalmi alkotás sem cipel a hátán egyetlen helyesírási hibát sem, várhatom én, hogy azzá legyek, aki lenni szeretnék.

Ellenben az írástechnika nagyon is tanulható, mi több, tudatosan tanulni, fejleszteni is kell. (A központozás, helyesírás stb. pedig alapvető, épp csak megemlítem. Kiadatásnál a lektor és a szerkesztők dolga, hogy lehetőleg egy se maradjon benne, de azért az írónak is meg kell tennie, ami telik tőle.) Amiről te beszélsz, inkább az ötlet és kivitelezés, bár a drámaelmélet ezzel is foglalkozik, és ennek nagy része is megtanulható. Nincsenek kőbe vésett szabályok, de a jó íráshoz nem csak tehetség kell, hanem egyfajta írói szaktudás is. A két tényező együtt adja a végeredményt.

Ted_Beneky: A karcolat.hu-t ajánlom, ott jó véleményeket, kritikákat kapsz, megtanulhat az ember pályázati minőségben is írni.

Romvr: "Egy apróság: "És"-sel nem kezdünk mondatot." - De, amúgy kezdhetünk. Miért ne tehetnénk? Ez amolyan nyelvtani urban legend.

"Sajnos nincs egy egységes oldal, ami kimondottan a hobbi írók felkarolásával, buzdításával foglalkozna" - Neked is ajánlom figyelmedbe a karcolat.hu-t, meg a kimte.hu-t. Persze onnantól, hogy az ember valamennyire megtanul írni, kiadót már nem keres neki... Hazánkban írónak lenni kissé koldusbotra juttató tevékenység, ha rászánunk minden időt. Én például a filmszakmában akarok vele elhelyezkedni idővel, mások blogolni kezdenek, vagy újságírónak mennek, tehát valamihez kapcsolni érdemes.

[ Szerkesztve ]

Bizonyára túl sarkosan fogalmaztam - köszönöm, hogy árnyaltál rajta.
Szinte minden tudásunk tanult dolog, tanult dolgok pedig taníthatóak. A művészetekben jellemző mester közelébe férkőzni, technikákat ellesni, filozófiával átitatódni - mégis, az alkotás annyira önálló tevékenység, hogy fölötte áll a technikáknak. A tanult elemek által nyilvánvalóan könnyebben csírát bonthat az alkotó tevékenység, de a csíra nem ezekből az elemekből fakad, hanem az alkotóból, az alkotónak is valahonnan a legmélyéről. Aligha tanult Benedek Elek írástechnikát, valamint József Attila sem tanult többet a rigmusról az oskolában, mint évfolyamtársai, akiknek a nevét sem tudjuk.

A nyelvtani urban legend is érdemel talán kicsit több szót.
Kezdeném ezzel: "És mégis mozog a föld"...
Lehet és-el zavaróan is kezdeni a mondatot. És ezt sokan meg is teszik. (Talán innen eredezhet ez a legend?) Azonban ha így írom: Lehet és-el zavaróan is kezdeni a mondatot, és ezt sokan meg is teszik. - simább, kerekebb, de hiányzik a mondat elejéről egyféle nyomaték. Most variáljuk még egy kicsit: Lehet és-el zavaróan is kezdeni a mondatot. Ezt sokan meg is teszik. - eltűnt az a fránya és, megmaradt a nyomaték. És nem jobb lett?
Ha megállít a rendőr, és te megkérdezed:
- És most meg akar büntetni? - magában rejt ez valamiféle sántaságot, ugye?
Ha érettségi vizsgán rossz helyre nyúlsz a tételek között, majd remegve próbálkozol a lehetetlennel:
- És nem húzhatnék másik tételt?
...akkor ne érjen váratlanul, ha lenyelhetetlenné ragozva kapod a választ:
- És majd a pótvizsgán.

Jómagam úgy vettem észre, hogy ez az "és-bicegés" már nincs annyira elharapózva. Divat lett viszont egy még fülsértőbb szófordulat, aminek a gyökerét a parlamentünk talpig magyar epszilon környezetére taksálom:
"Bevezetésre került."

... A macska fel van mászva a fára...

[ Szerkesztve ]

Attól még, hogy nincs róla dokumentáció, elég kétséges, hogy akár József Attila, akár Benedek Elek ne ment volna utána a technikának. Volt már könyvtár és volt már irodalom, amit például olvashattak. Lehet, bele sem gondolunk, de amikor csak olvasunk, voltaképp írástechnikát szívunk magunkba. (Már ha az ember maga is alkotó.) Ha ez nem így lenne, akkor nem volna fejlődés, nem volnának egységes stílusok az irodalomban. Nem másolás ez, hanem a meglévő elemek beépítése a saját módiba.

Ha Syd Field: A forgatókönyv c. szakkönyvét (vagy akár Egri Lajos: A drámaírás művészete c. alapművét) elolvassuk, rájöhetünk, mit is rejt az alkotás szakmai oldala. Egri arra is kitér, hogy olyan nagy drámaszerzők, mint Shakespeare vagy Ibsen még minden bizonnyal a zsenijüknek köszönhetően jöttek rá bizonyos alapvető szabályokra, amelyek néha ellent is mondtak az arisztotelészi drámaelméletnek - de egyáltalán nem gond és nem alantasabb, ha az elődök nyomán mindezt már készen megtanuljuk - akár tovább is fejleszthetjük a saját stílusunknak megfelelően -, hogy a saját hozzáadott értékre koncentrálhassunk.

Az "ÉS-témához":

"A szél sivítva rohant el a hajó mentén. És a tenger morajlott, elvesző, megújuló sustorgással." - Rejtő: Piszkos Fred, a kapitány

"Addig ment, addig ment, míg el nem érte a Dunát. Azon is átalment, ladikos embert lelt, az áttette. És ment." - Móricz: Barbárok

"És az éjszakába és füstbe burkolt kísérteties képből egyetlen hang hallatszott: egy láthatatlan gőzgép elnyújtott, nehéz lihegése." - Zola: Germinal

Voltaképp a legtöbb művet felütve sok ÉS-sel kezdődő mondattal lehet találkozni. Az ÉS egy remek és hatásos elem. Narrációban más a szerepe, mint párbeszédben.

[ Szerkesztve ]

Szerintem a tehetség a legfontosabb. Lehet valaki jó fogalmazó az összes elsajátított technikai tudás birtokában, briliáns helyesíró, sőt, még remek ötletei is lehetnek a témaválasztással kapcsolatban, de ha nincs meg benne az a "valami", akkor megette a fene az egészet.
Érdekes, amit írtál, és valóban hasznos is.

Lehet hatalmas ötlete is, de ha nem tudja jól formába önteni, hasonlóképp mehet a levesbe.

Nem állítok rangsort, mi fontosabb. Minden fontos, ami csak szükséges lehet, hogy valaki maradandót alkosson. És még akkor sem biztos, hogy meg is él belőle, ahhoz aztán még sokkal több minden fontos.

A különbség ezek között, hogy a zsenin (tehetségen) kívül minden tanulható, persze az értelmi kvalitások függvényében.

[ Szerkesztve ]

Én állítok rangsort. A tehetséget észre lehet venni akkor is, ha a külsőségek, azaz a technika és a helyesírás valahol hibádzik.

Nem a valahol hibádzásról van szó... Meg nem arról, hogy netán rossz a helyesírása. (Bár minden kiadó úgy dobja vissza, ahogy kell.) De ha érzésből ír és bibi csúszik a nyitányba, nem elég érdekes, nem elég jó, az első tíz oldal után megy a szemetesbe. Ha nem elég jó a felépítése - ami sok régi klasszikusnál is hibás mai mércével -, szintén. Ha akarunk is valamit - és nem csak a fióknak, meg hasonló sorú fel nem fedezetteknek írogatni, hogy menjen az egymás buksijának simogatása -, akkor meg kell tanulnunk, amit meg lehet. A tehetség az alap, amire építkezni lehet. Alap nélkül nincs ház. De igazából falak és tető nélkül sincs.

A másik véglet legalább ennyire rossz.
Először érzésből ír. Rendben. Aztán, mivel sokat tanult az írás technikájáról, elkezdi csiszolgatni, és addig csiszolgatja, míg egy egyéniséget nélkülöző, sablonos írás lesz, ami épp most hagyta el a sterilizátort. Olvastam már ilyet. Az író nagyon meg akar felelni az elvárásoknak, túl szabályos, túl mesterkélt lesz. Rejtő könyveit ponyvának ítélték sokáig, nem tudom, talán még most is, de mégis, valami miatt csak fennmaradt, nem tűnt el a süllyesztőben, sokan olvassák a mai napig is. Vagy például Jane Austen. A témája minden könyvének ugyanaz. De a stílusa! Az igen! Megragadja az olvasót, legalábbis én így vagyok vele. Az ízlésekről persze nem érdemes vitázni, ő se való mindenkinek.

Fiatalon író akartam lenni, és agyszüleményeimmel terhelni az amúgy is terhelt embereket. Idővel rájöttem, hogy a történeteim a lelkem üzenetei, és elsősorban nekem szólnak. Annyira bensőségesek és esendően emberiek, hogy mindet elrejtettem. Egyiket sem írom meg, egyiket sem publikálom. Bennem zajlanak, hozzám szólnak, és nekem így jó.
Van épp elég ifjú tehetség, bátor sasok és albatroszok. Menjenek be a véres arénába, és küzdjenek meg az emberek figyelméért. Csak a legjobbak élik túl.
Ne gondoljátok, hogy az írás könnyű kikapcsolódás! Megírtam három regényt, kipakoltam a szívem után egyéb belső szerveimet is a monitorra, áldozatot mutattam be az alkotás oltárán. Mindennek ára van, és az írásnak elég húzós az ára. Aki ír, tudja. Cserébe pedig mit is kap? Az emberek figyelmét, ha nagyon jó. Megéri? Jó kérdés. Idősebb fejjel azt mondom, hogy hülye ötlet volt könyvet vennem a kezembe és azt hinni, hogy erre én is képes vagyok, vagyis a történetírásra. Ha nagyon felkötném a gatyámat, kitakarítanám az életteremet, rendet raknék a fejemben és 110%-ra húznám fel az összpontosításomat, talán újra képes lennék megírni egy regényt. Csak minek, kinek, miért?
Amióta van egy blogom, amivel napi munkám van, bőven kiélhetem a "szereplési vágyamat". Kb. 100 állandó olvasóm van. Örömömet lelem a választott témámban. Akkor minek vesződjek kitalált történeteim megírásával? Dugig van a piac fantasyvel. Jó szórakozást!

"Aztán, mivel sokat tanult az írás technikájáról, elkezdi csiszolgatni, és addig csiszolgatja, míg egy egyéniséget nélkülöző, sablonos írás lesz, ami épp most hagyta el a sterilizátort." - Nem, az ilyen szintén nem ért rendesen az írástechnikához és drámaelmélethez.

"Nem, az ilyen szintén nem ért rendesen az írástechnikához és drámaelmélethez."

Pedig nekem épp ez forgott a fejemben egy napja.
Mert átgondoltam többször is, amit írtál tegnap, és kerestem, hogy mi van mögötte. És eszembe jutott, hogy Presser Pici (?) óva intette Szandit kezdetekkor attól, hogy énekórákat vegyen.
Tulajdonképpen nem tudok választ adni arra, hogy valaki az írástechnikák biflázása után sterilebbé válik-e, vagy mívesebbé? Talán is-is, ill. ki így, ki úgy.
Mindenesetre az, aki számít a szépirodalomban, kivétel nélkül markáns egyéniséggel tett az asztalra mindent. Olyannyira, hogy többnyire egy részlet is elég a beazonosítására. S bármely műfajról legyen szó, azt tette még szélesebbé, színesebbé, több lehetőséget nyújtóvá.

Amit eddig írtál, mindent azonnal értettem, s többnyire egyet is értettem, de most nem jutottam el a gondolatig se, ami ezt a választ késztette belőled.

Egyszerűen az írástechnikába beletartozik az is, hogy a saját stílusunkat jól meg tudjuk írni. Aztán persze egy író kísérletezhet több stílussal, több nézőponttal, több mondathosszal, miként egy költő két verse sem ugyanolyan, legföljebb hasonló. Akinek egyszerűen sterilek lesznek a mondatai a tanulás után, az valamit félreértelmezett. Például azon a minden szakkönyvben leírt frázison is elsiklott, hogy semmi sincs kőbe vésve, mindezek támpontok csupán. Támpontok, amiket nagyon jó, ha tudunk, mert tudatosan alkotni jó és anyagilag is könnyebben megtérül. (Ez nem hazánkra értendő, itt pusztán az irodalommal nemigen fog egyetlen új írónak sem megtérülni semmi még jó darabig - sajnos. ) De nincs kőbe vésve, szándékosan, vagy egyéni szokás szerint el lehet térni. Például a rövid novellákban általában egy időegység van, egy tér, hiszen alig van hely a színek váltakozására. Én azonban egy három oldalas novellában három időben írtam az egyik novellámban, amit beválogattak egy antológiába. A filmváltozata pedig szintén érdekes lesz, mert az utolsó idősíkba lesz beágyazva a két korábbi, ami pedig írásban szándékosan lineáris. A lényeg a tudatosság, hiszen a prózát is hasonlóan át kell gondolni, mint egy költeményt. Fentebb volt az "ÉS"-sel kezdődő mondatról szó: ez is olyan, amit szándékkal lehet használni, holott általában kerülendő, így azonban stílus- és hangulatelemmé válik. Aztán egy idő után a tudatosság átmegy rutinba, és akinek ekkor nem alakul ki egy vagy több jellemző, nem túl steril stílusa, annak valószínűleg soha nem is volt. Pusztán intelligenciából nem lehet írni, akkor csak a falak állnak alap nélkül, gyönge homokon.

Példaként tudnám említeni a filmművészetben mondjuk Tarantino-t, akinél láthatjuk, mennyire egyedi stílusa van, mégis, egy hazai átlagos gagyifilmmel összevetve minden túlzása, minden rendhagyó eleme ellenére szembetűnően szabályosak és jól megtervezettek a munkái. A steril munkára pedig a tizenkettő-egytucat akciófilmeket, melyek szerkezete általában tökéletes, drámai íve pontos, még a színészek is gyakran a toppon vannak, mégis egy kaptafa mind, minden egyediség nélkül, szinte csak a hétköznap esti műsorblokk megtöltésére szolgálnak.

[ Szerkesztve ]

Véletlenül nem a postoló hirdeti ezt?

http://hardverapro.hu/apro/sikertelen_költö_elado/friss.html

[ Szerkesztve ]

Hat sokat epultem az esszenek is beillo irasodon.
*mert tudatosan alkotni jo,es anyagilag is konnyebben megterul .*
-Szerintem tudatosan alkotni dilettantizmus,de abban igazad van,hogy anyagilag konnyebben megterul.
Alkotni ihlettol szoktak a muveszek ,es nem a tudatuktol! /Na meg a tehetseguktol!/
Tarantinorol meg csak annyit,hogy-szerintem NE nyuljon egy muvesz olyan temahoz,amirol fingja sincs, mert a muveszet hite NEM helyettesitheti a tudast,mert az mar nem muveszet,
hanem ...halandzsa.
A legnagyobb baklovese Tarantinonak a Solaris volt!
Fogalma sem volt a tema eszmeisegerol,fogalma sem volt a kerettortenetrol,es fogalma sem volt arrol,hogy hagymalevesbol nem lehet kaposztat fozni!
/Mert ahhoz egy masik kifozdebe kell menni!/
De-velemenyem szerint- a tema mondanivaloja meghaladta Tarantino kepzeloerejet/
A tehetseget nem vonom ketsegbe,de a Solarisbol keszitett muve-eletmuve szegyene!

[ Szerkesztve ]