Miért nem lehet? Lehet úgy nekiülni az írásnak hogy "á most írok valami egyszerűt" és mondjuk novellába foglalod egy elképzelésed, amiről tudod hogy nem a legjobb, de úgy érzed ki kell írnod magadból.
Aztán nekifoghatsz úgy is hogy "most írok valami nagyot és egyedit", ami mindenféle képen érték akárhogy nézzük. Hiszen minden gondolat papírra vetése valamilyen értéket képvisel. Ha az egyedi és élvezettel olvassa más, akkor meg pláne.

"Megkockáztatom, hogy szinte mindenki próbálkozik vele"
Azért idáig én nem merészkednék. Rokonság/ismerősök példáján át látom hogy valaki két sornál többet az életében nem írt, csak ha kötelezték rá. Hogy novellát, vagy regényt kovácsoljon össze saját akaratából? Hamarabb futja le a Maraton-t.

"Ismerősöknek megmutatni? Nem ad reális képet a fogadtatás, mivel elfogultak."
Aki elolvas egy sci-fi-t az azért teszi mert szereti/érdekli. Ha szeretsz egy műfajt akkor máris elfogult vagy vele szemben. Így lényegében mindegy ki írja az adott olvasmányod, ha a műfaját szereted akkor máris elfogultan olvasod. Ha esetleg az íróját is ismered (olvastad már a könyvét) akkor duplán igaz. Nincs olyan a világban hogy elfogulatlanság. Valamilyen szinten mindenki részre hajló. Ám első körben az ismerősöknek kell véleményt mondani. Ha ott elhasal akkor nem biztos hogy másnak is fogyasztható lett az írás. Ha ott átmegy, jöhet a következő próba. Gondolom ismered a mondást, hogy a puding próbája az evés.

"A volt könyvelőmnek amikor kezébe adtam a kész könyvemet, a hátoldalon lévő ajánlás alapján azt mondta, hogy "olyan mint Hemingway""
Miért ne hidd el? Lehet hogy az ajánlás alapján tényleg olyan. Aztán mikor elolvasta mit mondott? Akkor is kitartott az összehasonlításnál? Anno olvastam egy több oldalas írást és olyan volt mint a Narnia. Jé összehasonlítottam. Pedig nem volt olyan jó, de sokban hasonlított és tetszett... na ilyenkor mi van?