(#1) harmincas
(#14) galocza

Reméltem hogy felbukkan pár "grammar nazi"... s lőn!
Sosem értettem az olyan embereket, akik egy könyvet/cikket/akármit képesek a kukába dobni csak azért mert egy-két nyelvtani helytelenség van benne. Egy apróság: "És"-sel nem kezdünk mondatot. Ha már lektorálsz te magad ne ejts hibát. Így vált hiteltelenné a hozzászólásod... amúgy elismerem hibáztam, a legjobbakkal is megesik. Nem igaz?

(#x+1)Mindenki más:

Köszönöm a dicsérő szavakat. Azért gondoltam, megírom ezt a cikket, mert reméltem, hogy írásra buzdítok másokat. Illetve természetesen, hogy publikálásra ösztönözzem azokat akik maguk is hobbi szinten foglalkoznak a dologgal.
Sajnos nincs egy egységes oldal, ami kimondottan a hobbi írók felkarolásával, buzdításával foglalkozna, pedig kitudja... talán igazi őstehetségek is napvilágra kerülnének. Vagy ha azok nem is, de születhetne néhány olyan alkotás amit élvezettel olvasgatnék.

(#9) Ted_Beneky: Volt egy ismerősöm akinek mikor megmutattam az egyik írásomat, csak annyit küldött vissza véleményként, hogy melyik oldal, melyik bekezdésének, hányadik sorában van helyesírási hiba. Már nem tartom vele a kapcsolatot
Egy normális vélemény nem ilyenekre tér ki, vagy nem ezt helyezi előtérbe. Annak kell az elemzés elején állnia, hogy mit mozgatott meg az olvasóban. Milyen érzelmeket, gondolatokat keltett, vagy éppen milyen tanulsággal bírt. Aztán lehet kitérni az esetleges nyelvtani pontatlanságokra, de arra sem kioktatva, csupán megemlítve. Aki írt már 30-40-100 oldalas novellát, az tudja hogy emberileg lehetetlen tökéletes nyelvtani helyességgel. Még ha át is nézed, akkor is marad benne pár darab. Aki meg e miatt mondja rá: szar... annak sok boldogságot kívánok és remélem igaz a háromszoros visszatérülés elve (wicca)

(#10) NereusLaceee
"kevesebb-több" elvét
Egyetértek is meg nem is. Van amikor nehéz megoldani élvezetesen egy kifejtés, olyankor hosszan kell leírni, még ha "több" is lesz. Máskor persze elég a kevesebb. Helyzetfüggő.
munkáknak inkább minősége mint mennyisége legyen.
Ezzel mélységesen egyetértek. Bár én már évek óta várom Jane Goldenlane-től a Farkastestvér 2-t, szóval remélem ha már nem kapkod vele akkor 20x elolvasható lesz
ugyanazokat a fordulatokat és történeteket viszi papírra, csak más köntösben
Ezzel az a baj, hogy egy idő után nem lehet újat alkotni. Legalább is roppant nehéz. A most íródó regényemmel is azért szenvedek, mert igyekszem másra nem hasonlítót alkotni, de akárhogy próbálom bizonyos elemeiben visszaköszön egy film, egy könyv, egy vers... akármi.
Pedig igyekszem

(#12) laleh:
sajnos se időm se energiám
Ismerem az érzést. A munkám mostanság engem is nagyon kikészít, így alig haladok a regényemmel. Pedig szeretném befejezni, nincs is sok hátra... majd talán ha kivettem egy kis szabit. Te se add fel!

(#13) Ted_Beneky
Én nekifogok, azután az írás önálló életre kel, elkezd "tekeredni" és olyan hosszú lesz és olyan formájú amilyet megkíván
Van ez így. Ezért alkalmazom én a Tervezett Írást így azt az eredményt kapom amit akartam. Nincs olyan hogy az alkotásom önálló életre kell, aztán a sci-fi-ből mondjuk egy indián regény legyen
Régen sokszor estem csapdába ezzel a módszerrel, mert egy idő után olyan kusza lett az írás, hogy abból már nem tudtam kihozni semmit... ment is a "befejezetlen" mappába.