Én elit gimibe jártam. Illetve akkor elit volt, most nemtom.
Szerintem a diákhumor is olyan, mint a felnőtt: van ízléses, meg nem ízléses. Sas József nem az. Mai fejjel azt gondolom, hogy a ti poénotok sem az.
A megoldás azonban még kevésbé az. Lehet ezt könnyedén, elegánsan intézni. Szólhatott volna bármelyik tanár, ofő, hogy csávókám, értékelem a hülyeségedet, de ez egy hangyányit erős. Nem nekem, de másnak talán az lesz. És akkor te talán azt mondod, hogy oké. Akkor vegyük le. A poén megvolt, látta mindenki, nem kell túlfeszíteni, a béke meg megmarad.
A tükör önmagában egyébként fasza ötlet.

Lehet, hogy már öreg vagyok. Mi is szopattuk a tanárokat, de mindig ott volt a tisztelet is. Jäger tanár úr órája előtt beraktuk keresztbe az ajtóba a tanári asztalt, mert mindig akkora svunggal jött be, hogy előre röhögtünk, persze frankón át is esett rajta majdnem. Jót röhögött, vette a lapot. Aztán karácsonyra kapott egy doboz Jägercsókot, csak úgy. (átcímkézett négercsók, ugye)

Persze sok függ a légkörtől, a diákok összetételétől és a tanári kartól is. Én asszem szerencsésnek mondhatom magam, hogy anno ilyen helyre jártam. Jó volt.