A filmek művészi minőségét, direkt nem kevertem bele, mert az nem tartozik szorosan ide.
Ám, való igaz, hogy egy pocsék filmen/történeten/színészi játékon, egy kiemelkedően jó audióélmény sem segít.
Az meg számomra egyáltalán nem kérdés, hogy a mai sorozatok minőségben, story-ban száz méteren, háromszázat vernek a filmekre. Nem véletlen nézek 20+ sorozatot párhuzamosan, új filmet meg csak hébe-hóba.
Egyetemistaként sokat voltam Németországban, és sokat panaszkodtak a bajor falvak lakói, hogy milyen nehéz az angol. Lol. Próbálnák meg magyarról indulva tanulni bármilyen nyelvet, amikor a white weiss, with és mit, blue és a blaut összekapcsolni nehéz nekik. 
[ Szerkesztve ]
mondjuk stilisztikailag eg es fold a nemet es az angol. elobbi imadja az induktivot, utobbi meg a topic sentenceket.
induktiv elvileg nem hibas angolul, gyakorlatilag viszont az amerikaiak garantaltan hulyet kapnak tole. meg ugye nemetben a passziv muvelteto kormondat az ujsagiras alapja amiert angolszasz teruleten sikitva hanynak a teherautora.
Izé, mi az az induktív az angolban? Ilyesmit soha nem láttam még a nyelvtanban megemlítve...
Ez már a nyelvtan perifériáján van.
a tájszólásra van egy jó sztorim:
utaztam reggel a munkába villamoson ... volt 2 ember (20 év körüliek) beszélgettek, az egyik magyarul, a másikból egy kukkot se értettem, de a másik folyamatosan magyarul válaszolt ... figyeltem milyen nyelv lehet, de nem éreztem "semmihez se hasonlónak" ... de egy 5 percnyi figyelés után elkezdtem érteni .. a másik is magyarul beszélt, de valahogy olyan furán, hogy egyszerűen nem tudtam felfogni vagy 5 percen keresztül ... utána gond nélkül ment, de eléggé furcsa volt... volt persze némi tájszólása, de azért nem hiszem, hogy olyan durva ...
egyébként mostanában inkább szinkron nélkül nézem a sorozatokat, valamennyit ha lehet eredeti nyelven ... feliratot többnyire használok, bár ha olyan nyelven van amin "makogok" is valamit (angol, japán, német ... kb. ez az "erősségi sorrendem" a magyar után), néha-néha szembetűnik, hogy borzalmas azért a feliratok átlagminősége (de tényleg)...
bár engem nem zavarna, de nem is tudom mi lenne sokakkal ha mostantól nem adnák szinkronosan a tévében a dolgokat...
tapasztalatból tudom, hogy megtanulni az adott nyelven maximum akkor fog így valaki ha van már valami alapja az adott nyelvből... (sok francia holmit ugyan nem néztem, de nem sikerült rajtam ragadni igazából semminek ... a német bezzeg "előjön", igaz, azt tanultam valaha oskolában).. a német tudásom mondjuk "kakukktojás" .. hirtelen nem menne, de adott nyelvi környezetben pár óra alatt úgy ahogy "asszimilálódom" ... bár akkor is inkább az angolt használom megszólaláshoz (mielőtt hülyeséget mondanék, a németeket meg csak egyszerűen "kvázi megértem" mit mond ... talán)
De ez nem nyelvtan, hanem érveléstechnika, ezért volt zavaros nekem. Így már értem.
Hát mondjuk, én egyik nyelvet sem az iskolapadban sajátítottam el*, így a nyelvtan nekem nagyon idegen.
*kivéve a latint, de azt már java részt el is felejtettem 13 év alatt
white-weiss pont egy szép példája, engem mi zavar nagyon a hochdeutsch-ban. Még neve is van a jelenségnek.
De elnézhető. Etyépként is van széff számmal pélta vulgáriss matyarban. Nekem mindig kicsit eszembe juttatja, hogy egyénenként eltérhet, kinek hogy konnyebb-egyszerubb a hangokat kepezni, de ekkora egyedszamu mintanal ilyen kovetkezetes valtozasok mar bosegesen elegendoek komplett uj nyelv kialakulasahoz. 
Stilisztika, avagy hogy építi fel a paragrafusait a két nyelv. Információ felosztás szempontból teljesen eltérő megoldásokat használnak.
Passzív egyébként jó kérdés, németben láttam változásokat 15 éve, de nagyon nem követem mi lett. Viszont a Süddeutsche amikor legutóbb néztem még mindig ordenáré passzív körmondatokban volt írva. Angolban utóbbi időben eléggé rámentek az érthetőségre, mondjuk prózában nem tudom mi a helyzet.
Hú de egyet tudok érteni. :)
A ripacskodás, és az átélés közti különbséget kezdi elmosni a piacgazdaság. ;]
Na jó, ezt túltoltam, de a régi szinkronszinészeknél kb presztízskérdés volt a minőségi szinkron, mert attól voltak legendásak. Ma meg kb egy felkérés a sokból.... Letudtuk, és jól van.
Vagy más példa. Régen kiállt egy énekes, elénekelte a nótát/koncertet, a nép tombolt.
Azóta azért fejlődött a koncerttechnika. Annyira, hogy egy énekes ha kiáll énekelni már nem a hangjával játszik egy halkulásnál vagy intenzívebb megnyilvánulásnál, hanem a mikrofont rángatja a közelebb-távolabb akár egy refrénben tízszer ami látványban is vicces, és a jó produkciók is középszerűvé válnak ettől a fajta megoldástól.
"Annyira, hogy egy énekes ha kiáll énekelni már nem a hangjával játszik egy halkulásnál vagy intenzívebb megnyilvánulásnál, hanem a mikrofont rángatja a közelebb-távolabb akár egy refrénben tízszer ami látványban is vicces, és a jó produkciók is középszerűvé válnak ettől a fajta megoldástól."
YouTube-on vannak fent jó unplugged videók kisebb eseményekről, ahol távoli mikrofonnal veszik fel a dolgokat és nincs az énekesnél mikrofon. Én is ezeket szeretem a legjobban, sokkal emberibbek, de persze a minőségük ugye nem az a megszokott.
[ Szerkesztve ]
Tipikus példája az olvasatságnak, és az írott szövegértés hiányának szerintem.
Nekem is van 40+ kollégám, akivel 20+ éve dolgozom, és aki rizsát, tebnab-ot, meg banántot, mond, és nem is érdekli, hogy mi a helyzet, pedig pár évente figyelmeztetjük, hogy azért megrendelő előtt jó lenne egy kicsit pontosabban, és választékosabban beszélni ha már prémium szolgáltatást próbálunk nyújtani, kb. prémium áron.
Jó, én sem vagyok angyal, vannak fogászati problémáim, ami miatt az utóbbi pár hétben azt se tudtam kimondani rendesen, hogy szájsebészet, de engem meg ez kifejezetten zavar. Annyira, hogy hangosan olvasom fel a fórumposztokat is, hogy mielőbb újra edződjenek azok a problémás izmok, megfelelőbb legyen az artikuláció.
Amúgy egyre több honfitársra ráférne egy My Fair Lady képzés, mind a szóképzés, mind a viselkedés, vagy az illem tekintetében, de ez más téma. :)
De akkor nem csak én vettem észre ezt a jelenséget ezek szerint.
A mikrofontechnikát("rángatás") ne keverjéltek ide, az nem arra való, hogy a hangi hiányosságokat elfedje, hanem mikrofontípustól függően pl. akár hangszín-szabályozásra is, illetve ha az illető sok levegővel énekel, akkor akár a "szélzaj" ellen. 
Kb azóta játszanak az énekesek a száj-mikrofon távolsággal, mióta mikrofont használnak - nyugodtan nézzetek meg 50-es/60-as évekből való élő(mármint nem playback) felvételt, és szinte mindenki csinálja több-kevesebb mértékben.
Ennél bővebben ha kíváncsi rá valaki, kérdezzen meg egy profi hangmérnököt vagy énekest, esetleg nézze meg ezt a videót, ahol megpróbálják közérthetően, történetileg elmagyarázni.
[ Szerkesztve ]
Az ok, de ma már nem csak arra használják.
![;]](/dl/s/v1.gif)
