vörös, fehér, száraz, édes... ez már csak ízlés kérdése. nem állítom, hogy minden egyenértékű, ahogy elmélyül az ember a borban, azért az édesek például egy spéci szegletbe szorulnak vissza, és a vörös és a fehér viszonya is megváltozik...

de a lényeg nem ez. hanem az, hogy bizonyos borok (emberenként változik, hogy melyek) olyan tökéletességélményt tudnak nyújtani, amit nagyon kevés dolog az életben. biztos mindenkinek vannak ilyen pillanatai... egy hegytető... egy tökéletes pillanat, amikor a kedvesére néz... mittoménmi. szóval olyan pillanatok, amikor azt érzed, hogy egész egyszerűen ennél nem kell több. soha.

a bor tudja ezt. a whisky is tudja egyébként, bár számomra sokkal ritkábban. a pálinka és a sör nem tudja (pedig mindkettőből van olyan, amit élek-halok, olyan finom). a többi pancsi (jéger, unicum, koktélok és egyéb borzalmak) meg soha nem is fogja tudni.

[ Szerkesztve ]

mi most a füredi borhetek aktív résztvevői voltunk. nálam szinte csak fehér száraz borok játszanak, azokból is a könnyebb fajták. a chardonnay például már túl testes nekem. rizling, irsai, ezek nagyon bejövősek, de azért annyira még nem fejlett a borkultúrám, hogy sokfajta bort ismerjek. most hoztam haza magammal egy palack balatonfüredi olaszrizlinget, egyszeren ez eszméletlen. annyira különbözik a többi, kóstolt rizlingtől.. mondjuk az ára is dupla annyi
van még a plcon egy 96-os, 5 puttonyos aszúm is. erről vélemény? én alapvetően nem szeretem az édes borokat.

az aszúk, ahogy például a portói borok is, egy külön világ. külön is kell kezelni, szerintem, mert nem alternatíva egy száraz vörösborra. úgy amúgy kedvelem az aszút, meg is tankoltam, lásd előző blogposztom.

(Én meg maradok a friss muskotályos szőlőlénél, nekem az is kellő tökéletességélményt nyújt. Amúgy meg túl - azaz veszettül - édesszájú vagyok, az alkohol-hatás már "belerondít" az édességbe, akárhogy is. )

[ Szerkesztve ]

Mondjuk azért aszú és aszú között is baromi nagy különbség van, szóval nem mindegy, kitől van.
Számomra a legdurvább sokkok egyike az volt, amikor először láttam meg az egri vár tövében egy táblát: Vörös: 300.

leírnám ide az első IGAZI boros élményemet... kb 2002-ig csak meg-megkóstoltam 1-2 édesebb fajtát... nem volt egyik sem rossz, de maradtam inkább a sörnél... aztán egyik ismerősünk kiment pár hónapra németországba melózni... mondtuk neki, hogy gondoljon ránk: hozzon már 1-2 doboz/üveg valami jókis bajor sört, amit itthon nem lehet kapni
nem felejtette el a kérést, de nem sört hozott, hanem száraz francia vöröset... 1-1 üveggel... hónapokig pihent a palack a polcon... (2000-2001 körüli cabernet sauvignon volt... talán nicolas napoleon?) aztán egyszer összehoztunk egy pc-partit a szomszéd faluban... gondoltam elviszem magammal és megiszogatjuk... na, már most kellemesen behűtöttem előre és az első kortyok után azt mondtam: "szemét g*ci leszek, de ebből senkinek nem adok, mert istentelenül finom" (mindenki itta azt, amit vitt...) szépen bepusztítottam pár óra alatt az egész üveggel, de az a bor volt számomra a legmeghatározóbb... azóta szeretem igazán a jó borokat... az a szép az igazi borban, hogy eliszogathat az ember belőle és másnap nincsenek problémák... kannásból talán 1szer rúgtam be, de másnap majdnem megzavarodtam: mintha megmérgeztek volna

a nyári nagy melegben nincs is szerintem jobb, mint nyugodtan beülni egy kellemesen hűvös pincébe társasággal és végigkóstolgatni a jobbnál jobb helyi borokat... durva, hogy 3-400ft-ért adnak igazán jó borból 1-1 litert... és nem értem meg azokat, akik tablettás sz@rokra fanyalodnak...

Nem hívtál (j/k)

Én is szeretem a borokat, inkább a vörös és édesebb fajtákat, igaz mostanában egyre jobb fehér borokat volt lehetőségem megkóstolni

Hű de régire válaszolok, sebaj
Érdekelt eddig is a bor, és találtam is jókat, de mivel nem nagyon mertem bevállalni nagyobb kiadásokat, hátha mégse ízlik, eddig 1-2 kivétellel 2000Ft alattiakat mertem csak választani.

Augusztus elején azonban tettünk egy túrát Villányba. Az Ördögkatlan-fesztivál dacára nem volt tömeg (lehet hogy éppen a fesztivál szívta el a tömeget a pincéktől, nem tudom), és szép kényelmesen, ráérősen csinálhattunk mindent, mindenhol volt idő ránk.

Lehet hogy csak a hely varázsa tette, de a pincesoron már az egyik kis "senki se veszi észre" helyen (Kecskés), színjózanul fogyaszta is igen erőteljes élmény volt egy ottani Cabernet Franc-t megkóstolni, és ez a pozitív élmény-széria folytatódott a többi helyen is ahol voltunk, más borokkal is. A közvéleményt megosztó Sauska (chardonnay-üket kivéve) engem speciel meggyőzött, és a tőle teljesen eltérő megközelítést alkalmazó Malatinszky is.

Persze elköltöttem egy nagy rakás pénzt olyan borokra amik megvásárlását azelőtt teljesen kizártnak tartottam volna, de nem bánom

Gyökeresen megváltoztatta a hozzáállásomat a borokhoz (de a barátnőmét is, szerencsére ) Vagy csak erőteljesen tovább lökött a már megkezdett úton?

[ Szerkesztve ]

Írta itt valaki, hogy nem szereti az édes bort. Édes bor nincs is. Nem mind bor, amit annak hívnak. Van olyan ismerősöm, aki sűrítményből készít gyorsfogyasztásra való italt. (azt is bornak nevezik.) Édeset, mert azt isszák a vendégek. Vétek szerintem az is, amikor kólával keverik. Aki bort akar inni, igyon bort! Ne az alkohol miatt! Ha úgy érzi megárt, akkor kevesebbet, de az legyen minőségi. Jó, ha annak a bornak neve is van, mert akkor meg tudjuk jegyezni, hogy milyet szeretünk. Ugyanis az a jó bor, amit én jónak érzek. Szóba jött már a Cabernet Savignon. Na, azt például kedvelem. Viszont ittam már gyors egymásutánban három félét, aminek ugyanez volt a neve. (más-más termelőtől) Ez esetben már tudtam, milyen hatást várok el tőle. Elméletileg három ugyanolyan bort ittam, amiből kiválaszthattam a jót, és a jobbat.

Egyik kedvencem:

Parci doktor, nem akarlak külön PM-be zaklatni vele....2001-es tokaji aszú, 3 puttonyosnak milyen kvalitása van?

Bocsi, de a Tokaji aszú nem vörösbor.

Hajdanán vettünk a tecsóban egy nagyon szép címkés vörösbort (Soproni Kékfrankos) Ajándéknak szántuk, de aztán mégis megmaradt. Talán egy év is eltelt, amikor megláttam, hogy ereszt a dugó. Kibontottam, aztán kidobtam, hiszen romlott volt. Később a feleségem hozott Stájerországból ugyanolyan ízűt. Mégse volt megromolva a soproni?

Ugyan nem vagyok nagy borszakerto, de egyreszt a bor neve onmagaban sokat nem jelent, csak konkret pinceszettel egyutt, masreszt meg egy edes feherbornak nem szokott tul jot tenni az, ha kilenc evig all.

csak ezt akartam tudni