1946 az áttörés éve

A második világháborút követően elég sok tapasztalat gyűlhetett össze a megfigyelések során. Az időjárás módosítás egyik fontos pillanata az volt, mikor Vincent Schaefer amerikai kémikus és meteorológus feltalálta az úgynevezett felhő vetést. Vincent fogta magát és saját gépével egy középmagas szinten elhelyezkedő rétegfelhőbe repülve szárazjeget (lehűtött széndioxid) szórt ki. A beszórt terület alatt megindult a havazás, a felhő szinte kilyukadt, míg a többi területen semmilyen csapadékhullást nem észleltek. Akkora sikert aratott, hogy az 1960-as években időjárás-módosítási „láz” tört ki. A 70'-es és 80'-as években vált nyilvánvalóvá, hogy például a zivatarokat kísérő villámok megszüntetésére, vagy a trópusi ciklonok intenzitásának mérséklésére nem alkalmas. A csapadékkeltés, jégeső-elhárítás és ködoszlatás szempontjából nagyobb sikere volt. [8]

Az elmélet lényege, hogy apró kondenzációs magvakat (szilárd részecskéket) szórnak a levegőbe. Ezek általában kaolin, fém-oxidok, az ezüst- (ez acetonban feloldva) és az ólom-jodid, szárazjég, Pseudomonas syringae baktérium, ami magasabb hőmérsékleten képes megfagyni [9] [10]. A felhőben lévő vízcseppecskék hozzátapadnak ezekhez az aeroszolokhoz, így elkezdenek növekedni. A cseppméret növekedésével nő a tömeg is, így a gravitációnak nem tudnak ellenállni és szépen kihullanak eső formájában. Ezeket az aeroszolokat vagy repülőgéppel, vagy pedig alulról aeroszolt kibocsátó rendszerekkel juttatják a levegőbe.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!