Külső

A szerkezet mint 2 in 1

A gépezet összehajtva egy nagyon szolid kialakítású mini laptopnak, esetleg netbooknak álcázza magát. Az ókonzervatívakat sem megpirongató kinézet amúgy az egész tablet/laptop megjelenését uralja. Nincsenek csicsák, minták, formák vagy színbéli variációk. A szürke dominál, amit a fekete csak a billentyűk és a kijelző körüli részen tör meg.

Amit kihajtva elsőnek szemrevételezünk, az ugyebár a kijelző és a környezete. A fekete alapon szürke ASUS feliraton és a kamerán kívül semmi látványelem, a figyelem elterelésére és a nyugalom megzavarására alkalmas képi tartalom nem jelenik meg. Ami jó dolog, hogy nem kellett gyártói, támogatói és egyéb matricákat sem lehúzni róla. Engem konkrétan a hidegrázás kerülget az olyan gépektől, ami lényegében a városligeti óriásplakát-kiállítást próbálja 10 négyzetcentin reprodukálni. Szerencsére ezt egyedül csak a fóliatokból kellett kicsomagolni, és máris kapcsolhattam be.

A billentyűzetke (indokolt lenne a kicsinyítőképző) teljes, magyar kiosztású, de miniatürizált. Ezen a mosásban összement gombokon a gépelés pár perces megszokást igényelt tőlem, ám aztán már gond nélkül ment, csak néha-néha odapillantva, mint a puskázó diák. A gombok szigetesek, így jól elkülönülnek, nyomáspontjuk határozott, és nem hangos a használatuk. Az egész dokkoló részre nyugodtan merem használni a stabil szót, mert nem nyeklik-nyaklik, bírni fogja a strapát.

A billentyűzet alatt van egy touchpad is, így nem kell külső perifériával vacakolnunk út közben. Támogat némi gesztusvezérlést, de a méretéből adódik, hogy ritkán fogjuk ilyesmire használni. Arra jó, hogy a touch felület apróbb elemeit a hurkaujjúak eltalálják a segítségével. A tapipadba olvasztott jobb és bal gomb csak egy szimbolikus elválasztást kapott, amúgy az egészet le lehet nyomni. Lenyomásra hangos kattan az elrepedő műanyag hangján, így szív- és érrendszeri betegeknek csak kezelőorvos megkérdezése után ajánlanám nyugodtan. Ezen még lehetett volna mit finomítani.

A dokkoló alján semmi különös nincs, csak négy gumitalp, ami a tapadás utánérzését akarja kelteni, kevés sikerrel. Tapasztalatom szerint annyit ér, mint tuning Ladán a spoiler. Ha a használt felület műanyaggal bevont (mondjuk egy íróasztal), akkor simán lehet curlingmérkőzést játszani úgy, hogy a Kő szerepe már adott. Üvegen egy fokkal jobb a helyzet, de még messze van a jó tapadástól.

A kijelző hátsó részén is csupán egy árva ASUS felirat honol középre belőve mérnöki pontossággal, és semmi egyéb. Illetve a sztereó hangszóró „légzőnyílása” is itt van, a hangról majd később még értekezem. Igen, nincs hátoldali kamera ebben a gépben, ami sokaknak hiányozhat. Személy szerint az androidos tabletemben is választási évente ha egyszer használtam.

Baloldalt található az összes ki- és bemeneti egység. Legalul egy teljes értékű USB 2.0 csatlakozó. Ez örvendetes dolog, így nem kell átalakítókkal vacakolni. Fölötte pont a geometriai középpontban a Jack csatlakozó. Egyel feljebb microUSB, ami egyben a töltésért felelős port is. Itt 5 V-ot és 2 A-t szív magába, hogy ne merüljön le. Ha 1 A-t adunk neki (ami elterjedtebb), akkor csak néz ránk, mint Noé a harmadik tevére. Sorrendben a következő a microHDMI port, amit nem volt alkalmam kipróbálni átalakítókábel hiányában. Végül pedig a microSD jön, ami hivatalosan csak 64 GB-ig támogatott, de köszöni szépen, a 128 GB-os kártyával is teljesen jól érzi magát.

A tetején csak két mikrofonlyuk és a bekapcsoló, valamint a hozzá tartozó állapotjelző LED található. Töltés közben narancs színben világít visszafogottan (na végre), teljes feltöltést követően pedig fehérré változik.

Jobb oldalon a hangerőszabályzó árválkodik, aminek működése határozott megnyomást igényel. Ezen felül a nagy pusztaság, amin néha átgurul egy ördögszekér a melegebb napokon.

A dokkoló rész is megér egy külön passzust, mert számomra érdekes új élmény a kivitelezése. Vagy tíz percig játszottam vele, mint hatéves a Duploval, annyira tetszett. Eleve roppant erős mágnesek tartják a tablet és a billentyűzet részt egybe, másrészt ez még el is tud fordulni előre és hátra becsukást imitálva. A mágneses összecuppanás meglehetősen masszívan rögzíti a két részt, így bátran felemelhetjük az asztalról… sőt lóbálást, rázogatást is gond nélkül átvészel. Ennek köszönhetően szétszedni kétkezes hadművelet. Ja persze kulcsot, vagy mágnesezhető fémet ne tegyünk a képernyő aljához, mert bizony odaragad.

Természetesen a szimmetrikus kialakításnak köszönhetően a tabletet fordítva is rá lehet tenni a dokkolóra. Ilyenkor a billentyűzet és a touchpad nem aktív, azaz mintegy állványként van csupán jelen az alsó rész.

Számomra az egyetlen zavaró tényező, hogy laptop módban korlátozott, mennyire tudjuk kihajtani a kijelzőt. Amúgy az egész kialakítás és elgondolás kényelmesnek mondható.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!