Kakheti

A grúz bor a grúzok szerint világhírű és világszínvonalú. Ezt az elméletet máshol kevésbé osztják, de ettől még a grúzoknál óriási hagyománya van a bornak, mivel az egyik legrégebbi borkultúra itt található, az irániak csináltak először a szőlőből nedűt, innét vették át a grúzok. És ez nagyon régen történt. Viszont - hogy is mondjam - nem okvetlenül változott az évszázadok alatt a borkészítés tudománya errefelé, ami azt is jelenti, hogy a tradicionális grúz borok az európai ízléstől roppant távol állnak. Ez nem meglepő, ugyanis nem hordóban készül, hanem több száz literes cserépkancsók vannak leásva a földbe és a borkészítés folyamata meglehetősen triviális: lábbal megtapossák a szőlőt, aztán az egészet beleöntik a köcsögökbe, tesznek rá egy fedőt és egy évig nem piszkálják. A cefre lemegy alulra, a tetejéről pedig kimerik a bort, palackozzák, kész. Ami az edények alján marad, abból lesz a chacha, a grúz pálesz, ami viszont tökre jó, aztán valami irgalmatlan munkával kimossák a földbe ásott köcsögöket (mert kivenni ezeket nem lehet) és jöhet a következő adag szőlő.

Kakheti a leghíresebb grúz borvidék. Vannak grúz kézben levő borászatok, de az utóbbi időkben jöttek Európából is befektetők, mert a szőlő viszont kimondottan jónak számít, a separavi típusnak még a húsa is fekete, ebből olyan bor lesz, ami nem átlátszó, a grúzok maguk már nem is vörösbornak, hanem saját nyelvükön fekete bornak hívják. Az európai borászok viszont hoztak hordókat és most egyszerre készülnek a tradicionális, grúz borok, illetve ugyanabból a szőlőből a számunkra is ismert verziók. És azok bizony tényleg jók, de ugyanannyiba kerülnek, mint itthon.

Kakhetibe egy helyi srác, Levan vitt el bennünket, aki beszélt angolul elég jól, értünk jött egy Toyota Sienával (amit nemrég vett az USA-ból, de már be volt törve a szélvédője), úgy vezetett, mint egy grúz (bármennyire is becsíptünk a kóstolásokon, aludni esélytelen volt a kocsiban) és miután elindultunk kérdezte, hogy tegyen-e be zenét, de mondtuk, hogy ne csináld, barátom, mert annyi kérdésünk jött össze, hogy órákig kell majd válaszolgatnia. Ezeknek a válaszoknak a zöme szerepel az írás eddigi részeiben például Sztálin kapcsán, meg irgalmatlan sokat vitatkozunk Abháziáról (ami egy külön cikk lehetne), az oroszokról, meg egyáltalán az itteni etnikai viszonyokról. De Levan állta a sarat, elvitt minket valami helyi nemesúr birtokára, aki kitalálta, hogy talán fehér szőlőből is lehetne bort csinálni, na, ott ittam a kerti csapból, ami hiba volt, mert az utolsó napon több időt töltöttem különböző grúz klotyókban, mint a szabad levegőn. Ne igyatok kerti csapokból még akkor sem, ha századokkal korábban kilencgyerekes grúz főnemesek is megtették ugyanezt.

Voltunk a Schuchmann nevű pincészetben, ez simán Villány, patent borászat és borhotel, kóstoltunk mindenféle technológiával készült borokat és hát az a separavi, amit itt csináltak konkrétan körberöhögte a tbiliszi szállásadónk cuccát. Aztán elmentünk a "wine tunnel" nevű helyre, ami a legnagyobb grúz borászathoz tartozik, egy 7,7 kilométer hosszú, katonai óvóhelynek készült alagút, de megvette 2004-ben két grúz az államtól és csináltak belőle borpincét. A két grúzról némi unszolás után kiderült, hogy Moszkvában "üzleteltek" korábban olajjal, oszt lett egy kis pénzük, khm. Itt már grúz kórus, meg mindenféle tradicionális szirsz*r is volt körítésnek, és hát a borokban is bőven találtunk kifogásolnivalót, de a helyszín miatt ez is nagyon megérte.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!