USS Longbow NX-87622

A kollégista évek alatt is mindig volt egy-két vázlatom, de a többséget nem tartottam túl sokra. Egyben azonban megláttam a fantáziát és eldöntöttem, hogy meg kell építenem. Az egyszerű, dinamikus vonalak iszonyatos sebességet ígérnek. Az ékszerű, nyílhegyre hasonlító parancsnoki szekció, a nagy sebesség és hatótávolság alapján jött az ötlet a hajó (egyben a hajóosztály) nevére: hosszú íj. Ő lenne az: USS Longbow NX-87622

A klasszikus csillaghajókból nagy kedvencem az Excelsior osztály. Szerettem volna valahogyan felújítani, néhány jellegzetességét áthozni, ugyanis a modernebbek között nem találtam hozzá hasonlót. Nagyrészt ezek az érzések is befolyásoltak, de nem tudatosan.

Az igazi karaktert már néhány vonal meghatározza.

Az első vonalak hamar elkészültek, kicsivel később pedig már az első finomítások. Ezt a 10-12 cm-es gyors vázlatot kellett tovább részleteznem és nagyítanom a pontos tervekhez. Csak vonalzó, ceruza és papír kellett. Tanulószoba ideje alatt volt időm megrajzolni és kitalálni hogyan is nézzen ki az egész. Elkészült tehát az első terv, néhol az akkori tapasztalatomra egyszerűsítve a részleteket, mégis már menet közben jöttek a finomítások.

Az első terv korán javításra került.

Nagy gépet akartam. Ennek megfelelően alakítottam a hajó részleteit. 1:2000-es arányban készültek a rajzok, a makett pedig az 1:500-as méretarány miatt egész pontosan 108 cm hosszú, a tervek szerint. A valóságban viszont még kb. másfél centivel nagyobb lett a kész űrhajó. A hajtómű gondolákat igazítottam kicsivel hátrébb, ránézésre úgy lett arányos. A pontosítás után elkészült a második, már végleges tervrajz is.

Ez már a végleges tervrajznak mondható, de történtek még változások.

Ekkora méretben a papír már nem tűnt elég szerencsés alapanyagnak. Ugyan elegendően erőssé építhető belőle a makett, de a szerkezete túl nehéz és bonyolult lett volna. A ritkábban elhelyezett bordákra is több merevítés kellett volna, hogy a burkolat ne nyomódjon be, elegendően feszes legyen, ezért nem volt kérdés az alapanyag. Mivel korábban nem dolgoztam vele, ezért is érdekelt különösen a makettek anyagának királya, a balsafa.

Otthon keveset voltam, a kollégiumban pedig nem lehetett ilyen hobbival praktikusan foglalkozni, ezért jó 3 évre a mappámban maradtak a papírok. Sokat gondolkoztam, de nehezen kezdtem bele. Egyik ősszel végül belevágtam. Talán októberben bevásároltam az egyik szegedi modellező boltban. Egy, 2,5 és 3 mm vastagságú balsafa lemezekből készültek a bordák és a burkolat. Fenyőlécekből pedig a gerinc és a hajtóművek merevítése. Nem maradt el a papír sem. A hajó felülnézeti sziluettjét adó forma, mint egy „padlólemez”, az alsó rész, a gépészeti szekció belső szerkezete és a hajtóművek alapja készült papírból.

Akkoriban nem volt otthon számítógépem, így a téli hétvégék alatt gyorsan ment az építés. A tervek évek óta készen álltak, apránként már a bordák sablonjait is megrajzoltam papíron. Csak át kellett másolni, kivágni és összeragasztani őket.

3 hónap alatt gyakorlatilag szerkezetkész volt a hajó, és júliusra elkészült a burkolat is. Minimális javítás és csiszolás után szórógittel lefújtam a makett külsejét, hiába tudtam, nem lesz lefestve. Nagyon bánom már, hogy az építés közben nem készültek fényképek, mert nagyon látványos volt a “csontváz”. A belső felépítés szemléltetésére ezért pár éve csináltam egy 3d-s modellt, amikor a 3ds Max-szal ismerkedtem, azokat láthatjátok most.

A hajó alsó, íves részét külön építettem meg, ugyan ilyen technikával. Az alaplemez egyrétegű karton a megfelelő formára vágva. Erre felrajzoltam a gerinc és a bordák helyét a pontos illesztéshez. A gerinc és bordák pedig már rétegelt kartonból készültek, csak a burkolat lett balsából. Érezhető is a súlyán, cserébe elég masszív. Kellett, mert hiába erős a felső rész, összeragasztva a kettőt, nagyon sokat merevített a teljes szerkezeten.

A gépház szekció belső szerkezete alulról.

Ehhez leginkább a későbbi állványra szerelhetőség miatt volt szükség, ugyanis két szénszálas csövet ragasztottam be a hajó alsó részébe. A tervek szerint majd ezeket ráhúzva az állványból kiálló két drót/fémszálra állna meg stabilan az egész szerkezet. Mégis könnyen levehető marad és gyakorlatilag nyomtalan a rögzítés. Mindez egy nagyon egyszerű alappal megoldható lenne, ha elkészülne végre.

A hajtóműveket tartó pilon, vagy szárny (ha úgy könnyebb beazonosítani) közepén látható vastag elem sorban egymásnak ragasztott balsafa lemezekből készült. Eredetileg több különálló bordából állt volna, de balsából nagyon gyengének tűnt. Hiába merevített volna rajta a burkolat, biztosra akartam menni.

A pilonok közepén ezért, ahol egy darabból megoldható volt, nagyjából kétszeres mennyiségű bordát kivágva és összeragasztva kaptam egy elegendően erős központi elemet. A szárny be- és kilépő élét már a formának megfelelő kisebb darabokból állítottam össze, hiszen azok nem teherviselő elemek. Csak távtartóként funkcionáló kisebb merevítő darabok épültek be.

Különös, de a hajó tömegközéppontja szinte teljesen középre került, nagyjából oda, ahová az előbbi csöveket is beépítettem, a hajó teljes hosszának a felénél. Nem számoltam előtte, nem is igazán tudtam volna előre megmondani valamilyen CAD tervezés nélkül, ezért is épült erősebbre a hajó alsó része, mintegy alátámasztásként. A helyére került hajtóművek azonban nagyon jól kiegyensúlyozták az egész gépet. Mind a tömegközéppont jobb helyre került, mind ránézésre sokkal jobb elosztású lett a hajó.

Csak a kép perspektívája miatt nem tűnik párhuzamosnak a két hajtómű, pedig azok.

Az arányokon sokat változtatott a hajtóműgondolák méretének növekedése. A tervekbe ugyanis nagyvonalúan nem számoltam bele a balsafa burkolat vastagságát, látható is a rajzon, viszonylag vékonyak így a gondolák. A valóságban azonban már jó 5-6 milliméterrel szélesebbek és magasabbak lettek, sőt, a végleges papír külső is hozzáad egy keveset. Ettől függetlenül szerintem nagyon jót tett az arányoknak ez az apró eltérés. Ugyan így, az alsó gépház részleg is felszedte ezt a néhány millimétert, de ott már kevésbé szembetűnő.

A hangár mellett pirosló impulzus hajtóművek is megkapják majd a formájukat.

A további folytatás volt a kérdés, végül maradtam a már bevált technikámnál, miszerint a végleges burkolat, a színes elemek, feliratok, különböző eszközök festés helyett többnyire papírból lesznek.
Ekkora felület festésében nincs gyakorlatom és sok munka lett volna teljesen kigittelni és csiszolni, amihez nem is elég erős alap a balsafa.

A kelleténél lassabban készül a parancsnoki híd is.

A papír haszna leginkább abban nyilvánul meg, hogy a puha balsafát tovább erősíti, hiába, a szórógitt az kevés. Emellett lehet apránként is dolgozni vele, és csak mert... Nem minden esetben a legszebb, de pont ez a lényeg benne, hogy akkor is én csinálom. A következő alulnézeti kép még egy pár évvel korábbi állapotot mutat, jelentős változások azóta sem történtek. Még a háttérként használt pléd is ugyan az, mint a legutóbb készült fotók esetén.

A munka java még hátra van. Lényegében textúrázni kell a makettet, mert szerkezetileg már készen van. Jelentős módosítás nem lesz rajta. A hátsó részlegeken, a hajtóművekkel és a gépház szekció hátsó részén lehet majd gyorsabban látványos eredményt elérni, hiszen ott elsőre kevesebb részletet kell kidolgozni a burkolat felragasztása során. Az alsó, a gépészeti részleg első felén azonban ismét nagyvonalúan bántam az ívekkel. A balsát még rá tudtam hajlítani, majd csiszolni, a papírral azonban meg fog gyűlni a bajom.

A neheze azonban a méreteket legjobban szemléltető ablakok elhelyezése, kivágása lesz. A fedélzetek széleit az építés közben ugyanis nem jelöltem ki a burkolaton, így most utólag kell kimérnem az ablakok helyét. Beméretezett sablonnal az alsó fedélzeteken még ez könnyebb, a méretek miatt a hajó felső részén már viccesebb. Ezek után a legrosszabb rész, egyenként kivágni őket a papírból.

A színvilágot alapvetően a fémes hatású karton burkolat határozza majd meg. Ezt néhány korábbi képen már látni lehet a hátsó részeken, de a fotó nem igazán adja még vissza a valóságot. Az apró részletek sokat dobnak majd rajta. A mentőkabinok, az érzékelők, a panelek határait jelző vonalak fogják igazán élettel telivé varázsolni a gépet.

Ez a pillanatnyi állapot, nem is számolok utána mióta épül. ( az első tervek bő 9 éve készültek) Igyekszem majd felgyorsítani a folyamatot, mert nagyon szeretném már készen látni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!