Amikor semmi sem válik be...

Egy kis kitérő
-amelyben működő megoldásokról írok

Nem lehet a cikkben megkerülni a Logitech Squeezebox készülékeit. A Logitech nemes egyszerűséggel a Slim Devices cég megvásárlásával lépett be a hálózati médiakezelés piacára. A High-end hálózati médialejátszót is kínáló cég profi rendszert épített ki, többféle készüléket kínálnak nagyjából 60 000 Ft-tól fölfele. Van olyan ami nagy méretű VFD kijelzővel rendelkezik, ezen sem fér el túl sok szöveg vagy mappalista, de ami elfér, az legalább messziről is jól látható. Van olyan készülékük is, amely csak egy képernyő nélküli lejátszó egy LAN csatlakozóval és egy audio kimenettel, amelyhez kis képernyővel felszerelt távirányítót lehet vásárolni. Ez így együtt már 100 000 Ft fölött van, nem jöhet szóba, de az elgondolás nagyon jó. Ne a távol lévő készüléken, hanem a kézben lévő irányítón legyen a képernyő.

Profi megoldás, profi ár, de nem kompatibilis az UPNP eszközökkel

A Logitech megoldása azonban az ára mellett azért sem tetszett, mert egyáltalán nem kompatibilis az UPNP-AV szabvánnyal, tehát kizárólag saját eszközeiből lehet építkezni. A szerverprogram eleinte csak PC-n futott, ami nálam ugye egyből válóok, (miért is menjen egy PC állandóan?), de aztán több NAS-ra is megjelent a Squeezecenter, ami szerencsére helyre tette a dolgot. Idő közben nálam már a Synology NAS szolgált, amelyre ezt is fel lehetne telepíteni, de mivel a program eléggé processzorigényes, egy erősebb NAS-ra lett volna szükség, amely újabb minimum 50 000 Ft-os kiadást jelentett volna. Szóval ezen a ponton még azt gondoltam, hogy érdemesebb inkább a szabványos UPNP-AV – DLNA eszközökkel építkezni, amelyekből egyébként is olcsóbban jövök ki. Ebbe az irányba mutatott az is, hogy szépen lassan, de egyre több és több DLNA eszköz jelent meg a piacon, amelyek szépen lassan az egész technológia árát lejjebb és lejjebb nyomták. A másik cég, amelyet nem lehet megkerülni a Sonos. Ők szabványos UPNP-AV alapokon építették fel vezeték nélküli rendszerüket, van benne olyan ami erősítős lejátszó, van amit a már meglévő hifire kell csatlakoztatni és van hozzájuk egy érintőképernyős távirányító, ami vezérli az egészet.

Ha sok pénzem lett volna, Sonost vettem volna...

Az áraik viszont nem abban a kategóriában vannak, amelyben én keresgélek, egy legbutább lejátszó 100 000 Ft, az érintőképernyős távirányító újabb 100 000 Ft. A Logitech és a Sonos megoldása is professzionális, de az áruk is az. Nekem valami olcsóbb, de mégis használható megoldás kellett.

A harmadik lejátszó: Teac WAP 5000
-amely fotón nagyon jól mutat, csak használni ne kelljen

A nagy keresgélés közben botlottam bele a következő olyan cégbe, amely komolyan foglalkozik a hálózati zenelejátszás gondolatával, ez pedig a Teac. Van nekik több olyan lejátszójuk is, amely a képernyős távirányítós felépítést követi, ezek közül a WAP 5000 az, amelyik ára alapján esélyes lehetett, persze eBay-ről használtan, közel 20 000 Ft-os áron. A távirányítón igaz nagyon kicsi a képernyő, de jár hozzá egy töltős dokkoló, amely viszont nagyon célszerű. A koncepció hibátlan, a megvalósítás sajnos nem. Az első probléma az, hogy a vevőegység akár egy percet is elszöszöl amíg bekapcsolás után működésre kész lesz. Megoldás, hogy maradjon mindig bekapcsolva, de én nem szeretem a sok felesleges fogyasztót 24 órában, így minden hang és képcuccot egy áramfigyelős elosztó kapcsol be az erősítő bekapcsolásának hatására.

A Teac egyértelművé tette, hogy a képernyős távirányító a megoldás. De nem így

A hosszú bootidőnél sokkal bosszantóbb, hogy a szerkezet működése nagyon lassú. Ha a távirányító kurzorgombjaival lapozok, szinte soronként jelennek meg a lista tagjai, a soktételes hosszú előadói és folderlistákban kész kínszenvedés a navigálás. Ha egyszer szól, akkor már kényelmes, a távirányító meg is jeleníti az album képét, mondjuk csak akkor ha magában az MP3 állományban van, ha egy folder.jpg van a zenék mellé téve, akkor nem. Szóval a WAP 5000 is elődei sorsára jutott, mennie kellett. A Teac kínál ugyan nagyobb méretű, érintőképernyővel felszerelt irányítós készletet is, (WAP 8500) amely támogatja a tömörítetlen állományokat is, de ez egyrészt megint csak drágább, mint a keretösszeg, másrészt a tesztek alapján nem volt egyértelmű a megítélése, továbbra is gond lehetett a működési és reagálási sebességekkel.

Kristályosodik a megoldás
-ez azonban csak a látszat, ami csal

A koncepció zsenialitása tehát megcsillant, mindenképp képernyős távirányító kell, lehetőleg érintőképernyős. Az UPNP-AV lehetővé teszi, hogy a lejátszást egy teljesen különálló, szintén szabványos eszköz végezhesse (Control Point). Ilyenkor a szerverről származó zenét a vezérlő segítségével egy lejátszó eszközre lehet irányítani. Ilyen vezérlőprogram van PC-re is, többek között az újabb Windows Media Center programok is képesek erre, felismerik a médiaeszközöket a hálózaton, tetszőleges szerverről tetszőleges lejátszóra képesek továbbítani a tartalmat. A probléma azzal van, hogy bizonyos lejátszók nem távvezérelhetők, mások igen. Erről azonban általában semmilyen információ nem található, ki kell próbálni. A Philips SLA 5500 és a Teac WAP 5000 például távvezérelhető, de a Netgear nem. A távirányító problémájára egy nem várt irányból érkezett a megoldás. Legalábbis akkor még úgy gondoltam. A Nokia kezdte támogatni valamelyik N-es készülékében az UPNP-AV szabványt egy meglepően jó alkalmazással, amelyet a cég kevéssé ismert internet táblái is megkaptak. Vettem tehát – persze használtan – egy N800 tabletet, eBayről kevesebb, mint 20 000 Ft-ért.

Jópofa kicsi tablet, csak néha pálcikával kellett böködni a képernyőjét. Nem jött be

Ez egy 5 colos érintőképernyővel (rezisztív), WiFi-vel felszerelt, Linux alapú Maemo operációs rendszer futtató eszköz, amelyen ott az áhított vezérlő alkalmazás. Lehetett rajta böngészni a médiaszerver tartalmát, le lehetett játszani magán a tableten is, pl. oda letetett tenni a konyhába, hogy szóljon ott, de ki lehetett választani egy külső lejátszóeszközt is, pl. a Teac-ot, ekkor oda továbbította a zenét. Az ördög persze itt is a részletekben lakozott. Az N800 illetve a Maemo operációs rendszer még azt a furcsa kort tükrözi, amelyben még nem dőlt el, hogy egy érintőképernyős eszközt stylusszal vagy újunkkal kell-e kezelnünk. Így a Nokián is elég körülményes volt a görgetés, egy keskeny görgetősávot kellett volna eltalálni a körmömmel, vagy mindig ki kellett volna venni a stylust az N800 hátuljából, miközben a lejátszásvezérlő gombokat egész jól lehet használni újunkkal. Továbbá a hosszabb könyvtárneveket nem jelenítette meg használhatóan, nem görgette őket, így ha van tíz könyvtár, amelyek azonos módon kezdődtek, akkor gyakorlatilag megkülönböztethetelenek voltak egymástól. A koncepció azonban itt is jól nézett ki, pláne, hogy a kis tableten meg is lehetett nézni például az időjárást is. Hátrány volt még, hogy a médialejátszás vezérlése folyamatos WiFi használatot követelt, ami elég gyorsan lemerítette az N800-at. Egy folyton lemerülő távvezérlő minden, csak nem kényelmes, mindig rá kell dugni a töltőre, magát a töltőt is ki kell húzni használat után, ez is körülményes. Idővel vettem egy energiatakarékos Nokia töltőt, amelyet már bedugva lehet hagyni, így kicsit egyszerűbb lett a dolog, de még így sem volt elég kényelmes. Igazából egy olyan eszköz kellene, aminek van dokkolója, ami tölti is. Így a tárolás és a töltés is jól megoldható lenne…

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!