Szemben a divattal: hangrendszer építése

Nincs HDMI, távirányító, LED-ek, Bluetooth sincs. A rendszerem csak egy dolgot tud: zenélni! – írta: pechman8, 1 éve

A probléma alapja

A probléma alapja, szerintem

Kérek mindenkit, hadd legyen szabad ennek a tapasztalatnak is a világhálón lenni! Tudom, hogy ezzel a hozzáállással egyedül vagyok, de annyi baj legyen.

Szóval a probléma gyökerét én abban látom, hogy minden készüléknek alapvetően készülékhangja van. Mire gondolok? Most nem például a felharmonikusokról van szó, legyen az akár páros vagy páratlan... Nem! Sőt, az ok nem a készülékek paramétereiből ered. Ez a legnagyobb tévedése a konstruktőröknek. Tehát egy rendszer nem azért készülékhangú, mert mondjuk a kereszttorzítás 0,2%, és ha levisszük 0,1%-ra, akkor jó lesz!... Nem. Ezért nem is jutnak előre, a szükségesen túl hiába javulnak a paraméterek. A gond eredete az áramkörök az alkatrészek járulékos “zavaraiból” jön. Erre később a DAC-nál részletesen kitérek.

“Dübörgő mélyek, csilingelő magasak”

Zsákutca. Sokat gondolkodtam, miért terjedhetett el ez, mint valami pozitívum? Ugyanis gyakran olvasom. A zenében ugyanis egyik sincs. A zenében hangszerek vannak. A zenében van minden frekvenciára kiterjedő dinamika. A zene felvételében van felbontás. De dübörgő mélyek és csilingelő magasak nincsenek. A hegedű által kiadható legmagasabb rezgés 3000 Hz körül van! A pikoló 3950 Hz-re képes. Erről ennyit. A mélyek? Az alsó frekvenciák művi, erőltetett kiemelése elsőre talán tetszetős lehet, de tíz perc után így érzek: “jó, jó, de inkább halkítsd le!” Tehát ne erre koncentrálj. Akkor miről van itt szó szerintem?

A csend, a felbontás és a dinamika

Egy jó hangrendszernek álláspontom szerint meg kell tudni jeleníteni a csendet is. Az egyes hangok közötti szünetet. Ez nyugalmat sugároz, kiegyensúlyozottságot és sebességet. A magas hangok problémáját az emberi, azon belül is a női énekhangon keresztül szeretném kifejteni. Egy női énekes érzékiségét megragadni olyan felbontással tudom, melyet – szerintem – csak a legjobb és elektroncsövet használó készülék képes. Mikor ez nincs meg, a magas hangok kiemelését választják. Jól felcsavarják a potmétert, vagy plusz “csipogókat” építenek a hangfalhoz. Ettől azután van a csilingelés. Ezután jön az igazi probléma. A férfi énekhang. A kiemelt magas elveszi a férfi énekhang karakterét. (Talán emiatt lehet, hogy Willie Dixon vagy Johan Karlström után a mai hímnemű énekesek csak nyihognak?) A mély, basszus hangok kiemelése sem segít ezen. A probléma a dinamika hiánya. A dinamika pedig nem basszus! Minden frekvencián érezhető erő az! Ezt akarom én hallani! Ezt kell tudnia szerintem egy zenehallgatásra készült eszköznek. Ez fogja megjeleníteni a hangszerek testét. Tapasztalatom, hogy ehhez az egyre javuló paraméterek nem visznek közelebb. Sőt! Én arra jutottam, hogy megengedem a készülékeimnek, hogy hibázzanak. Meg kell engedni nekik. Mert ha hideg számítással, kompenzáló áramkörökkel kényszerítem, elvész minden, amiért zenét hallgatok. Statikus, üres, frekvenciák egymásutánja marad csupán helyette. Mert a zene nem csupán frekvencia, és a festmény sem csak pixel, és a babgulyás sem oldat mindössze!

Meddig jutottam én ebben? Nem messze. De legalább elindultam. Nem messze, mert munkám következtében élő előadókat hangosítok, és ez mindig megint, mikor azt gondolnám, elértem valahova.

“Jelút”

Zsákutca. Divatos kifejezés. Számomra nincs ilyen. Az ok a következő: példa kedvéért a DAC-ról megérkezik a jel az erősítőbe, ott pedig a feszültségerősítő cső vezérlőrácsára. És ott vége is az útjának. Bizony. Onnan ugyanis sehová tovább nem megy! A valóságban a vezérlőrács váltófeszültségű lengésének felnagyított másolata jön létre az anód munkaellenállásán. Tehát az egy másolat. Mint mikor az ember fénymásol, és az eredeti nagyítását is kéri. De mehettem volna korábbra a folyamatban, a DAC erősítőjén is ez a helyzet. Vagy mehetek tovább, a végcsövön is ez a helyzet. Újra és újra másolat készül. Nem az eredeti jel lesz nagyobb! Az én szemléletem a következő: a tápegységből előállított nagy energiát az előző fokozattal szabályozom. Pont. Ha így tekintek egy erősítőre, egészen más áramkör lesz a fontos! A tápegység! Igazából azt szeretném kifejteni, hogy sajnos vagy nem, de minden áramköri részletet ugyanúgy komolyan kell venni. Nem műszakilag, hangban! Nem elég csak a csatoló kondenzátornak kiválónak lennie. Igen, az drága. Mindennek komolynak kell lennie. De ha nem így építek, akkor mi értelme van? Vigaszt nyújthat, hogy egy Single Ended erősítő nem olyan sok alkatrészből áll. A DAC már más tészta. Minden részlet fontos. Nem műszakilag, hanem hangban. Igazából a “jelút” kifejezéssel az a bajom, hogy azt sugallja, mintha a készülékekben lenne egy kitüntetett útvonal, melyet ha jól építünk, akkor az elég is. Elfelejtkezve vagy elspórolva az összes többit. Ezzel nem értek egyet. Ilyen szerintem nincs.

Ennyi duma után hallgassunk meg egy női és egy férfi énekhangot. Sokat próbálkoztam, miként vegyem fel a rendszer hangját. Sennheiser G3-mal is próbálkoztam, végül ezt a megoldást tettem közzé. Legalább valamelyest visszaadja, ami a helyszínen történik. Remélem, legalább egy kicsit sikerült! Akkor halljuk, hogyan énekel a GU50! Javaslom fejhallgatóval hallgatni.

[link]

Paraméterek

Most értem el ehhez a zsákutcához, pedig ez volt az, ami életem folyamán mindig zavart. Igaz, alapvetően műszaki készülékekről van szó, de mindig is úgy gondoltam, hogy tévedés pusztán ekként tekinteni őket. Amikor az a kérdés, hogy egy áramkör részlete így vagy úgy jobb-e, akkor a legtöbben úgy gondolják, ha a paraméterek javulnak, akkor jobb. Ebben nem értettünk soha egyet. Szerintem ugyanis akkor jobb, ha jobban szól! Ezen szívtam fel magam annyira, hogy képes voltam kitanulni, és magam tervezni és építeni. Meghallgattam ugyanis egy-egy rendszert, semmi különöset nem nyújtott, akkor olvassuk a rendszert, hogy milyen kiváló minden paraméter. Ezt a paraméterek felőli megközelítést mindig tévedésnek gondoltam. Nem értettem. Ugyanis van az ember, és ez mindent felülír!

Miért? Mert egyszerűen ilyen az ember. Nem "lineáris". Például S/PDIF csatoló kondenzátornak egyáltalán nem az teljesít legjobban, amelyiktől műszakilag azt várnánk! De nem ám. Más példa: a szépségikon Marilyn Monroe, arcán az anyajeggyel. Az egy torzulás, egy hiba, ám mégis ettől, ezzel együtt látja az ember, hogy szép! Ha leretusálom róla az anyajegyet, akkor már vége. Másik példa: elkészítem a halászlét, majd jó beerősítem, mert úgy finom, pedig az is torzulás! Ha nem csípős, számomra élvezhetetlen. Egyszerűen ilyenek vagyunk, a tökéletes szabályosságot nem szeretjük. És ez nem baj! Még egy példa, egy profi séf által készített krumplispogácsa lehet finom, de nem ér fel azzal, amit a Nagymamám sütött, pedig nem mért ki semmit... Ez nem hideg számítás, ez művészet, a tehetség és a szándék kettőséből jön létre. A Mamám pogácsája azért volt finom, mert benne volt a vágy az iránt, hogy lássa, milyen jóízűen faljuk, és azért, mert szeretettel készült. Az építőnek az ember vágyaihoz kell igazodnia, és nem a hallgatónak kell igazodnia a paraméterekhez. Aki bármit is készít ember számára, annak tudnia kell ezt! Az embert nem lehet paraméterek közé zárni, és ez megint csak nem baj. Már régóta képesek vagyunk “tökéletes” erősítőket készíteni. Mégis, a zenehallgatástól sokszor távolabb kerülünk. Nem furcsa? Csak nekem tűnik fel? Ezzel nem azt írtam, hogy semmilyen paraméter nem számít, van szükséges paraméter, hogy biztonságos legyen, vagy hogy hallható zavaroktól mentes vagy évtizedekig hiba nélkül működjön. De minden további kihegyezés, kompenzáló áramkör, visszacsatolások, stb. csak rontanak.

Tudom, próbáltam. Az áramkörök kuszaságából a rengeteg járulékos zavarok mindent tönkretesznek, amiért újabb kompenzáló áramkör kell végtelen láncban. Ebből lesz egy steril, unalmas alkatrésztemető, mely kiváló rajzolatokat mutat az oszcilloszkópon. Mesterségesen támasztott, addig nem létező igényeket elégít csupán ki. Miközben a hallgató eredendő vágyát a zene iránt marketingszöveggel fojtják le. De vajon erre vágyok? Valóban ezt szeretném? A paraméterek javulása legtöbbször köszönőviszonyban sincs a várt zenei élménnyel. Sajnos. Bár ilyen egyszerű lenne. Természetesen az alkatrészekkel már nem vagyok, és nem is szabad nagyvonalúnak lenni. Bontott, ilyen-olyan-kínai alkatrészből nem építkezek. Megfigyeltem ebben a témában furcsaságokat is, nevezzük így. Azok, akik szerint a paraméterekben van a zenehallgatás Szent Grálja, mégis számomra érthetetlen módon csöves áramkörben, ahol pont, hogy elhagyhatók az elektrolit kondenzátorok, mégis beépítik!

Pedig tudják, hogy az elektrolit kondenzátor újkorában is a legrosszabb paraméterekkel működik, ami az idő múlásával csak tovább romlik. Miért?! Nem furcsa? Attól a szememben nem lesz “csöves” egy készülék, mert csövek álnak ki a tetejéből. Attól lesz az, ha alkalmazom azokat a fogásokat, melyeket pont az elektroncső ad a kezembe, például, hogy nem kell nagy kapacitás. Az is érthetetlen, miért hallgatnak sok esetben NOS (No OverSampling) DAC-ot, melyek paraméterei messze elmaradnak a mai korszerűnek mondott chipekétől és megoldásoktól. Persze én tudom, hogy én azért hallgatom ezeket, mert ezek messze jobban közvetítik a zenét, de ők miért? Nekik a paraméter a fontos. Ez meghasonlás a szememben. Ez csak két példa volt. Összefoglalva én arra jutottam, hogy választani kell, melyik utat járom következetesen. – Kedves olvasó, nehezen írok erről szenvedély nélkül. – Jön az érvelés, hogy “a Single Ended erősítő hallgatói a torzítást szeretik hallani”. Nos, hm, szerintem ez még igaz is.

Viszont én meg azt tanácsolom, hogy inkább hagyjuk meg ezt a hibát, mint hogy bevigyünk helyette tíz másikat. Ugyanis különbség van aközött, aki a zenével hallgatja az erősítőjét, és aközött, aki az erősítőjével hallgatja a zenét. Persze én magam is támogatom az olyan hobbyt, hogy építők újabb és újabb készülékeket alkotnak, melyek paramétereivel le akarják győzni-nyűgözni egymást versenyszerűen. De azt állítani, hogy ezek a készülékek jobban is zenélnek, az szerintem egyszerűen nem igaz, ezt nem kellene belekeverni. Az én célom olyan készülék építése, amellyel le akarom élni az életem.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények