Vezeték nélkül, vagy a drót?

A Bluetooth zenehallgatás veszteségeiről ejtek néhány szót, avagy mit veszítünk a madzag elhagyásával? – írta: szaszlaci, 3 éve

SBC

Az első érdemi megoldás zenére, ami szóba jöhet, az az SBC. Ezt minden minősített eszköz tudja "adó", és minden hangeszköz "fogadó" oldalról, kötelezően.
Igen sok a lehetőség ezen belül, és van mód a 44.1 és a 48 kHz mintavételezésre is, 16 bit mellett, az elméleti bitráta pedig 10 – 1500 kbps között változhat.
Maga a technológia széles határok közötti beállításra ad lehetőséget, de a gyakorlat szerint kettő szabvány érvényesül.

Az egyik a közepes minőségű SBC. Az olyan megoldásoknál, ahol a két oldal egybe van drótozva, tehát pl. fejhallgatók, mindenképp a joint stereo van használatban, és a bitráta meghatározott. Valójában bitpool érték beállítás van, de úgyis a bitráta van jobban korlátozva a szabványleírásban, így ilyen oldalról közelítem. 44.1 kHz esetén 229 kbps.
Ez nem egy rossz érték, annak ellenére sem, hogy itt nem pszichoakusztikus tömörítésről van szó, mint például az MP3 hangfájlok esetén. Egyszerűbb, kevésbé gazdaságos, de jóval kisebb erőforrásigényű, adaptív impulzuskód-modulációs eljárást használ.

Ezen kívül különböző frekvenciatartományokra osztja az átviteli hangsávot, majd amikre a fül érzékenyebb, azokat nagyobb bitmélységgel tömöríti, míg a kevésbé jelentőseket alacsonyabbal.
Ráadásul a sávszélességet adaptívan képes kiosztani ezen frekvenciasávok között, ha valahol nagyobb szükség lenne rá, akkor oda kerül több, a kevésbé jelentősek terhére.
Durva hibák ezen a bitrátán a hangban nem lesznek, de gyorsan átkapcsolt vaktesztnél ezt lehetséges meghallani. Igaz, nem mindenhol és egyáltalán nem olyan egyszerű.

A másik a magas minőségű SBC. Az előzőtől annyiban tér el, hogy 44.1 kHz esetén 328 kbps, ami nagyobb minőségbeli ugrást jelent, mint az a puszta számértékből sejthető. Normál zenei anyagnál füllel lényegében megállapíthatatlan a veszteség. Sőt, megkockáztatom, hogy bármilyen nem normál anyagnál is az esélytelenek nyugalmával kezdhetnénk el a vaktesztet.
Mérni viszont lehet, ugyanis, ha elfogy a rendelkezésre álló véges bitráta, akkor először csökkenti a 20 kHz fölötti tartományt. Később ezt teljesen eltávolítja, és 17 – 18 kHz környékén is visszább vesz.

Nem, ezt a minimális hiányt nem lehet meghallani!
Gyakorlatilag az általam próbált zenéknél már a 16 kHz fölötti rész tulajdonképpeni teljes eltávolítását sem sikerült kihallani, holott a 20 kHz-et gond nélkül érzékelem, és még fölötte is egy kicsit.

Ami a jel-zaj arányt illeti, igen szép, csak 13 kHz környékén adódik hozzá minimális, említésre méltó kvantálási zaj.

Technikailag a magasabb bitráta is megoldható, de hiába kér ilyet a vevő oldal, ha az adó – normál, buherálásmentes körülmények között – nem fogja engedélyezni, és korlátozza 328 kbps-ra.

Azonban egy apró kitérő erejéig említést kell tenni egy relatíve új szabványról, ami az SBC XQ. Ez dual channel sztereó módot is engedélyez, és akár 551 kbps-ot. Ezt a nagyobb sebességet kínáló, újabb BT szabványok stabilan képesek kiszolgálni.
Kevés információt találtam róla, de elvileg arról van szó, hogy ezt tudják már az eszközök – hardverileg biztosan –, csak engedélyezni kell, és talán elég ezt adó oldalról megtenni. Egyelőre az összehasonlításba ezt csak mint jövőbeni lehetőséget számolom bele, noha 2019-ben már megjelent.

A kitérőből visszatérve, gond akkor van, amikor egy normális hangú eszköz nem a magas minőséget használja, ami 328 kbps, hanem egy random alacsonyabbat, aminek a kiderítése nem egyszerű feladat. Tudomásom szerint ez viszont ma már ritka, hiszen ez egy ingyenes protokoll. Illetve az eszköz hangminőségének megítélésekor ez is kötelezően benne lesz a láncban, tehát a vásárlás nem lutri. Itt persze nem arról van szó, hogy a közepes minőség nyújtotta 229 kbps rossz eredményt adna, inkább csak az érthetetlen elpuskázása a kitűnő minőségnek, átviteli protokoll részről.

Első nekifutásra az látható, hogy ha az SBC-t normálisan paraméterezték, magas minőségre, akkor zenehallgatáshoz nem indokolt jobb kapcsolat. Olyasmikkel nem látom értelmét foglalkozni, hogy egyesek szerint BT kapcsolattal nem elég jó a színpadkép, kóvályognak a hangszerek, netán paplanos a mély.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt