Bevezető

Ha Kínában tudnák, hogy mi történt az első okosórával, ami hozzám került (lásd itt), akkor ha dupla árat fizetek sem küldték volna ki ezt a darabot. Ez talán még jobban megszenvedte az új tulajdonosát. Egyébként már az első óra után éreztem, hogy az okosórák nem igazán nekem való dolgok, pedig mindig nagyon vigyáztam a dolgaimra. Az tény, hogy sosem voltak nálam a mindenféle elektronikai kütyük sokáig, de majdnem mind remek állapottal büszkélkedhet. Kivéve ugye azt az első okosórát, meg ezt a másodikat (és közben elárulom, hogy elméletileg úton van egy harmadik is). De hát a kínaiak ugye nem tudják, mi történik a kütyüikkel nálam, úgyhogy egyszer csak beesett ez a Zeblaze gyártmányú okosság hozzám.

Minden azon a napon kezdődött. Ahogy kibontottam, már éreztem rajta, hogy remeg a félelemtől, szabályosan meg volt rettenve, bár akkor még nem tudta, mikor és mi vár majd rá. Én teljes lelki nyugalommal bontogattam a dobozkáját, egy jó masszív, kemény, fekete kartonkockát. Belül már nem túlozták el a dizájnolást, elég egyszerűre fogták a figurát. Míg kívül egészen meggyőző a doboz, belül csak amolyan jó kínai módra be vannak nyomorgatva a dolgok, hogy ha el akarod adni, a büdös életben ne tudd még egyszer úgy visszacsomagolni. Néha tényleg úgy begyömöszölik a dolgokat, hogy ahhoz csomagolás- és gyömöszölésmenedzselési diploma kell.

Nem sok mindent halásztam ki, de pont eleget: egy óra, egy túlzottan könnyű töltőállomás, meg egy kábel. Volt egy ideiglenes képernyővédő fólia az órán, azt gyorsan lehámoztam, aztán bekapcsoltam. Merüs állapot felé közeledett, úgyhogy miután meggyőződtem róla, hogy semmilyen komoly baja nincs (még), kipróbáltam a töltőjét. Végre valahára kulturált megoldással rukkoltak elő. A Blitzwolfén ugye rendes töltőcsatlakozó volt, de ezen már csak 4 pötty. Az alján van a töltéshez való 2 rézpötty, meg még kettő gondolom az adatátvitelhez. A töltője egy néhány grammnál nem nehezebb, szemcsés felületű műanyag. Az a fajta, amit akkor találsz, amikor kitakarítod az autót, és hátrahúzod az ülést, hogy alatta is lehessen 10 év után először porszívózni. Nézed-nézed, és csak nem jössz rá, hogy honnan hiányozhat, úgyhogy kuka. Na, hát ez pont ilyen. Kézbe veszi az ember, és ha nem látnám rajta a 4 töltőpöcköt, azt mondanám, hogy ez véletlenül került bele, ez csak egy ilyen tok, vagy valami. Bár rettentően üresnek tűnik még belülről is, valamiféle elektronika biztosan van benne, hiszen oda megy a microUSB port is. Szétszedni sajnos nem tudtam, mert összeolvasztották a két elem határán a műanyagot. Tök mindegy.

Töltőadapter ugye nem járt hozzá, de én úgy gondolom, hogy 2016-ban talán nincs szükség arra, hogy a telefonokon és táblagépeken kívül minden egyes apró kis lófütty eszközhöz külön töltőt adjanak. Manapság már tényleg az anyósom farpofái közt is USB port van, igazán nem jelenthet gondot egy párszáz mAh-s akksi feltöltése. A hagyjukkiatöltőt dolgot olyannyira támogatom, hogy nemhogy nem rovom fel nekik negatívumnak, még pozitívumként is számolom, mert ha kihagyják a megbízhatatlan mindenféle lakásgyújtogató töltőket, egyrészt több lóvé marad a termékre, vagy éppen az ára lesz 1-2 dolcsival kedvezőbb, illetve a végfelhasználókat minimálisan tereli a jó töltők használatának irányába. Lásd 5 portos Blitzwolf asztali töltő. Az is lehet, hogy a megspórolt dolcsikat költötték értelmes minőségű szíjra, mert bár a nyakamat nem tenném rá, valószínűleg tényleg bőr szíjjal van dolgunk. Nagyon kellemes, abszolút nem irritáló, megfelelően sokszor lyukasztott, és nem utolsó sorban tökéletesen passzol az órához, ami ezúttal igazán panaszmentes dizájnt kapott. Értem ezalatt a teljes fém házat, a gyönyörű előlapot, és a pulzusmérő miatt enyhén hájtek hátlapot. A gyártónak még saját weboldala is van, tessék szépen megnézni.

Képek az óráról

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!