Szívesen! Mondjuk nálad bonyolultabb a helyzet, mert ha át akarsz állni élő növényre, egyszerre kéne megvenned viszonylag sok anubias-t, és/vagy akár jávai mohát, amivel biztonságosan ellátod oxigénnel a halakat és a külső szűrő baktériumkolóniáját. Ha levegőztetsz, akkor a CO2 nagyon gyorsan elillan, azaz csak nagyon kis mértékben fotoszintetizálnának a növények, ami megint nem jó. Ha átállsz élő növényre, a "zseniális" EasyCarbo helyett egyszerűen kerüld a szellőztetést, és ellenőrizd a nitrátszintet és a pH-t (a víz legyen enyhén savas, pl. 6,8, akkor valószínűleg van elég szén-dioxid a vízinövényeknek). Viszont a lassú növésű (de tartósabb) növények nagyobb halsűrűségnél általában nem vesznek föl annyi nitrátot, mint amit a biológiai külső szűrő - az ammónia és a nitrit bontásával - termel, ezért átálláskor érdemes beszerezned Szat Clearwater-t, ami kiválóan megköti a keletkező nitrátot. Viszont a nitrátmegkötő műgyantával meg gyakorlatilag sózod a vizet (tömény konyhasóval kell regenerálni a műgyantát), így azt sem érdemes vízcsere nélkül túlzásba vinni (bár a konyhasó az anubias-nak és a halaknak sem árt kis mennyiségben, de nem is hasznos), ráadásul pl. a foszfátot ez sem tünteti el. Végleges megoldás az akvapóniás módszer lehet, ami nálam eddig egyszerű szobai futókával iszonyat jól működik vízcsere nélkül is: ammónia és nitrit nem mérhető, szóval a külső szűrő továbbra is teszi a dolgát, viszont a nitrátszint is egészen minimálisra csökkent, a maradék algák fokozatosan tűnnek el, pedig a korábbi denitrifikáló anaerob szűrőt kiiktattam.