szerencsés együttállása ez annak, hogy van egy jó szociális érzékkel megáldott gyerek akit aktívan szocializáltak, szoktattak emberek közé.

nekünk is van ilyen ismerősünk, a gyerek 1 hónapos korától ha nem is átjáróház volt, de rengeteg barát, ismerős, élték a normális életüket, eljártak "kocsmázni" (nyilván kulturált külvárosi étterembe, és 8-kor legkésőbb hazamenés volt, ivászat meg max. egy pohár bor, de emberek között voltak, társaságban), és a gyereken ez piszkosul meg is látszott.

úgy ahogy te is írod. mindenkivel megtalálja a hangot, beszéd nélkül is, laza, feltalálja magát, nem görcsöl.

ez a cél nálunk is.

az egy más kérdés, hogy nekünk nincs ennyi házhoz járó barátunk, nálunk sajnos nem volt soha divat ez az átjárós-beugrós bandázás, mindenki egy kerülettel arrébb lakik.