De minek Gnome? Pehelyesúlyú disztróhoz pehelysúlyú wm.
Nincs semmi vonzóbb a maga nemében a gyors és legózós linuxnál, mióta rávettem magam az ilyenirányú belemerülésre, már a Debian - ami mindigis egyet jelentett nálam a linux-szal - is egy túlkészült, lassú rendszernek tűnik, minthogy van, amikhez képest ténylegesen az is. A Fedorát nem nekem találták ki, lomha és idegen, az Ubuntu testesít meg mindent, amitől sikítok és mint nyilvánvalóan jószellemű fricska, vicc volt csak, értjük a tréfát. Szavamra, áldom a eget, hogy nem az átellen csoporthoz tartozom, ugyanez az érzés az Ubu userekben nincs meg. Valahogy sosem látom az őszinte sikerélményt arcukon, más világ, más célok, indíttatások.
...ahogy a magamén sem látom, mert az Intel videókaris laptopgépen (polkit témája nyitott még, majd újból nekifutok) szíves segítségetek ellenére is, csakugyan nem megy, pedig körbejártam a témát. Ilyen azért ritkán van. Nem szabad nagyon nekifeszülni, pihentetési idő befigyel, többit meglátjuk. Manjarot nem akarok addig felrakni, míg az körítetlen rendszeren fel nem oldom a problémát , nem ugrunk át falakat, abból nem sok a tanulság, tanulás.