Egyszer volt hol nem volt, multicég, multináció, multinacionális munkakultúra. Adott egy csinos lány és egy olyan durva sztereotípiákat megszemélyesítő informatikus férfi, mint például: pocakos, izzadságszagú, szemüveges, loncsos hajú, zavart tekintetű, kommunikációképtelen, fekete pólós, csipszen és kólán élő, ebből adódóan állandóan kesernyésen áporodott sajtszagot árasztó, talán piszkos körmű és csipszes újbegyű, közepes szakértelemmel és hatalmas lustasággal megáldott pornófilmszakértő maszturbálógép.
Az informatikusnak tetszik az egyébként sokaknak tetsző csinos fiatal lány. Bálványozza is talán és olyan dolgokról álmélkodik, hogy ő szupermenként köpenyben suhan a lenyugvó nap előtti felhőkben, lágy zene, a lány hol könnyes szemmel integet felé, hol meg az ölében van mámoros és segélykérő pillantásokkal tekintve rá és hasonlók. Az informatikus plátói perverziójában a lány e-mailjei között matatva virtuális ujjacskáival az eldugott szerverszoba homályában egy olyan beállítással könnyíti - a magán könnyítés után - meg életét amellyel a lány minden kimenő és bejövő leveléről másolatot kap a saját postafiókjára. Szépen lassan mindent megtud a lányról, amiket azonban a lány nem szeretne ha bárki is tudna, de a magánélet sérthetetlenségénél erősebb férfidühe és ferdült vonzalma. Vidáman telnek-múlnak a napok, minden háttérinformáció birtokában sem jut ugyan közelebb a lányhoz, de legalább önimádattal tölti el a mindentudás és mindenhatóság gyarló érzete. Eljön a nyár. Az informatikus nyaralni készül. Valami puccos helyen stíröli a nőket és magányos vagy esetleg pár hasonló koordinátákkal rendelkező haverjával lan-partizik egy vidéki házban, egész nap iszik, fokozottan egyre büdösebb, tizenéves vidéki kislányokat szédít a helyi diszkóban és bámulják a pornót. Mivel hamis önértékelése azt diktálják, hogy nélkülözhetetlen, csak úgy mint szupermen, indulás előtt levelezőprogramjában beállítja az un. auto-reply, automatikus-válaszküldés funkciót, valami kevéssé vicces szöveggel mint például: „pálok a pálmák alatt” vagy „Pamela Andersonnal homokozok” vagy egyszerűen, mivel tulajdonképpen hősünk gátlásos emberszabású lény, annyit csak, hogy „Jelenleg nem tartózkodom az irodában, kérem ekkor és ekkor keressen ismét”. Az informatikus boldogtalanul és másokat hibáztatva vagy versenyt böfögve-hányva eltölt 2 emlékezetes hetet majd mikor gondos kamusztorikkal a tarsolyában visszatér a munkahelyére az elbocsátás várja és szúrós tekintetek.
A lány minden bejövő levelére kiment az informatikus saját e-mailcíméhez beállított automatikus válasza.