Egyszer volt hol nem volt, multicég, multináció, multinacionális munkakultúra. Adott egy csinos lány és egy olyan durva sztereotípiákat megszemélyesítő informatikus férfi, mint például: pocakos, izzadságszagú, szemüveges, loncsos hajú, zavart tekintetű, kommunikációképtelen, fekete pólós, csipszen és kólán élő, ebből adódóan állandóan kesernyésen áporodott sajtszagot árasztó, talán piszkos körmű és csipszes újbegyű, közepes szakértelemmel és hatalmas lustasággal megáldott pornófilmszakértő maszturbálógép.
Az informatikusnak tetszik az egyébként sokaknak tetsző csinos fiatal lány. Bálványozza is talán és olyan dolgokról álmélkodik, hogy ő szupermenként köpenyben suhan a lenyugvó nap előtti felhőkben, lágy zene, a lány hol könnyes szemmel integet felé, hol meg az ölében van mámoros és segélykérő pillantásokkal tekintve rá és hasonlók. Az informatikus plátói perverziójában a lány e-mailjei között matatva virtuális ujjacskáival az eldugott szerverszoba homályában egy olyan beállítással könnyíti - a magán könnyítés után - meg életét amellyel a lány minden kimenő és bejövő leveléről másolatot kap a saját postafiókjára. Szépen lassan mindent megtud a lányról, amiket azonban a lány nem szeretne ha bárki is tudna, de a magánélet sérthetetlenségénél erősebb férfidühe és ferdült vonzalma. Vidáman telnek-múlnak a napok, minden háttérinformáció birtokában sem jut ugyan közelebb a lányhoz, de legalább önimádattal tölti el a mindentudás és mindenhatóság gyarló érzete. Eljön a nyár. Az informatikus nyaralni készül. Valami puccos helyen stíröli a nőket és magányos vagy esetleg pár hasonló koordinátákkal rendelkező haverjával lan-partizik egy vidéki házban, egész nap iszik, fokozottan egyre büdösebb, tizenéves vidéki kislányokat szédít a helyi diszkóban és bámulják a pornót. Mivel hamis önértékelése azt diktálják, hogy nélkülözhetetlen, csak úgy mint szupermen, indulás előtt levelezőprogramjában beállítja az un. auto-reply, automatikus-válaszküldés funkciót, valami kevéssé vicces szöveggel mint például: „pálok a pálmák alatt” vagy „Pamela Andersonnal homokozok” vagy egyszerűen, mivel tulajdonképpen hősünk gátlásos emberszabású lény, annyit csak, hogy „Jelenleg nem tartózkodom az irodában, kérem ekkor és ekkor keressen ismét”. Az informatikus boldogtalanul és másokat hibáztatva vagy versenyt böfögve-hányva eltölt 2 emlékezetes hetet majd mikor gondos kamusztorikkal a tarsolyában visszatér a munkahelyére az elbocsátás várja és szúrós tekintetek.
A lány minden bejövő levelére kiment az informatikus saját e-mailcíméhez beállított automatikus válasza.

Lool

de ez most mi? Amuyg kva faszn van megirva

Valami vitaindítófélének szántam. Oszt ami kisül kisül...

gusztustalan egy sztori, de a körítés nagyon tetszett

nálunk a cégnél CSAK munkaköri leírásunkkal kapcsolatban lévő emilekkel szabadna garázdálkodni, ha jól emlékszem alá is írtam vmit, de mindenki szarik rá. céges infókat nem szabad kiadni. de ilyen nem hiszem, hogy előfordul.

[Szerkesztve]

ezt szoooopásnak hívják

a sztori alapján a közepes szakértelem kissé túlzás...
egyébként jóóó

Igazabol sztem a topicindito arra kivancsi hogy hogyan velekedunk az ilyen gerinctelen dolgokrol... Ha esetleg lett volna olyan csoka akivel ez megtortent akkor sztem megerdemelte hogy lebukott. En masnak egy smset sem olvasnam el soha nemhogy a teljes levelezeset...


mod: nem tudok gepelni...

[Szerkesztve]

Még jó, hogy nem minden informatikus ilyen. Sőt, ez inkább rendszergazda-sztereotípia. Hál' istennek én nem szerverszobában lakom, hanem rendes irodában vagyok. Lassan, de biztosan érvényét vesztik az általánosítások. Például ma már nem minden bölcsész jár tarisznyával és iszik vébékát koffeintablettával. Nem minden villanymérnök rocker és masszív alkoholista. Nem minden informatikus szemüveges, kövér és büdös.

A hülye bitagyú infos! Megérdemelte! De történetet qrva jól irták meg! LOL!

alakul.

én írtaaaam! kopirájtos.

Jah csak sztem mindenki fikazni fogja a csokat hogy milyen hulye a csoka nem pedig az erkolcsi reszere fognak koncentralni a temanak.. Bar semmi akadalya annak hogy affele tereljuk

Valóban jó a sztori.
Az informatikusok 90%-ról el tudom képzelni, hogy egy általa nem ismert élet-helyzetben (pl.: ismerkedés nőneműekkel) zavart ill. frusztrált lesz, és a számítógépet hívja ''segítségül''.
Egy rendszergazda sok esetben tényleg azt képzelheti magáról, hogy mindenki felett (na jó a userek felett) áll, ezért ha valamit (vagy valakit) nem kaphat meg, azt nehezen tudja feldolgozni.
Egyébként ha a történet valós alapokon nyugszik, szvsz csak a fiatal hölgy jóindulatán múlik, hogy nem lesz feljelentés a dologból.

Ez 1 régi sztori, asszem még 2002-ben hallottam 1 multinál és most írtam meg mert valakinek el akartam küldeni - csajnak -.

de mi a baj a fekete pólóval?

őőőőőőőőő... ezt most nem teljesen ertem

az igazi informatikus tisztában van azzal, hogy ''mindenki felett'' áll, de ugyanakkor mindenki alatt is, hiszen ''kiszolgáló személyzet''. az igazi informatikus tudja, hogy hogyan éljen a ''hatalmával'' úgy, hogy közben mégse éljen vissza vele.