A reggeli zenehallgatással az a baj, hogy az ember megpróbál egyszerre táncikálni, meg felvenni zoknit, bugyit, melltartót, mindezt ritmusra és így baromira lassan halad, minek okán elkésik, és azt mégse lehet mondani, hogy kérem, én elb*tam az időt, mert reggel szeretek bohóckodni.
The Csemi Show - Logoszféra fórum
üzenetek
hozzászólások
Kaptam ma egy e-mailt. Hogy kapok 2500 Ft-os kupont, ha regisztrálok az iwiwre, és részt vehetek a sorsoláson, ahol újabb 70000 Ft vár. Bár, másról szól, de Kányádi versének e sorai jutottak rögtön eszembe.
"hát sic tranzit gloria mundi
a dicsőség így múlik el
honnan lehetett volna tudni
hogy sic tranzit gloria mundi
a dicsőség így múlik el"
[ Szerkesztve ]
1800 Ft-ért vettem egy duplalemezes Elvis válogatást (hihetetlen, hogy értéktelenedik el a CD... új, bontatlan csomagolás volt, boltból, nem is vateráról) karira.
Azóta több estém is volt kettesben a királlyal. 
De volt, hogy hármasba' nyomtuk a rákenrolt.
A hét első két napján továbbképzésen voltam, ahol egy csapat szakmabelivel kitaláljuk, hogy mit is kéne csinálni a tinimamikkal. Kemény tapasztalatszerzés volt... No nem a tanultak miatt, hanem mert a teremben áporodott alkoholszag terjengett, jó savanyú, amit idült alkoholistákon érez az ember, akik koccintósoznak naphosszat. Persze, mit csodálkozom én, minden valamirevaló szocmunkás iszik, bagózik és minimum egy ízes "b@szod"-dal zárja a mondatait. Na jó, nem is, leszámítva a piaszagot, egész normális és rendes kollégák gyűltek össze.
A karácsony nagyon jól telt. Szenteste kicsit kettesben voltunk, aztán 8 körül anyuéknál, 25-én egyik oldalunkról a másikra fordultunk, Fringe-t néztünk meg ostoba vígjátékokat, 26-án pedig lementünk Mezőkövesdre. Valami van ott a levegőben, mert a baráti körben az összes feleség várandós. Ilyenkor a kismamáknak egy témájuk van: kinek mikor hol szokott fájni, hányás volt-e, ha igen, milyen állagú, és milyen időközönként tör fel, mozog-e, rúg-e a POCAKLAKÓ (najó, ez nem volt, mert értelmes emberekről van szó), apuci hangját már felismeri, bekakil-e a magzatvízbe, holszülsz, kiazorvosod, azegyhülye, tudokjobbat, hetvenezerért kiságy, muti, decuki, kisfiú lesz és Belzebúb, mindenvilágoskék, és jobb, ha az ember előre kéri a szúrást szülésnél, mielőtt nagyon elkezd fájni. De azért cukik voltak, egészen megváltozik az ember, ha éppen a szülővé válás útján van. 
Meggyőződésem, hogy a hülye nevet adó szülők nagyrésze később nagyon megbánja a választást, nem csak azért, mert a gyerek mindennap megverve jön haza a suliból, mert Herkulesnek hívják, hanem mert a várandósság tényleg egy másállapot. Józanságot ott ne keressünk.
[ Szerkesztve ]
- Jaj, túl sok tortakrémet csináltam, most itt fog megrohadni a hűtőben...
- Jaaaj, micsoda tragédia, hát ki fogja azt megenni? Mutatóujjal... Fél perc alatt...
Majd megmutatom, milyen tortát csináltam, de előre annyit megmondhatok, hogy az a fajta csokitorta, amit csak úgy lehet enni, hogy még a tarkó is vastagon csokis lesz. (Végre volt alkalom, hogy megcsináljam!) [link]
Halálosan meguntam a Petőfin nyavalygó magyar éttermiségi, művészieskedő, de leginkább az xfaktor-megasztár elődöntőjéből harmadikként kiesett "semmiről-nem-szól-a-nekem-írt-zene-de-legalább-megvan-benne-az-elvárt-refrén-verze-refrén-verze-bridzs-refrén-refrén-refrén-refrén-refrén-refrén... sorrend" színvonalat tükröző úgynevezett ándörgránd unalmasságot, ezért rádióügyileg visszatértem az elektronikus zenéhez és a Music Fm-hez, ami ugyan zenei katarzist nem okoz, de legalább nem untat, és nem akar többnek látszani annál, ami. Meg visszavisznek 2011-be.
Kivettem egy nap szabadságot, mert a tél bácsi, meg a benemgombolttélikabát bácsi belerakták a bacilust az orromba, meg a tüdőmbe, ezért most itthon gőzölgök a konvektor mellett. Közben meg iszom a teát a legcukibb bögréből, amit valaha kaptam.
Mióta van digitális antennánk és hozzáférünk a királyi tévécsatornákhoz (a keradók valamiért nem jönnek be, nem mintha hiányoznának), azóta tökélyre fejlesztettük a műsorok fikázását, mindenki béna, csúnya, csámpás szájú kiszeltünde, hamisan énekel és béna számokat válogatnak be a Dal középdöntőjébe (najó, ez jogos fika ám!), Borbás Marcsi meg állandóan iszik meg zabál két pofára, még sincs sose berúgva és nem hízik el, a Következőben értelmezhetetlen és hülye kérdések vannak, stb.
Tegnap este jobb híján az Önök kérték ment a tévében, már amikor tudtunk tévézni, mert lejárt a mosógép (zavarja a vételt ). Persze ment a szöveg, hogy hö-hö, ez a nyugdíjasok jutyubja, akik padlót fognának, ha megtudnák, hogy van a youtube, és bárki kedvenc zenéje kiposztolható jókívánságok kíséretében a fészbúk falára, de hát a Duna tv a nyuggerek jutyubja, cöcöcö, mennek a nóták, Pistikének 50. szülinapjára Dunaföldvárról kerimamitól nappersze. Aztán kiderült, hogy a műsorba vendéget is hívnak, tegnap például a Bergendyt, aki tök érdekeseket mesélt a zenekarról és közben nem nóták mentek, hanem Bergendy számok, szóval tegnap nem volt fikázás. Nekem kicsúszott a számon, hogy Demjénnek 40 évvel ezelőtt azért volt egy arcberendezése, de megkaptam, hogy régen a tehetség számított és nem a twerk meg a már-már vicces ecsetfej a srácoknak és ezzel egyet kellett értenem.
Tegnap reggel volt szupervízió, és szokás szerint késtem, mert képtelen vagyok bárhová is odaérni időben, ami 10 előtt kezdődik, na mindegy... Azért nagyon nem késtem el, még az első, bejelentkező körnél tartottak a kollégák, ami arról szólt, hogy mondjunk egy slágert, ami tükrözi az aktuális hangulatunkat. A Freestylert nem akartam mondani, amire munkába menet bólogattam és a kormányon doboltam az ujjaimmal (bár éppenséggel mondhattam is volna), mert végülis mit mondok, hogy miről szól a szám? Képes voltam Cindy Laupertől a Girl just want to have funt mondani...
Nem tudom hogy csináltam, de a minap 6 perc alatt a Budaörsi úton voltam az érdi felhajtótól számítva. Pedig nem is kapcsoltam SPM fokozatra. Ez most vagy az önbizalmam, ami nagyon megnőtt, mióta múlt hétvégén az M3-ason késő este, sűrű ködben vezettem úgy, hogy mindig csak 1 csíkot láttam a felezővonalból (nem mondom, hogy nem voltam betojva), vagy a kagylósék gázolaja, a fjuel széves (ami egyébként szerintem tényleg jó).
És boldog Bálintot.
A héten már másodjára hívnak fel a vérellátóból, hogy nagyon nagy szükség lenne A negatív vérre. Sajnos, másodjára is el kellett mondanom, hogy nagyon szívesen segítenék, de 1 hónapja szarakodom a mandulagyulladással. 
Úgyhogy, akinek A negatív (vagy bármilyen) típusú vére van, menjen el vért adni! Köszönjük
Az öntapadós vécétisztító zselé szlogenje, miszerint "Nyomjon ki egy korongot!" és a Csokapik reklámban emlegetett "csokibarlang", amiből feltör a "csokiszökőkút" mellé beállt a sorba egy újabb ember alkotta hülyeség, a zindex "Janukovics jobbkezét lábon lőtték." című cikke.
Ja, még van a Blikknek egy régebbi nyereményjátéka, amiben az újságból kellett ki- vagy levágni valami gyűjtögetnivaló papírfecnit: "Tépjen és nyerjen!".
Egy munkahelyi dolog úgy lecsap, hogy alig találok haza, itthon meg megiszom a kóla és borkészletet. A kólától bepörgök, mint Ellie, a bortól alszom, mint a csecsszopó, most küzdenek egymással. A Zuram meg mindjárt itthon, hihihiiii... Látom, a helyesírás még megy (bár nyomogatom a bekszpészt), úgyhogy nincs nagy baj. Olyan jó, hogy nektek mindent elmondhatok.
Maszbidörízön vájájm kingofmájkeszöl.
[ Szerkesztve ]
Váci Mihály: Eső a homokra (részlet)
Osztani magad - hogy így sokasodjál:
Kicsikhez hajolni - hogy magasodjál:
Hallgatni őket - hogy tudd a világot:
Róluk beszélni, ha szólsz a világhoz.
Széjjel szóródni - eső a homokra -
Sivatagnyi reménytelen dologra,
S ha nyár se lesz tőled, és a táj se zöldebb,
kutakká gyűjt a mély: - soká isznak belőled!
Végre van miért várni a nyarat, megvan a nyaralós hely, Badacsonytördemicen fogunk lenni egy hétig és nagyban megy a spekuláció, hogy mit is csináljunk. Abban már megegyeztünk, hogy semmit. Kivéve, hogy egész nap a strandon fogunk dögleni és megint veszünk egy színes csíkos, felfújható strandlabdát, amit befújhat a szél a nádasba. Ha nem lesz hatvanötezer fok, akkor kirándulni is fogunk, bejárjuk a Badacsonyt. Elmegyünk Tapolcára és Keszthelyre is, de lehet, hogy Hévizre is elugrunk. És hopp, már el is telt egy hét. Utoljára talán gimis koromban vártam így, hogy napfény járja át a szívem újra... Akkor még zömében kilencvenes évek volt.
Most, hogy nagyon hosszú tusakodás után beláttam, hogy szeretett Golfomat visszafordíthatatlanul kebelezi be az enyészet (és beláttam, hogy vannak nálam gondosabb, ügyesebb emberek, akik tovább szerethetik helyettem is és gondosabb gazdái lesznek) és rászántam magam egy csinos, korához képest szép és jó Focusra, szóval azóta mintha az univerzum folyamatosan dörgölné a képembe, hogy nem kellett volna.
Valószínűleg csak az érzékeim lettek jobban kihegyezve a Focusokra. A minap egy áruházi parkolóban egy néni a Focusát olyan recsegősen rakta rükvercbe, hogy belefájdult az összes fülem, aztán a bevásárlókocsi tároló oldalát is megbökte picit. Itt jegyezném meg, hogy a használtautón oly' nagyon szívesen használt hölgytulajdonostól jelzőnek nem feltétlenül az az üzenete a használtautók közt csak egy icipici tapasztalattal rendelkezőknek, hogy az autó megkímélt, kedves nepperek!
Tegnap este a Fehérvári úti rendelő 4. emeleti ablakánál a forgalmat bambulva az érkező negyvenvalahányas Ganz vili a szemem előtt csattant neki a síneken érthetetlen okból szarakodó Focusnak (a belőlem önkéntelenül felszakadó hangos "úúúúúú" és a csattanás hangja hirtelen az összes gégészetre várakozót az ablakhoz vonzotta, hátha vér is folyik, de nem folyt).
Mindezek mellett akárkinek beszélek erről, mindenki a Golfot kezdi el dicsérni, hogy az micsoda egy csodálatos gépezet (tudom), hogy sose lesz még egy ilyen szuper autóm (ezt is tudom) és milyen kár, hogy ezek a kompjuter nélküli autócsodák kezdenek végleg kikopni, pedig azokkal még nem voltak százezres nagyságrendű szerelnivalók, nem spórolták ki belőle az anyagot, stb.
Nem tudok most jó végszót írni. 
Csá!
A költészet világnapja van ma. Legyen ez mondjuk Villonnak versével megtisztelve. Magyar szöveg: Faludy György
LEVÉL,
melyet Françoise Villon mester, mikor
nem volt már egy büdös vasa, így írt
Jean de Bourbon herceghez
Tisztelt uram, fenség, vagy mi a fene, bevezetésül
fogadd üdvözletem. Bár nem vagyok ficsúr, kit a babája fésül,
sem gróf, aki a népet nyúzza, sem Monsignor, ki hintón jött az égből.
Nevem kurtán Villon. Szeretőm utcalány. (Úgy hívják: Mirjam.)
És én? Én eddig néhány verset írtam,
persze, csak úgy privát gyönyörűségből.
Máskülönben pedig boldog vagyok,
hogyha vasárnap nem látok papot.
Arról van szó tehát, hogy múltkor este - úgy értem
hajnalfelé, mikor a kocsmából hazatértem -
egy pimasz gavallér belémkötött.
S mikor pisztolyt húzott, én is kivettem övemből
a tőrömet s tiszta önvédelemből
egyszerűen leszúrtam a dögöt.
S most azt harangozzák, hogy bűnbe estem,
s ezért itt rohadok e majomketrecben.
Egy ily bitang, mint én persze, csak szarik rája,
hol éri majd az angyal trombitája.
De szörnyűség, ha nincs egy vasa.
Úgy lóg a levegőben, mint az akasztott ember,
ha a zsaru ráköp, még csak szólni sem mer,
és nadrágjából kiáll a fara.
Szóval, uram, tőled függ a dolog,
ha Villon gyomra többet nem korog.
Világéletemben embert még meg nem vágtam
soha pénzért. A legtöbb, úgy találtam,
túl ordenári ehhez énnekem.
De te ezt a kitüntetést majd csak megbecsülöd...
Úgy ötven fontot gondoltam aranyban. Ha egészségesen kikerülök
a kóterből, vissza persze a dupláját fizetem.
És addig vedd, ha félsz, hogy kitolok veled,
zálogul az akasztófakötelet.
POST SCRIPTUM:
Mint nem tesz egy ily szegény proletár,
ha a prófunttól segge szüretre jár?
Ilyenkor már bagó sem kell neki.
De most, mikor kalapját leveszi,
s a rohadt pénzért térdre állva
úgy mászik eléd, mint a majom:
hát azt hiszed, hogy nem sül ki a pofája,
te barom?
