Ki kéne találnom, hogy mit igyak. Szomjas vagyok. 
A kedvesem mondta, hogy indítsak itt blogot, írjak naplót, hogy kileshesse. 
Legyen neki gyereknap. 
The Csemi Show - Logoszféra fórum
üzenetek
hozzászólások
Hát, végülis kakaót főztem magamnak. Most meg itt ülök az ágyamon, ölemben a laptop, és fél szemmel a Dogville-t nézem az m2-n. Nem tudom ki hogy van vele, vagyis azt tudom, hogy sokaknak nagyon nem tetszett a film, de szerintem zseniális. Már másodszor látom. Nem egy szokványos film, az biztos. Nicole Kidman ezzel a filmmel bebizonyította, hogy nem a szép pofija miatt lehet sikeres.
Közben meg Mókuspofival msn-ezek, és küldözgeti a képeket a fürdőkádból. 
[ Szerkesztve ]
Nagyon nehezen indult be a nap. Későn keltem, majd egy fél órás késéssel estem be a munkahelyemre (szerencsére még a főnököm előtt), s amikor megérkeztem már az ajtóban vártak a "drágáim", hogy ez kéne meg az kéne. Még pénteken meg volt beszélve, hogy a mai nap reggel leviszek egy anyukát a buszhoz. Hogy miért nekem kell levinni? Mert siket, és nagyon nehéz elmagyarázni neki bármit is, főleg ha olyan bonyolult helyen kell eligazodnia mint Érd. Szóval ő itt állt, hogy akkor adjak neki buszra pénzt. Kapott. Aztán elviharzott (mondtam, vagyis eltátogtam neki, hogy akkor mindjárt indulnánk). De szegénykém elfelejtette, hogy én viszem kocsival, és nekilódult az útnak. Én meg rohantam utána, és még utána is kiabáltam, persze ekkor nem jutott eszembe, hogy nem hall. És ő is rohant, szóval érdekes néztünk ki, mintha kergetném, ő meg menekülne. Egy idő után visszafordultam, és kocsival vettem üldözőbe. Mikor utolértem nagyon megörült nekem, ugyanis épp eltévedni készült (tényleg nem egyszerű Érden a tájékozódás. Poros, földutas utcák, utcatábla pedig luxusnak számít.). Levittem a megállóba és megvártam vele a buszt. Közben gondoltam elszívom az aznapi első cigimet, bár a kávé mellé gondoltam volna. Öngyufa meg sehol. Na mindegy, jön a busz, csak kicsit fagytam meg szerintem (ugyanis kabát nélkül vettem üldözőbe). Már több mint egy hónapja immunizálom magam a téli betegségek ellen. Naponta kettő, C-vitaminnal dúsított fokhagymakapszulát szedek, és egyelőre nem kaptam el semmit, pedig hát a munkahelyem ilyen szempontból elég veszélyes. Babám is beteg volt a múltkor, szegény köhögött egész éjjel. 
Vettem neki lándzsád útifú szirupot, meg C-vitamin pezsgőtablettát, csak még nem volt alkalom az átadására (azóta meg már meggyógyult, de elég könnyen lesz náthás, úgyhogy még jól fognak jönni ezek az orvosságok).
[ Szerkesztve ]
Elnézést, legközelebb széttördelem a szöveget. 
[ Szerkesztve ]
Igazán felemelő érzés más elmaradt és fontos munkáját hirtelenbe' nekem elvégezni... 
Kezdem valóban elhinni, hogy az ember megbecsülése, tisztelete a "marketingjén" múlik. Ha nem dolgozol semmit, vagy nagy látványosan néha elmerülsz a számítógépben (amin titokban társkereső oldalakon búvárkodsz), de folyton sír a szád, hogy neked mennyi dolgod van, akkor mindenki sajnálni fog.
Ha viszont csendben, kérdezés nélkül teszed a magad dolgát, akkor az nem feltűnő, akkor nyugodtan lőcsölnek rád mindent, hiszen biztos ráérsz, nem panaszkodsz... 
Mindegy... ez a nap csakazértis még az én napom lesz. Amúgy szeretem a munkám.
Ma még jelentkezem.
10 perc és vége a munkaidőmnek (erről most eszembe jutott egy szám: "Tíz perc múlva éjfél, a falakon megjelenik az a gúnyos félhomály. Régesrég beszéltem már magamban, de néha beszélgetnem muszáj" ). Ami persze nem jelent semmit, mert nem szeretek félmunkát itthagyni, de ma sikerült mindent megoldani. Vagyis majdnem mindent, de van ami nem rajtam múlik, hanem a közismerten emberbarát hivatalokon. 
Gyöngyibaba nem tart ma tornát, hastáncra meg a hónapban már nincs pénzem. Pedig hiányzik a mozgás. Meg a Bogyóka is hiányzik. Kottogatunk, ahogy megboldogult drága nagymamám mondaná.
"Hiszen tíz perc múlva éjfél,
Ugyan kiben hinnék még?
Tíz perc múlva éjfél,
Ugyan kiben hinnék még?
Tíz perc múlva holnap lesz,
És holnap majd talán,
Vagy inkább majd holnapután,
Inkább majd holnapután."
[ Szerkesztve ]
Ma váratlanul meglátogatott az Édesvackor. Tegnap hisztiztem neki. 
Nem tudom mi tört rám, valószínűleg az fájt, hogy régen találkoztunk és nem is keresett, én legalábbis úgy éreztem, hogy nem töri magát. Tiszta pillanataimban persze tudom, hogy igazságtalan vagyok, egyszerűen az igények mások. De furcsa voltam még magam számára is, a paplanom szorongattam úgy zokogtam.
Szóval ma meglepett. Éppen az erkélyajtóban álltam, telefonáltam, amikor egyszer csak egy rózsa úszott a látóterembe, aztán a keze. Nagyon megörültem neki, együtt vacsiztunk, miazmás . Az viszont nagyon feszélyezett, hogy "játszósban" voltam, és olajszagom volt, mert épp befejeztem a palacsintasütést. 
Nem érdekes, legalább láttam, hozzábújhattam, szerethettem.
Az írásaimban különböző nevekkel fog előfordulni a Kedvesem. Nemsokára 4 éve lesz, hogy ismerjük egymást, ez alatt az idő alatt kismillió becenevet kitaláltunk egymásra. Mondjuk ennek ő a nagymestere. Nincs szabály a becenév alkotásra, de annál jobb minél össze nem illőbb elemekből áll. A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány: Póktalicska (ebből aztán Póktalics, Póktalicsovics), Lepkemaci, Paplantücsök, Csónaktücsi, Hisztipók ( és egyéb -pók nevek), Csemegebogár, Csemetebogár (ebből van a Csemi; valamint egyéb -bogár nevek), stb.
Ezt még senki nem tudja rólunk, de a Pogácska egyszer derültséget okozott anyuéknál, pedig még az nem is a legdurvább.
Nem vagyok sikeres ember ezen a napon, azthiszem... Nem akart indulni az autóm. Persze ilyenkor az ember ahelyett, hogy gondolkodna (pláne, ha nő), rögtön szalad fűhöz-fához, ahogy én is tettem. Egyszerűen ráadtam a gyújtást, izzított, majd továbbtekerve a kulcsot nem történt semmi. Nem tűnt ám fel, hogy nem ég a töltéslámpa, és igazából nem is gondoltam, hogy az aksival lehet gond, mivel nincs két éve, hogy vettem. A barátom próbált segíteni először, matatott a biztosítékoknál, aztán inkább felhívtam a szerelőmet. Szerencsére nem lakik messze, ki is jött. Persze addigra kiderítettük, hogy az akkumulátor gyengélkedik, mert az ablaktörlőt sem mozgatta meg.
A szerelő és egy negyedik ember segítségével betoltuk, végre beindult a motor. Szerencsére nem a generátor a hunyó, mert töltötte az aksit, megnéztük járó motornál (azaz a szerelő nézte meg valami műszerrel).
Kaptam instrukciókat, hogy éjszakára tegyem töltőre, majd rakjam vissza a kocsiba, és egy napig ne is menjek vele, mert ha lemerül megint, akkor dobhatom a szemétre.
És most szépen lecsavaroztam a sarukat, de a fenének se akar megmoccani az a sz@r, nem tudom kiszedni, nem tudom töltőre rakni, mert azt sem találom, az apám meg utolérhetetlen, hogy megkérdezzem, hova rakta.
Sajnos 17 év és 380 ezer km megteszi a hatását a kis szívódízel, 55 lóerős Golfomban. Az első hideg éjjel után már tojik arra, hogy nekem mennem kéne, inkább összerogyik. Najó... ez nem az ő hibája volt, hanem a Perion aksié...
De mintha szivatni akarna, pont így műszaki vizsga előtt 2 héttel, ott tesz keresztbe ahol tud (hengerfejtömítés kaputt, csöpörög az olaj, a kézifék olyan gyenge, mint a lepkefing hajnalban, a kormány kotyog, lazák az ékszíjak...) Jövő héten leadom a szerelőnél, és pár napig ott is marad, mire mindent megcsinál rajta és le is vizsgáztatja. Nekem meg majd rámegy a fizetésem...
Amúgy nem lehet nem szeretni ezt a kis szerencsétlen tohonya négykerekűt...
Mint észrevettem, az aksit egy rozsdás csavar tartja a helyén, amit elvileg egy 13-as kulccsal ki kéne tudnom csavarozni. Elég hozzáférhetetlen helyen van, és rozsdás is. Telefonos távsegítség: "fújjad le csavarlaztóval." Lefújva, csavar meg se nyekken. Nah mindegy, majd holnap apuci. Pedig nem szeretem a másokra utaltságot.
Ha más nem, a zene mindig jókedvet csinál. 
[ Szerkesztve ]
Köszönöm bimnek a bíztató szavakat, és hogy eloszlatta a kételyeimet. 
Legalább már van visszajelzésem arról, amit itt művelek. 
Ma semmi rendkívüli esemény nem történt. Tegnap ugye az aksi a kocsiban maradt, mert nem tudtam kiszedni, és ma reggel ennek ellenére beindult. Persze most az a verzió is előjött, hogy kontakthibás a saru, meg kell pucolni, ki kell cserélni, stb... ehh...
*Figyelem! Alábbi írás senki ellen nem irányul, támadási szándék nincs benne, csak vannak dolgok, amiket nem értek. Bár lehet, hogy addig jó nekem. *
Egyet áruljatok el nekem drága tezsvíreim!
Mit lehet élvezni a Barátok köztön? Mi vonzza nézők millióit immár 10 éve a tévék elé hétköznap esténként? Komolyan nem értem. Most látom, hogy a számomra amúgy is színvonaltalan RTL Klub nagy csinadrattával ünnepli a Barátok közt 10 éves fennállását. Szerintem ez inkább szomorú.
Tényleg megpróbáltalak megérteni Titeket, akik nap mint nap lekucorodtok a fotelba és heves pulzussal várjátok, hogy felcsendüljön a jól ismert főcímdal. Igen, én is lekuporodtam és néztem. Többször is megpróbáltam. De egyszerűen nem kötött le. Gyerekek, ez egyszerre siralmas és szánalmas. Jól kiszámítható történet, harmatgyenge "színészek" (persze szinte mind kezdők, vagy amatőrök, vagy nem ismertek, akiket azért annyira nem kell megfizetni, így is olcsóbb a cucc gyártása), és ezektől a népnevelő motívumoktól a homoszexualitásról, a cigányságról (biztos volt több téma is), hát ezektől aztán végképp hátast dobok. Ez már olyan szinte komolytalan, hogy röhögni kell. Ahogy ezeket előadják, ezekkel az unalomig ismert klisékkel, és közben meg halál komoly fejet vágnak. A "színészek" még csak meg se erőltetik magukat, minek? Ez a sorozat a pénzről szól. Sokan nézik, sok pénzt hoz az RTL Klubnak. Sajnos emiatt fog még sokáig képernyőn lenni. Ti meg le vagytok ejtve (részükről). Mindennap betömik a szátokat egy teljesen igénytelen, összecsapott epizóddal, és azzal elvagytok újabb 24 órát.
Jah, igen, az is vicces, ahogy minden, a köztudatban éppencsak megjelent "celebrity", akiről nem is tudjuk, hogy ez most miért is híres, megjelenik a sorozatban... Hát komolyan, gyerekek.... Nemááááár.
Sajnálom, hogy a zskategoria.blog.hu még nem írt róluk.
Ha ismerné ezt a South Park, már biztos epizódot szentelt volna neki kb. így "Berényiék already did it". Kár, hogy nem ismerik, pedig azt nagyon szívesen megnézném.
Ne higgyétek rólam, hogy kultúrsznob vagyok. RTL Klubot, TV2-t is nézem, ha jó filmet adnak (sajnos azokat általában késő este), sorozatot is szoktam nézni, amiért meg engem cikiznek folyton (Grace klinika, ezt az egyet). Lehet mondani, hogy nem kötelező nézni, el lehet kapcsolni. Igen. Persze, hogyne. Csakhogy a csapból is ez folyik. Be se kapcsolom a tévét, de az utcán, az újságos pavilon oldaláról is valamelyik sületlen kamaszgyerek vigyorog rám a Barátok köztből. Vagy ha bekapcsolom, és nézem az RTL-t valami film miatt, akkor a félóránkénti reklámbokkban a másnapi részből mutatnak előzetest.
Tudom, sokaknak nem leszek szimpatikus, mert az itteni társaságból is sokan odavannak Berényiékért, mondom, senkinek nem akarom leszólni az ízlését, nem bántanék senkit a választása miatt, csak leírtam a véleményem.
[ Szerkesztve ]
Nnah, képzeljétek. Nem is volt annyira lemerülve az aksi, csak a sarukat kellett alaposan megpucolni. Egy éjszakára töltőre került, de ez a 8-9 óra elég volt neki. (Egy 74 Ah aksiról van szó, és egy kis béna töltőről.) Huhh...
Ja, és tegnap vettem csőkulcsot, azzal sikerült kiszedni a rozsdás csavart.
Ha megtalálnám végre a Golfról készült képeket, akkor meg is tudnám mutatni a nagyérdeműnek a tragacsot. (NEM! Nem szabad tragacsnak nevezni, hiszen a gondolatnak teremtő ereje van!) Szóval meg tudnám mutatni a csodaszép pejkómat.
[ Szerkesztve ]
Szerelmemmel tegnap csináltunk magunknak finom vacsit, utána leheveredtünk és megnéztük a Fargót. Hát, elég beteg film, ami azt illeti. Sok kérdés maradt bennem, de azokat meg elmagyarázta a drágicám. Szeretem az ilyen filmeket (Coen fivérek, Tarantino, stb.), pedig régen kirázott a hideg az ilyen akciófilmektől és thrillerektől. Inkább a művészibb filmek érdekeltek. Ez iránti érdeklődésem máig megmaradt, csak becsúszott mellé az animáció (nem, a rajzfilm nem csak gyerekeknek való!!! Pl.: Spongyabob, vagy a Fosterék háza képzeletbeli barátoknak, hát az nagyon ott van. ), az izgalmas akciófilmek, thrillerek, horrorok, meg az ilyen körömrágós, izgulós filmek.
Ma viszont fejfájást kaptam a gumimacitól (tudjátok, az a zöld, ugráló idétlenség, ami egy ideje sláger a 2-3 évesek között), mert egy kislány mindenáron azt akarta nézni a gépen, amíg az anyja el volt foglalva.
Ha már írok, akkor röviden elmondom, hogy 26 éves leszek hétfőn (a kedvesem emiatt öregezni szokott, meg vénségnek nevez, mert ő egy évvel fiatalabb nálam... teszi mindezt persze puszta szeretetből, legalábbis ő ezt mondja 
). Végzettségem szerint szociálpedagógus vagyok és egy anyaotthonban dolgozom családgondozóként. Így ha valaki olvassa a blogom, akkor nem kell furcsán néznie, hogy munkám kapcsán anyákról, gyerekekről írok.
Remélem azért, hogy szakmabeli nem olvassa.
[ Szerkesztve ]
Nagyon fáradtnak érzem magam.
Munkából a kocsit el kellett vinnem szerelőhöz, mert levizsgáztatja, és ezt-azt megcsinál rajta. Több mint egy hétig nem lesz autóm. Ez csak azért kellemetlen, mert a munkahelyem vidéken van, ráadásul holnap reggel megyek 36 órás hétvégi ügyeletbe. Buszozok majd a cuccaimmal... Pedig vinni szerettem volna laptopot, hogy dévédézhessek, de így nem fog menni.
Hiányzik a Bogaram, fáradt vagyok, készülődnöm kellene a hétvégére. Csak legyen már vasárnap este...
A nap betetőzéseként akkorát zakóztam a lépcsőn, mint ide Libek. A morbid a dologban az, hogy esés közben az villant be, hogy ki kéne törni a bokámat, hogy megússzam a 36 órás ügyeletet. ![;]](/dl/s/v1.gif)
Persze semmi bajom nem lett, csak a lábam lesz tele szép foltokkal, meg tulajdonképpen a puhábbik felemre estem.
Amúgy a sógornőm egy hisztis, rosszindulatú, ostoba liba. 
Hát, itten vagyok a munkahelyemen. Tegnap óta szép szivárványszínű lett a lábam az eséstől. Hát igen. Kicsit megüttem.
Annyira bénákat álmodok, hogy kezdek attól félni, be fogok golyózni. Majd ha lesz merszem, akkor majd leírom. Egyelőre nem tárom a nyilvánosság elé, mert a Büdösbogár első reakciója is az volt, hogy "Te hülye vagy..." . 
[ Szerkesztve ]
A mai születésnap mérlege:
- 1 cipzáras felső (anyutól)
- 1 üvegcse parfüm, Cacharel Amor Amor Elixir Passion (Ábeltől, a kedvesemtől)
- 1 táska (nagynénémtől)
- sminkecset-készlet (nővéremtől)
- arcpirosító (nővéremtől)
- 3 csokor virág (apu, nagynéni, Ábel)
- 1 sál (nővéremtől)
- 1 db 2009-es notesz (bátyáméktól)
- 1 üveg B.U. ó dö toálett (bátyáméktól)
- 1 kancsó kékfrankos
- 2 tálca szendvics
- 1 oroszkrém torta (köszi, Anyu!)
- 1 kg pogácsa
Mindig mondom, hogy milyen jó, ha az embernek nagy családja van.
Kicsim ma elég csendes volt, bár társaságban sosem szószátyár. Mindegy, én így (is) szeretem, szőröstül-bőröstül, ahogy van.
[ Szerkesztve ]
Ma kissé lefáradam. Nemzetközi konferencián voltam az Eurochild Assocation és a Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület szervezésében. A téma a gyermekszegénység és a gyermeki jogok volt. Az előadók többsége külföldi volt és angolul tartotta az előadást. Én meg nem vagyok olyan pöpec angolból, így igénybe vettem a szinkrontolmács segítségét egy fejhallgató segítségével. Négyen tolmácsoltak felváltva, az egyik fickó meg olyan szinten nem vágta, hogy miről beszél, hogy akkor nem is tettem a fejemre a fülhallgatót. Annyit én is megértettem belőle, és én is felmarkolnám a tolmácsi (meg a talmácsi) óradíjat.
Jegyzeteltem egy csomót, voltak érdekes előadók. Volt egy walesi tag, aki ott Walesben a bányászkörnyéken dolgozik, mint szocmunkás. Nagyon érdekes területen dolgozik, az apákat (és ezzel együtt a családokat) helyezi központba. Ma Magyarországon, ha egy bántalmazó apa van a családban, csak arra törekszünk, hogy az anyát és a gyermeket minél hamarabb kiemeljük ebből a környezetből és ha lehet gyermekelhelyezési pert indítsunk, hogy minél hamarabb megszakadjon a kapcsolat a "rossz" apával.
Ez a fickó meg továbbgondolta a dolgot. Eszébe jutott, hogy ezzel a probléma még továbbra sincs megoldva. Az apákkal is foglalkozni kell, ha rosszak, ha jók, hiszen épphogy senkitől nem várhatunk pozitív változást, ha megfosztjuk a családtól.
Szóval ez a tag, meg pár ember lement a helyi kricsmibe és elkezdett témázni a fickókkal, ráadásul nem eredménytelenül. Állítólag a csoportfoglalkozások a mai napig a kocsmában zajlanak.
Közben felhívtam a szerelőt. Nem rózsás a helyzet, talán 1 hét múlva kész lesz a kocsi. A végösszegre rá se kérdeztem... Minek idegesítsem magam addig is.
Na puszi
