Nagyon nehezen indult be a nap. Későn keltem, majd egy fél órás késéssel estem be a munkahelyemre (szerencsére még a főnököm előtt), s amikor megérkeztem már az ajtóban vártak a "drágáim", hogy ez kéne meg az kéne. Még pénteken meg volt beszélve, hogy a mai nap reggel leviszek egy anyukát a buszhoz. Hogy miért nekem kell levinni? Mert siket, és nagyon nehéz elmagyarázni neki bármit is, főleg ha olyan bonyolult helyen kell eligazodnia mint Érd. Szóval ő itt állt, hogy akkor adjak neki buszra pénzt. Kapott. Aztán elviharzott (mondtam, vagyis eltátogtam neki, hogy akkor mindjárt indulnánk). De szegénykém elfelejtette, hogy én viszem kocsival, és nekilódult az útnak. Én meg rohantam utána, és még utána is kiabáltam, persze ekkor nem jutott eszembe, hogy nem hall. És ő is rohant, szóval érdekes néztünk ki, mintha kergetném, ő meg menekülne. Egy idő után visszafordultam, és kocsival vettem üldözőbe. Mikor utolértem nagyon megörült nekem, ugyanis épp eltévedni készült (tényleg nem egyszerű Érden a tájékozódás. Poros, földutas utcák, utcatábla pedig luxusnak számít.). Levittem a megállóba és megvártam vele a buszt. Közben gondoltam elszívom az aznapi első cigimet, bár a kávé mellé gondoltam volna. Öngyufa meg sehol. Na mindegy, jön a busz, csak kicsit fagytam meg szerintem (ugyanis kabát nélkül vettem üldözőbe). Már több mint egy hónapja immunizálom magam a téli betegségek ellen. Naponta kettő, C-vitaminnal dúsított fokhagymakapszulát szedek, és egyelőre nem kaptam el semmit, pedig hát a munkahelyem ilyen szempontból elég veszélyes. Babám is beteg volt a múltkor, szegény köhögött egész éjjel. Vettem neki lándzsád útifú szirupot, meg C-vitamin pezsgőtablettát, csak még nem volt alkalom az átadására (azóta meg már meggyógyult, de elég könnyen lesz náthás, úgyhogy még jól fognak jönni ezek az orvosságok).

[ Szerkesztve ]