Végre van miért várni a nyarat, megvan a nyaralós hely, Badacsonytördemicen fogunk lenni egy hétig és nagyban megy a spekuláció, hogy mit is csináljunk. Abban már megegyeztünk, hogy semmit. Kivéve, hogy egész nap a strandon fogunk dögleni és megint veszünk egy színes csíkos, felfújható strandlabdát, amit befújhat a szél a nádasba. Ha nem lesz hatvanötezer fok, akkor kirándulni is fogunk, bejárjuk a Badacsonyt. Elmegyünk Tapolcára és Keszthelyre is, de lehet, hogy Hévizre is elugrunk. És hopp, már el is telt egy hét. Utoljára talán gimis koromban vártam így, hogy napfény járja át a szívem újra... Akkor még zömében kilencvenes évek volt.