Azt mondta a védőnő, hogy most már hallja a hangokat, képes megkülönböztetni az én hangomat másétól és mire megszületik, az apjáé is nagyon ismerős lesz neki. Ha van hangszeres tudás, akkor mindennap zenéljünk valamit a kis culának. De az nincs, mármint hangszer, sajnos. Az apja meg dobos... Szóval, most minden este 7-től fél 8-ig ugyanazt a számot kéne hallgatnom újra és újra, mert akkor később, ha nagyon sír, erre tuti meg fog nyugodni. Ezt egy hete mondta a védőnő, és egyszerűen nem tudok választani!
Bár így belegondolva... Ha már... Akkor Mama Cass leszek. És akkor mondhatom neki, hogy "Make your own kind of music!"