Úristenúristen!
Milyen élmény már, mikor találkozol egy rég nem látott baráttal és ugyanott fel tudjátok venni a beszélgetés fonalát, ahol 20 éve letettétek? Soulmates vagy hogy hívják az ilyet.
Őrületes jó volt, pedig féltem a találkozástól (a Moszkván, mindig ott találkoztunk, az volt az ütközéspont). Annyi minden változott, de most már tudom, hogy van ami örök... Két gimis barátnőmmel töltöttem a péntek estét és fergetes volt. Boldog voltam, hogy a kínos, udvarias feszengés helyett tárt karok, széles mosolyok, őszinte gesztusok, röfögve-visítva röhögések , de mély témák is... És bakker, az idő! Milyen relatív! "Mi van?!?! Már 3 órája itt ülünk????" És nem is ittunk sokat... (Te jó ég, akkor mi lett volna?! Let's find out... )