Engem az is foglalkoztat, hogy milyen alakú az univerzum. A sugara 13,5 fényév hosszú, mert az ősrobbanás óta a fény tudott elmenni legmesszebb.
jaj, ezen a szemléleten már az ókorban sikerült túllépni...
Nincs alakja és nincs sugara. van egy kozmológiai horizont, jelenleg bármely megfigyelőtől 13.7+/-0.5 MILLIÁRD fényév távolságra - ami a téridő szerkezetéből fakad, abból hogy a jelenlegi megfigyelőpontunktól ennyi évvel visszafelé volt egy szingularitása a téridőnek, a bizonyos Nagy Bumm. Tehát messzebb nem láthatunk, mert olyan távolságban köröskörül már magát az ősrobbanást és a (tér)idő kezdetét látjuk. Jól megvörösödve az ált.rel.elm. miatt. Amit látunk (és láthatunk) az Univerzumból ilyen értelemben tényleg gömb, de nem azért mert ilyen az Univerzum alakja, hanem mert az általunk ismert része izotrop. és minden irányban egyformán tágul. Ha elnézünk egy nagyon távoli (és ezért a régmúltban látott) helyre ami most tőlünk nézve a tér és idő ''peremén'' van, tudi kell, hogy onnan nézve mi látszunk a világ végén és a távoli múltban, plusz látszanak a világegyetemnek olyan tartományai is, amelyek tőlünk nem, és talán soha nem is fognak.

Az biztos, hogy nincsen több mint 3+1 ''kitekeredett'' dimenzió, mert a fény és az energia csak ennyiben képes terjedni. Ha nem így lenne, észrevennénk.

A szuperhúrok elmélete jelenleg egy 100%-ban spekulatív játékszere a matematikusoknak. Gondolom én.
Hogy jóslatait ellenőrizzük kísérletileg - azaz különbséget tudjunk tenni egy ''feltekeredett'' dimenziókat tartalmazó és egy anélküli világ között- még évszázadokig nem remélhető. Sőt, lehet hogy sohasem.