valami olyanra gondoltam, ami elfér kicsiben is. ha van pl. egy fényképezőben olyan cucc, ami képes a gravitáció irányát megmérni (gondolom nem nagy ügy), akkor hasznos lenne. lerakod fejjel felfelé a földre fél percre és nyomja a koordinátákat.

jön a háború és amik lekapcsolják a gps-t mindenki eltéved...

ja ha még nincs ilyen, akkor stipistop copyright mittomén.

[Szerkesztve]

az a baj szerintem, hogy bazi nagy felbontású optikára lenne szükséged

ja és egy viszonylag nagy teljesítményű mesterséges neuronhálóra, ami fel tudja ismerni a csillagokat

[Szerkesztve]

egyébként pedig háborúban biztos nem ezt használnák, mert mi van, ha nappal van, vagy éppen esik az eső? inkább leraknak GPS adókat a földre és kész. nem működik mindenhol, de a megfelelő telepítéssel a szükséges területek lefedhetők...

''mesterséges neuronhálóra'' - itt mire gondolsz? csak nem lehet olyan nagy ügy a fehér pöttyök közti távolságok alapján kitalálni legalább egy referenciacsillagot...

pláne ha mittomén 1-2 percig exponál, még az irányokat is látni a csíkokból (bár gondolom ez jellemzően leginkább a föld forgási iránya lesz ha nem tévedek...)

volt vmi ilyen progim, ami mutatta a csillagokat csak nemtom mi volt a neve.

a háború csak vicc volt. legalábbis remélem. de az belátható, hogy egy infrastruktúra-független (habár csillagoség-függő) eszköz jól jöhet. esőben meg úgyse érdemes háborúzni, csupa víz leszel.

Nem tudom, esett-e már szó a húrelméletről, és hogy ki hallott róla. Ez az elmélet hozza össze a kvantumelméletet a relativitás elmélettel. Mert ezek eddig külön-külön megállják a helyüket, de ellentmondanak egymásnak. Einstein maga is kereste a mindent leíró nagy egyesített elméletet, de nem találta. Talán a szuperhúr elmélet lehet a mindent leíró egyesített elmélet, ami az összes kölcsönhatást magában foglalja, a gravitációval együtt.

Ez az elmélet kizárja a végteleneket. Szerinte léteznek az univerzumnak legkisebb építőkövei, amik kicsíny húrok, és a fizikai tulajdonságaikat a rezgésmintázataik határozzák meg. Ezek meghatározott méretűek, de nem végtelenül kicsik. Egyelőre tutibiztos megerősítése nincs még az elméletnek, de kisebb kísérleti eredmények eddig alátámasztják. Jelenleg ez az egyetlen ''jelölt'' a nagy egyesített elmélet cím elnyerésére, és nagyon sok tudós dolgozik rajta. Sajnos én nem értek ehhez túlságosan, én is csak ismeretterjesztő kiadványokból szerzem az információimat, a matemaitkai hátterébe nem látok bele -talán jobb is-.

A húrelmélet szerint pl 9 térdimenzió van, de ebből csak 3 van ''kiterítve'', a többi 6 össze van csavarva, nagyon kicsire, amit nem érzékelünk a műszereinkkel sem. 10. dimenzió az idő. Érdekes lenne, ha több idődimenzió is létezne. Gondoljatok bele... elégdurván hangzik ...

A fehér pöttyökből sajnos nagyon nehéz kitalálni, hogy azok milyen konstelláció tagjai. Gondolj bele;több ezer v. millió pöttyből ki kell találni melyik ez-az-vagy-amaz a csillag. Ahhoz viszont számítási kapacitás kell.
Nem számítva, hogy az csillagok helyzete csak nekünk állandó Pontosabban megnézve minden mozog, megintcsak nehezítve a helymeghatározást.

Szerintem inkább kérdezz meg egy helybélit..

nem több millió, hiszen ha te nem látsz több milliót, akkor a fényképező optikája sem. arra meg csak lehet írni programot, hogy a legfényesebbtől kezdve nézegesse a távolságokat, azok ugye emberi léptékben nemigen változnak (vagy legalábbis egy adott időpontban ismertek). az 1000 legfényesebb csillag távolságainak közelítő ismeretében meghatározható mi a pálya.

majd megnézem mit hoz ki a gagyi fényképezőm éjszaka egy időzítővel. ha képes megfogni a pöttyöket még talán progit is írok hozzá.

a helybeliek meg már rég elmenekültek a háború miatt, én vagyok az egyetlen aki a fényképezőgéppel szórakozik a frontvonalban...

Olvasgattam már ilyesmiről, de még nem tudom elképzelni, hogy értették, hogy egy dimenzió fel van csavarodva, vagy, hogy van olyan közöttük, amelyik majdnem egy milliméter széles... de nem én vagyok a prof

Kicsit off, de azt hiszem tanulságos, ha a ''kicsi'' merész elképzeléseket szemöldökráncolva fogadjuk:

Két kis magzat beszélget egy anya hasában:

- Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is
azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is,
hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt.
- Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk
- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp
nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én
neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már
most túlságosan rövid.
- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínuleg minden egy kicsit
másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet
egyszeruen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a
sötétben.
- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre
meglátjuk a mamát, és o majd gondoskodik rólunk.
- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted o mégis hol van?
- Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetoen élünk. Nélküle
egyáltalán nem lennénk.
- Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló,
hogy nincs is.
- No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt
is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg
azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.

Az időt, mint dimenziót külön választani a többitől... max az teszi, szvsz, aki nem látja át a többdimenziós geometriát megfelelően. Amúgy valóban, ez egy létező, és jól kidolgozott elmélet, viszont eddig csak az első 4 dimenzió (téridő) hatásait, illetve létezését tudták igazolni. Most jön az ötödik, ami már csavarodik. Persze nem tudják mekkora sugárban. Minnél nagyobban, annál jobb, annál kisebb energiákon észlelni lehet a hatását. A mostani felállás szerint 2007-re lesz kész az új részecskeütköztető, ahol elsősorban ezekre a kérdésekre akarnak választ kapni. A maradék 6 dimenzió pedig végképp csak elméletben létezik. Bár én nem hiszem, hogy nem létezik végtelenül kicsi, valahogy ellentmond a matematikának, túlzottan is...

Jó kis topic, megjelöltem.
Apropó: Bővebben: link

Bár én nem hiszem, hogy nem létezik végtelenül kicsi, valahogy ellentmond a matematikának, túlzottan is...
Én természettudományos beállítottságú vagyok. De úgy gondolom, hogy a matematika ''csak'' egy eszköz. Annak, hogy esetleg a határainál a számított dolgok a természetben máshogy viselkednek 2 oka lehet:
- vagy van még valami, amit nem ismerünk. ha viszont megismerjük, akkor már jól illeszkedik az újraszámolt eredmény
- vagy nem jó arra a célra a szerszám. Lásd az egyeneseket gömbfelszínen... mi számít egyenesnek?

Nem csoda, ha nem tudod elképzelni. Mert nem érzékelted sose. Pl egy kétdimenziós emberke csak síkban képes mozogni, és ha egy kört rajzolsz köré, bezártad. Nem tud kijönni, mert nem ismeri a 3. dimenziót. Pedig milyen egyszerű 3D-ben átlépni egy 2D-s kört, nem? Úgyhogy elég izgalmasnak hangzik a több dimenzió létezése. Bár így kiterítve valószínűleg csak 3 van.

Engem az is foglalkoztat, hogy milyen alakú az univerzum. A sugara 13,5 fényév hosszú, mert az ősrobbanás óta a fény tudott elmenni legmesszebb. De nehéz elképzelni, hogy egy gömb lenne. Valahogy furcsább annál- Szerintem olyan nincs, hogy elérsz a gömbfelszínre, és onnan pl látod a semmit, ami már nem az univerzumhoz tartozik. Kiváncsi vagyok nagyon...

''inkább leraknak GPS adókat a földre és kész.''

A GPS technológiával az a bibi, hogy geometriailag rá kell látnod az adóra. Pontosabban egyszerre 4-re. Ezért nem lehet a földre tenni őket. Sok kell belőlük, Föld körüli pályán.

A mobilhálózatok cellái alapján valóban lehet egy kezdetleges helymeghatáozást csinálni, de ez sok nagyságrenddel pontatlanabb mint a GPS.

Engem az is foglalkoztat, hogy milyen alakú az univerzum. A sugara 13,5 fényév hosszú, mert az ősrobbanás óta a fény tudott elmenni legmesszebb.
jaj, ezen a szemléleten már az ókorban sikerült túllépni...
Nincs alakja és nincs sugara. van egy kozmológiai horizont, jelenleg bármely megfigyelőtől 13.7+/-0.5 MILLIÁRD fényév távolságra - ami a téridő szerkezetéből fakad, abból hogy a jelenlegi megfigyelőpontunktól ennyi évvel visszafelé volt egy szingularitása a téridőnek, a bizonyos Nagy Bumm. Tehát messzebb nem láthatunk, mert olyan távolságban köröskörül már magát az ősrobbanást és a (tér)idő kezdetét látjuk. Jól megvörösödve az ált.rel.elm. miatt. Amit látunk (és láthatunk) az Univerzumból ilyen értelemben tényleg gömb, de nem azért mert ilyen az Univerzum alakja, hanem mert az általunk ismert része izotrop. és minden irányban egyformán tágul. Ha elnézünk egy nagyon távoli (és ezért a régmúltban látott) helyre ami most tőlünk nézve a tér és idő ''peremén'' van, tudi kell, hogy onnan nézve mi látszunk a világ végén és a távoli múltban, plusz látszanak a világegyetemnek olyan tartományai is, amelyek tőlünk nem, és talán soha nem is fognak.

Az biztos, hogy nincsen több mint 3+1 ''kitekeredett'' dimenzió, mert a fény és az energia csak ennyiben képes terjedni. Ha nem így lenne, észrevennénk.

A szuperhúrok elmélete jelenleg egy 100%-ban spekulatív játékszere a matematikusoknak. Gondolom én.
Hogy jóslatait ellenőrizzük kísérletileg - azaz különbséget tudjunk tenni egy ''feltekeredett'' dimenziókat tartalmazó és egy anélküli világ között- még évszázadokig nem remélhető. Sőt, lehet hogy sohasem.

De ez olyan szomorú...
Be vagyunk zárva a kis téridőnkbe, mint paplan alatt a fing.

''Einstein maga is kereste a mindent leíró nagy egyesített elméletet, de nem találta.''
Einstein haláláig vitatkozott a kvantummechanika elfgadott értelmezésével és trükkös gondolatkísérleteket eszelt ki, hogy elvi hibákat találjon benne. A QM és a relativitáselmélet sajnos nem lehet érvényes egyidejűleg. Tkp. a relativitáselmélet még egy teljesen ''klasszikus'' elmélet, a QM már nem az.

Hát igen kérdés melyik rosszabb: a mindkét végén zárt téridő (létezik Nagy Reccs is), vagy a nyílt és gyorsulva táguló?
Az előbbihez szükségszerűen véges és baljós jövő társul, utóbbihoz egy egyre üresebb jövő - a most még látszó és elérhető távoli galaxiok sorra eltünedeznek örökre a horizont mögött. (a tágulás szabályosan szétfújja a közelünkből a világot)

Az ideális az lenne, ha egyre lassuló tágulás mellett lenne nyílt. Ekkor egyre többet és többet látnánk be a világból. De a hosszú távú jövő igy sem szívderítő - viszont végtelen.
Egy kicsit még kaparászunk a sötét anyag után, és megjósolom ez fog bejönni.

Tévedés. Ha gömbnek látnád, akkor nem minden megfigyelőtől lenne 13,7 Milliárd fényévre a kozmológiai horizont. Ha viszont a 3 dimenziós tér görbül, akkor már a görbület iránya miatt biztosan van 4. dimenzió is; ( legalább 4...) A fénynek mint bármely hullámnak, nem független a sebessége, attól a közegtől, amiben terjed. A világegyetem korai szakaszában, mielőtt a higgs bozonok létrejötttek volna, egészen más volt a vákuum nullponti energiája, a fény és minden másnak a sebessége lényegesen nagyobb lehetett, kvázi az idő telt sokkal gyorsabban azonos tágulási sebesség mellett, alias '' a tágulás sebessége volt sokkal kisebb az akkori időben mérve'' kvázi akár majdnem stagnálhatott akár, mondom majnem, tehát a 13,7 Milliárd lehet sokkal több is, 20, de akár még sokkal több is. Mindenesetre a mérésekből úgy tűnik, az Univerzum tágulásának sebessége nem csökken, hanem nő. Az anyag gravitációs ereje ellenére, pedig a galaxisok csillagainak keringési pályáiból ítélve a látható anyag csupán 5 -10 százaléka maximum az össz anyag mennyiségének, az sem kizárt, hogy csupán 1 azaz egy százaléka a látható anyag az összesnek. Ha kiderülne, hogy a vákuum nullponti energiája ma is csökken, akkor az azt jelentené, hogy a fény sebessége is vele csökken, minden kölcsönhatásé is vele párhuzamosan, és már csak emiatt is láthatnánk úgy, mintha az univerzum tágulási üteme nőne.Egy folyamatos fénysebességcsökkenés, és ezzel járó időlassulás lehetővé tenné az anyagi világ véges jövőbeli idejének mértékét, annak ellenére, hogy elvileg egyre lassuló ütemben, de tovább csordogálna, 1-nél kisebb kvóciensű mértani sort alkotva. Ha mi vákumunkról is kiderülne közben, hogy ez ishamis vákuum, (amire jó esély van) és egy mainál alacsonyabb értéken megjelenő újabb állapotváltozásba menne át, mint annak idején a higgs részecskék keletkezésének idején, akkor a mai univerzum struktúrája is megsemmisülne, újból bekövetkezhetne az univerzum felfúvódása, alacsonyabb energia szinten ugyan, a mainál lényegesen kisebb ''fénysebesség'' mellett, de mivel az új univerzum lényei is lassabban élnék az életüket, számukra az a sebesség talán pont ugyanannyi lenne, mint számunkra a fény.
Viszont modok egy szituációt, amikor valaki tényleg gömbnek látja az univerzumot; Amikor belezuhan egy fekete lyukba. A fény annyira elgörbül, hogy a fekete lyuk mögül érkező, tehát a ''takarásban lévő'' világegyetemből érkező fénysugarak, amiknek el kellene haladni a fekete lyuk mellett, visszagörbülnek, és azok is bejutnak a megfigyelő retinájába. A fekete lyukba zuhanó úgy látja, hogy egy ''feneketlen mélységbe zuhan'', és tőle mint forró távoli gömb, eltávolodik a világegyetem egésze, ugyanazt éli át, mintha az univerzum véges gömb lenne, és neki sikerülne fénsbesség közeli sebességgel eltávolodni tőle a körülötte lévő fekete semmibe.

[Szerkesztve]

Ha viszont a 3 dimenziós tér görbül, akkor már a görbület iránya miatt biztosan van 4. dimenzió is;
Szerintem nem következik a 4. dimenzió léte a 3 dimenziós tér görbültségéből.
Akkor következne, ha ez a 3 dimenzió egy altere lenne a 4 dimenziós euklideszi metrikájú térnek. De nem így görbült, egyszerűen a metrika nem euklideszi és kész.
Mindegy, hogy ezt hogyan szemléltetjük papíron, csak a metrika számít. Nincs szükség magasabb terekre.

Tévedés. Ha gömbnek látnád, akkor nem minden megfigyelőtől lenne 13,7 Milliárd fényévre a kozmológiai horizont.
Hanem?
Ha ülök egy pontban, minden irányban jó közelítéssel kb. 13 milliárd fényévnyire látok el jelenleg. Amögött csak az ősállapot látható. Tehát innen és most egy gömbnek vehető térrészt látok, mégha az idő miatt sántít is a hasonlat.
Persze, valójában ez nem gömb hanem kúp a megfigyelő kauzalitási kúpja - attól függ, hogyan ábrázoljuk papíron. (vagy kürtőskalács )

''Az anyag gravitációs ereje ellenére, pedig a galaxisok csillagainak keringési pályáiból ítélve a látható anyag csupán 5 -10 százaléka maximum az össz anyag mennyiségének''
Ezt én is írtam. Hozzátehető, hogy a látható anyag csak 5-10%-a annak, ami a téridő ''bezárásához'' (a gyorsulva tágulás lefékezéséhez) kellene. Tehát valahol -és erre tendálnak a megfigyelések- ha a sötét anyagot is belesaccoljuk, a világegyetem sűrűsége a kritikus érték körül lehet.

De az egész terület a csillagászat frontvonala, ahol évente-havonta szület(het)nek jelentős új eredmények, és változhat az uralkodó felfogás. Még sokminden kiderülhet.

A Higgs-bozonokhoz nem szólnék hozzá, rég olvastam róla.
tehát a 13,7 Milliárd lehet sokkal több is, 20, de akár még sokkal több is.
13.6 milliárd éve a világegyetem elég kicsi és sötét volt. Ekkor már úgy folyt az idő mint manapság. Ez az egész játék a nullponti energiával, az Ősrobbanás utáni milliárdod másodpercekben történt. Tegyük fel, akkor másképp telt az idő. Na és? Ez a téridő jellegen nem változtat: a múlt kicsi és forró és egy pontból kezdődött, a jövő hideg üres és nagy.
Mellesleg elég spekulatív dolog ez e hamis vákuum és társai. Semmi kísérleti alapja.
De teljesen igaz, hogy egy ilyen vákuum ''fázisátalakulás'' lenne csak az igazán durva megsemmisülése a világnak. Csak egy fénysebességgel rohanó fal -amiről tudomást sem szerezhetünk előre-, és mögötte mindennek vége...

Viszont modok egy szituációt, amikor valaki tényleg gömbnek látja az univerzumot; Amikor belezuhan egy fekete lyukba. A fény annyira elgörbül,
Nem, ez egy csőnek fogja látni a világot. Nem szükségszerű, hogy bárhonnan jövő fény belegörbüljön a látóterébe.

[Szerkesztve]

A szuperhúrelmélet éppen ezt teszi ezzel a két elmélettel. Ezért is fűznek hozzá olyan nagy reményeket. Jelenleg ez az egyetlen olyan elmélet, ami képes összekapcsolni a relativitás elméletet a qm-al. kisebb kíséreti bizonyítások is történtek már. De ha megépül ez a nagy gyorsító, akkor talán megtalálják azt a nehéz részecskét is, ami bizonyítaná az elméletet. Vannak más lehetőségek is a bizonyításra. Például felfedezni egy makroszkopikus húrt, ami szintén lehetséges. (ne kérdezd, hogyan).

Én bízom a húrelméletben. Eddig nagyon szépen haladnak vele. Kár lenne, ha ez mégsem a mi világunkat írná le, és ennyi évtizeden át kutattak volna fölöslegesen.