Egyáltalán nem egyedi példa... A gazdaság többet között azért tudott mára erre a szintre fejlődni, mert amióta a fogyasztói társadalom alapköveit lefektették, azóta az arra épült, hogy el tudjanak adni minél nagyobb mennyiséget, többek között pontosan ilyen módszerekkel is, hogy visszautasíthatatlanul kedvező ajánlatokat tesznek a vásárlók felé és ezekkel bizony rengeteg ember élt az elmúlt évtizedekben, rengeteg mindent megvettek, amikor ott és akkor nem volt épp szükségük, csak jó szimplán jó vétel volt. K+F szempontból ez egyébként egy áldás a rengeteg példány és ezeken keletkező rengeteg feedback miatt. Ipari területen gigagyártótól tudom pl., hogy ha nagyon magasszintű megbízhatósági igényeket kell kiszolgálni, akkor az életútjának kb. közepén járó alsóközépkategóriás termékeket kell választani, mert azokban szinte teljesen kizárható, hogy tervezési vagy sorozatgyártási hiba tudott volna megbújni a nagy példányszám miatti gyors "kidobódás" miatt. Tehát mondhatni a minőség egyik kulcsa az sorozatgyártás esetén, hogy egy gyártó az minél rövidebb idő alatt minél nagyobb volument tudjon értékesíteni egy-egy azonos specifikációjú termékből. Ez pedig csak agresszív árazással lehetséges, mert az elmúlt sok évtizedekben is ez tette lehetővé a fenti logika mentén. Persze itt egyesek jöhetnek akár azzal, hogy ez mennyire környezettudatos, hogy gyakorlatilag pazarlunk, stb... Hallani ilyeneket is manapság. De akkor viszont el kell dönteni, hogy egy fejlett technológiai szintű civilizációt szeretnénk fenntartani, vagy pedig az utolsó szőrszálunknak is a környezetre gyakorolt hatását méregetni. Mindegyiket lehet, de egyszerre szerintem csak az egyik fog menni.

[ Szerkesztve ]