szerintem amiről beszélsz nem feltétlenül értékelendő elörelépés, vagy visszafejlődés stb. kategóriákban. Ebben a kérdésben maradjunk annál az eredménycentrikus erkölcsi értékelésnél, hogy hasznos az, ami a közösség számára hasznot hoz, előre lépés az, amit feljődésnek tekinthetünk, fejlődés az ami haszonnal jár (milyen szép ezoterizmus ) tehát egy emberi kapcsolatokat nélkülöző humanista entellektüel tevékenysége, mivel hasznot hoz a közösnek az előrelépés, míg ugyanez egy félhülye alkoholistánál nem.
Vagyis irreleváns, hogy visszafejleszted emberi kapcsolataidat vagy sem.
:8)

Az Atkinson féle Pszichológia (Osiris Kiadó) például egész jó. Nincs túlbonyolítva, közérthető....kicsit vastag, de nem egy nap alatt kell legyűrni.....az ára is elég borsos, de ha érdekel a téma...ahogy érzed

''Azért kötödünk hogy tudat alatt önmagunkat erősítsük, keressük önmagunkat a másikban.''

Ezt külön kiemelném, mert egy nagyon érdekes mondat.
Tény, hogy önmagam megerősítése az egyik legfontosabb dolog... Ennek egyik folyamata az önmegismerés. Tisztán látni a miérteket a cselekedetek és gondolatokat. De: miért keresném másban is magamat? Ez is egyfajta tudat alatti cselekvés lenne? Miért nem azzal vagyok elfoglalva, hogy őt megismerjem? Vagy rajta keresztül szeretném magamat még jobban kiismerni?

Bah, mennyi hülye kérdésem van...

''hasznos az, ami a közösség számára hasznot''
Jól érzem a szavaidból azt, hogyha valami öncélú, akkor az már nem is lehet hasznos?

Ghost jó a kérdés: Nekem erről az a véleményem, , hogy én te vagyok és te én vagyok, és mindenkivel eggyek vagyunk. De ezt nehéz átérezni, úgy általánosságban. Főleg nehéz oylan esetben egynek érezni magát az embernek a másikkal , amikor a olyan emberről van szó, amit utálunk.

Én valahol az alábbi idézettel értek egyet:

''Szóval mi is a kérdés? Az, hogy mi ez az egész ami körülöttünk van? Mi a világ, mi a végtelen, mi az univerzum, mi az idő és mi vagyok én? Csak most, most fogalmazódott meg bennem, hogy valójában magamat, magunkat keressük...

Aki keres, az magát keresi, magunkat keressük, de amikor megtaláljuk a választ, akkor beszűkülünk, eldugjuk magunk elől. Bennünk van a világ összes jója és rossza, de mi ki akarjuk zárni magunkból a rosszat, beszűkítjük tudatunkat, megteremtjük magunknak az időt, a végtelen teret, hogy hosszabb időre utazhassunk a jóban, de ott kísért a rossz is, és mindig is ott lesz, csak nem akarunk szembesülni vele.''

[Szerkesztve]

figyeld meg, össze fogsz gabalyodni, mert a kérdések csak újabb kérdéseket szülnek

azért keresed önmagad, mert csak olyan emberek társaságában érzed jól magad, akik megerősítenek téged, valamennyire közös az ízlésetek.....te sem szeretsz olyan emberekkel lenni, akikkel állandóan különbözik a véleményed

a kötődés és a vonzalom, szerintem nem elválasztható egymástól, és én a vonzalmat erősebbnek tartom, alapjának a kötődésnek.....

túl sok a kérdés vigyázz, azt hiszük hogy egy racionális és törvényeken alapuló világban élünk, ezzel szemben az emberi lény megmagyarázhatatlan jelenségei csak összezavarnak minket, nem tudunk vele mit kezdeni......

[Szerkesztve]

az a szó, hogy haszon, a természetben NEM létezik, ezt csak az ember alkotta meg, ezt ne feledjétek

Én még azt sem értem, hogy miért keresném magamat saját magamban ?
Ez szerintem nem elsősorban erről szól, hanem arról, hogy kisebb nagyobb csoportban nagyobbak az esélyeink a túlélésre, a számunkra hasznos eredmény elérésre, érdekeink érvényesítésére. Ugyanez a helyzet a szerelmen túli (tehát nem túlfűtött) személyes helyzetekben. Ha valakivel biztonságban érezzük magunkat, akkor ahhoz vonzódunk, ahhoz szívesen kapcsolódunk, kötődünk.

Nem. Akkor rosszul fogalmaztam. Az öncélú is lehet hasznos, miért is ne. Egy öncélú, de gyönyörű vers például.

pont ez az érdekes benne, hogy a legelemibb dolgokat, jelenségeket nem tudjuk megmagyarázni egyértelműen szerintem nem is baj, ezek az élet ''axiómái''

Tudom.
rdi: miért kell az érdekeinket érvényesíteni? Ez oylan ''törtetően'' hangzik. Miért nem az az alap, hoyg segítünk egymáson és magunkon. Miért kell azért valakinek megszívnia valamit, emrt éppen mi voltunk az erősebbek?

[Szerkesztve]

Rendben. Tegyük fel, hogy igazad van és valóban azoknak a társaságát keresem, akikkel valamilyen szinten tudok azonosulni. Vegyünk egy elég abszurd példát: mi van, ha nem találok ilyen embert? Mi van ha úgy érzem egyedül maradtam? Joggal gondolhatom, hogy eltévedtem a világban? Esetleg tartsam fenn a korábbi elképzeléseimet és forsítsak hátat mindennek azzal a jelmondattal, hogy ''márpedig akkor is én vagyok a normális''? Az én értékrendem a követendő, az én elveim a helyesek... (ezt most pusztán elméleti alapon kérdezem)

Vonzalom, kötődés párhuzamba állítása: miért tartod erősebbnek a vonzalmat?

isten ments, hogy kiokításnak vedd..remélem nem, mert nem annak szántam ám, csak úgy beugrott, és ezzel kapcsolatban az is, hogy emberek vagyunk, emberi mércével mérünk, emberien gondolkodunk, és talán pont ez a korlátja, hogy teljesen megismerjük a világot, amelyben élünk

Persze, ez nagyon jó benne....csak mindent tudni akarunk, ilyen az emberiség, mindenre magyarázatot követelünk, fogadjuk el hogy nincs mindenre....
talán Heiddegger mondta, hogy az emberi elme nem képes felfogni az emberi lét értelmét...(az idézet nem pontos....sorry) én ezt elfogadom....de ez a kérdés messzire vezet és sokfelé

De azzal amit mondasz oda lyukadok ki, hogy önző vagyok. A magam érdekeit szeretném érvényesíteni másokéval szemben... Ez minden bizonnyal jó nekem, de még kinek?

fene a kíváncsi természetünket

Szerintem az embernek muszáj több nézőpontból figyelnie mind a világot, mind önmagát. Véleményem az az általad leírt példával kapcsolatban, hogy igen lehet te vagy egyedül a normális, de ez nem ok arra , hogy másoknak azt mond , hogy csak a te értékrended a követendő...
Tudom tudom, én beszélek, mikor... Istenem, én sem vagyok még megvilágosodott emberke, fejlődnöm kell.

pala: ebben a témában semmit nem szoktam kiokításnak venni. SŐt.Nagyon érdekes megfigyelni az emberek reakciót ebbena témában, többek közt a sajátomat is.

MAhatma : de képes. Csak el kell érni azt a szintet aholez tudatosul. Azt a szintet , ahola miértekre az lesz a válasz, , hogy mert ez az élet rendje, így van egyensúlyban a világ.


[Szerkesztve]

''Nagyon érdekes megfigyelni az emberek reakciót ebbena témában, többek közt a sajátomat is.''

igen, és szerintem az ebben a témában leírtak nagyon sokat elárulnak az egyes hozzászólások szerzőinek jelleméről...

azért érzem, mert egyfajta vonzalom nélkül nem tudunk kötödni (vonzalom alatt ne a szexuális oldalát nézzük), a barátság is vonzalmon alapszik szerintem....ezért tartom erősebbnek

a deviáns magatartást definiáltad, nem abszurd példa....ők tényleg elveszettnek érzik magukat, viszont nem rekednek kívül a társadalmon v. csoportokon, hiszen bármilyen megmagyarázhatatlan, de megtalálják saját közegüket és társaikat, ahol saját értékrendjük szerint élnek, ezt követik......ez is egy abszurd példa, és nem is biztos hogy mindenki így látja

Tildy: hol az a szint egy embernél, ahol képes felfogni a lét értelmét? egy saját magunk által definiált világban élünk, amelyeket azért hoztunk létre hogy legyen fogodzónk.....
mi az hogy ez az élet rendje? és a világ abszolut nincs egyensúlyban.....
[Szerkesztve]

[Szerkesztve]