Hogy én se legyek csak offtopik...
Már egy ideje együtt élek az S.M.S.L SP200-al, és bizony, roppant elégedett vagyok vele. Kezdetben tartottam tőle, aminek páran hangot is adtak a fejestopikban, hogy készülékcsere/kábelcsere egyben, biztos több benne a placebo effektus, mint a tényleges változás. Így két hét távlatából bátran merem állítani, hogy nem így van. Csináltam pár oda-vissza összehasonlítást a Magni 3-al, és az alapvető energiatöbbleten kívül több is van. A Magni 3 potija kb. 12-14h közötti állásban hozta azt a hangerőt, amit az SP200 max.11h-nál. Ott már hangosnak számít nekem low gain-en. Ezzel alapesetben nem volt különösebb bajom, rossz hangja semmiképp nincs a kis amerikainak, de mikor zenét szerkesztettem, és -18dB -20dB környékén dolgoztam vele, akkor elégtelenül halk volt sajnos. Az SP200-nál elég, ha csak átbillentem a kapcsolót high gain állásba, és egy picikét utánaállítok, megvan az a hangerő, amivel lehet dolgozni. De ez csak egy része a dolognak. Sokan mondják a HD650-re, hogy sötét, lassú, unalmas hangja van, egy nem hozzá illő erősítő sosem fogja kihozni belőle a maximumot. Na, ezt elég nehéz volt elképzelni, míg az SP200 meg nem jött, mert én alapban nem tartottam ilyennek. Az a többlet energia, ami megvan benne, minimum egy szinttel feljebb emelte a hangját. Oda-vissza meghallgatva, a mélyek kicsit mosottabbak, puhábbak a Magni-val, szerintem ezért érzik komótosnak a hangját. Érdekes módon, az énekhangokban túl sok eltérést nem fedeztem fel, nem tudom miért, pedig neszeket, zörejeket, egyéb, a felvételen lévő hangokat többet/jobban hallani. A magas tartományról eltűnt a fátyol. Nem lett sok a magas, de szebb, részletesebb, csilingelőbb. Bár mondjuk ez sem volt vészesen más a Magni-val. A lényegi különbség, úgy gondolom, hogy a közölt energiában, és annak gyorsaságában keresendő, így tudta a HD650 hangját egy magasabb szintre lökni, ahol lennie is kellene, csak hát, érzékeny a szentem az erősítőkre, ez már számomra is a napnál világosabb.
Ja, és még egy hatalmas piros pont az SP200 ellenőrzőjébe. Az a fekete, mély, süket csönd, mikor nem szól semmi. Ment egy playlist, amin hogy, hogy nem, egymás után keveredett két olyan szám, aminél az egyik végén van egy hosszabb, csendes rész, a következőnél meg némi csend után énekelni kezdett egy nő a semmiből. Semmi különöset nem csináltam, csak simán olvasgattam, és talán azt hittem, hogy az utolsó track ment már le, nem tudom, nem is figyeltem, de szó szerint megijedtem, ahogy a hölgy hirtelen levegőt vett, és énekelni kezdett. Ez volt az első ilyen tapasztalatom, hogy ha nem szól a zene, akkor teljes csend van. Eddig ez nem történt meg, mert - ha gondolom nagyon halkan is - de ott volt valami zaj, ami mutatta az agyamnak, hogy valami szól. Na, ennél nem mutatja, vagyis észlelési határ alatt van, amit már teljes csendként élek meg.
Szóval, az S.M.S.L SP200 részemről egy ajánlott darab. Hogy más, még komolyabb erősítővel lehetne e kihozni a 650-ből még többet? Lehet, nem tudom. De ez most nekem nagyon "endgame" státuszú berendezésnek érződik.
A Magni 3 is megmarad, de átkerült a másik gépem mellé, ahol is az 58X-et szolgálja ki a jövőben. Mivel az egy sokkal fürgébb hangú fejes, így elég jó barátok lesznek, úgy érzem.

És még az előző, (jogosan) megregulázott témához, részemről is lezárásként.
(#76596) Exodius
"Szarkazmusról nem hallottál még? Egyébként mi itt mind tiszteljük a Hi-Fi-t, imádjuk is. Sőt...bizonyos értelemben pont a tisztelet egyik jele a kifigurázása és a "sajátos" üzletmodelljének a kritizálása, ami tegyük hozzá....jogos."

Tudtam, hogy te érted, miről beszélek...