A lányommal rendszeresek a kiabálások... pontosabban ő kiabál velem.... Apa, ne te öltöztess, hanem anya... Apa ne kapcsold át a tv-t... Apa ne te vegyél ki a vízből... Nem azt a tányért, hanem a másikat....és mindezt sokszor rögtön üvöltve....
És akkor jön, hogy nem szeretlek apa....
És ez bár tudom, hogy nem jelent túl sokat, mégis szíven üt... érzékeny vagok rá nagyon, pedig tudom, hogy nem kéne.Néha érzem, hogy mit kellene tennem, de sokszor csak lebénulva szemlélem és szenvedem a történteket és forr bennem a méreg.....

Megértem a fájdalmadat, dühödet. A lányom kb 2 hete azt mondta rám, hogy hülye. Nem hangosan. Nem méregből. És talán emiatt még jobban zavart. Épp töröltem a fürdőben, és rászóltam, hogy ne forgolódjon. És a ''bajsza'' alatt elmormolta, hogy hülye.
Nem is tudtam, mit reagáljak rá hirtelen. Nem kiabáltam vele, sőt rá se szóltam. Beküldtem a szobájába, hogy gondolkozzon el azon, hogy ilyet illik e mondani. érezte, hogy túllépett a határon. Kb 5 perc után átjött, hogy bocsássak meg neki.
Elbeszélgettünk a tettén, majd elküldtem lefeküdni. A bünti csak annyi volt, hogy nem olvastam neki mesét aznap.

Az eddigi HSZednek ez a része fogott meg a legjobban, amire szeretnék is reagálni. Előtte egy kis történeti háttér.
Én már bölcsibe is úgy mentem, hogy apu vitt, majd valaki jött értem és mentem haza, alsóban Nővéremmel jártunk egy s liba így Ő vitt, még a legelején anyum is jött értem, de ez nagyon kis idő volt. Majd hamar belejöttem és egyedül mentem haza és jöttem, Aztán a Nővére elment gimibe én még általános volt így egyedül jártam volt, hogy én értem haza hamarabb.. stb.
A szüleim, mit így utólag a tendenciát látva, nagyon jól oldották meg, hogy ne legyek az a téren üldögélő ''mi a aszt nézel'' gyerek. Én óvódás korom óta edzésre jártam, tehát kb 5évessen kezdtem el sportolni. Volt egy edzőm, akire felnéztünk, szigorú volt, de igazságos, mintha egy pótszülő lett volna, nagymamán nagyon korán meghalt, és a többiek még korában.
Mai napig örülök, hogy sportolni kezdtem el és nem az a téren üldögélős srác voltam, vagy a másik fele, aki otthon bújja a könyveket (félre értés ne essék! rengeteget olvasok én is!).
Ma már ott tartok, hogy túlnőttem a szüleim legtöbb álmát (vagy ez volt az álmuk ), amiben Ők nem tudtak segíteni a sajátos anyagi helyzetük miatt..
Szerintem ma már egy fiatal gyereken is nagy a felellőség és a mai társadalomban hamar fel kell nőni, ha valamit elakarsz érni. Persze, ha előttem is itt lesz az apasági szerep, nem könnyen fogom elfogadni a mai nézeteimet, de életre kell nevelni a gyereket és nem elkényeztetni.

A rossz társósságba keveredést is észre lehet venni, csak a szülőnek akarnia kell észre venni. A gyerek nem annyira okos még, hogy a nyilván való jeleket eltitkolja.

Eszembe jutott ezen a vonalon ezért megosztom veletek egy élményem. Buszon utaztam, nyár, Balaton felé, tehát adott volt a tömeg. Mögöttem levő ülésen egy család, anyuka+gyerekek, az apjuk állt. És ült is biztosan, félelmetes vágás nyomok tarkították a testét, az arcára pedig látszott, hogy az élet szántotta a barázdákat, élete a tekintetén is visszaköszönt. Erő és keménység egy számomra is megdöbbentő és félelmetes elegye sütött róla. Az asszony foglalkozott a gyerekkel, míg ő mintegy védelmezően állt az ülések mellett. Egyszer csak a kisebbik csemete felbőgött, a nő szívét-lelkét kitette, de nem bírta, csendre bírni, igyekezetébe, mintha félelem is keveredett volna. Aztán a férfi lenyúlt felvette a csöppséget a vállára és egy pillanatra a nyugalom csendje telepedett a buszra. Beleégett a tudatomba, ahogy marcona külsejű férfi, vigyázó mégis határozott mozdulatokkal emelte magához a gyermeket és ahogy az megéreze a közelségét, a biztonságot pillanatok feledte zaklatottságát.
Szinte végigpergett a szemem elött az életük, az apával, aki bár nem kegyetlen mégsem engedékeny, példa és támasz lehet a fiataloknak, míg azok felnőve túlszárnyalhatják és átvehetik tőle a családfői szerepet, annyira természetes és harmónikus volt látni őket, mintha egy tigris vette volna fel retteget állkapcsával a rakoncátlan kölköt.
Ösztönös, vad, nyers s talán éppen ezért igaz volt. Engem megejtett, ahogy a társadalmi máztól mentesen, távol annak minden ferdítő hatásától láttam egy embert és annak utódját


Köszi annak, aki végigolvasta. Nem, nem tudom hogy jött ide, csak leírtam

Ezt most pozitív vagy negatív visszajelzés, hogy ennyi véleményt szült a kis mesém, kedves apuka?

Pozitív.... aranyos történet, és aranyos kommentár volt

[Szerkesztve]

Jó, amikor az ember észrevesz valamit, amit más nem Nekem is tetszik a történet.

Tegnap megint előkerült ez a téma. Játszottunk, és a gyerekmackó lehülyézte az anyamackót. Megdöbbenve figyelmet a játékát, majd megkérdeztem, hogy ezt miért mondta? Nem tudom, hangzott a válasz. Eszébe jutott, hogy múltkor emiatt volt ''veszekedés''. Elmondta, hogy a fürdőben sem nekem mondta ezt, hanem csak ''úgy''.
(magyarul, ha olyanja van, hogy csúnyát mondjon, akkor ''beleböfögi'' a semmibe, hogy hülye )
Mindenesetre megbeszéltük ismételten, hogy ez bántó a másikra nézve, ha ilyet mond neki.

Lehet, hogy félreértem, de egy gyereknek a vulgaritás duplán vonzó. Elsősorban új, ezért próbálkozik vele, a próbálkozást pedig úgymond siker koronázza, hiszen a figyelem középpontjába kerül vele. Azzal szemben, hogyha 3x elkiabálja, hogy anya, egy hülyére vagy kujvára mindenki felkapja a fejét. Neki persze nem lényeg, hogy ez azért van, mert jajj mit mondott a gyerek vagy hogy szívenütött vele Téged, csak az hogy egy kicsi szóval mekkora hatást tud elérni.
A legjobb amit tehetsz ellene, hogy amíg alkalmi a dolog, szintefigyelmen kivül hagyod, nem mutatsz érdeklődést, ha sűrűbben előfordul, akkor pedig a legnagyobb tárgyilagossággal és kimértséggel közöld vele, hogy nem szép dolog. Szerintem

Nehéz kérdés ez, mert ha nagy ügyet csinálunk belőle, akkor visszaélhet vele, ha olyan a helyzet. Legalábbis Anna pontosan tudja, mi fáj nekünk, és ha haragszik, akkor ezt elő is veszi...
Ma voltunk a leendő ovijában, elintéztük, hogy felvegyék! A nagy kérdés: mehetne már most is, egy kisebb csoportba, vagycsak szeptembertől? Ő nagyon szeretne, mi nem számítottunk rá, hogy felajánlják a lehetőséget. Jót teszünk vele, ha most megy? Tominak hiányozna, nehéz megoldani, viszont később lehet, elszáll az ihlet...

Az említett eset óta Borka nem beszélt csúnyán. Baj, nem baj, én nem szeretem ezt ráhagyni, vagy elsiklani felette. A csúnya beszédet és a másik sértegetését nem fogadom el, és nem tudom szó nélkül hagyni.

Annával pedig menjetek el, ha tehetitek. Ha csak délelőttre viszed be az oviba, azt Tomi is ki fogja bírni. Neki is szüksége van a kortársaira, és hidd el, hogy nyugodtabb lesz, ha hasonló korúakkal játszhatja ki magát. És mennyi élménye lesz. Meg Tomi is láthatja közben, hogy milyen is az óvoda.
Borkát is csak délelőtt viszem. Elég neki és nekem is ez az idő. Neki játszani, tőlem kicsit távol lenni, elszakadni, nekem meg arra, hogy elvégezzem a házimunkát, és utána délután vele foglalkozhassak. Meg ugye most itt van a huga is, akivel szintén kettesben lehetek kicsit.

Félnapos óvoda gázos egy kicsit... mert messze van, és pont Tomi alvásával ütközik a hazahozatal. Nem beszélve arról, hogy elméletileg nálunk úgy lehet csak oviba vinni 5 év alatti gyereket, ha mindkét szülő dolgozik .
Még a napokban leinformáljuk a kiscsoportos óvónénit..... és meglátjuk .

Hétfőn a fiam kimondta többször is az első szavát baba... Ez az első tudatosan többször ismételt szava Ma pedig a másodikat : apa
Igaz már majdnem két éves, tehát semmi rendkívüli... másnak.... nekem maga a csoda

Gratulálok Nektek. Ez mérföldkő a gyerek életében. Viszont ilyenkor szokott az jönni, hogy ezt az egy vagy két szót mondogatja csak több hónapon át.

Remélem az óvodával kapcsolatosan sikerült vmit intézni. Biztos vagyok benne, hogy Anna élvezni fogja. Elég energikus és határozott teremtés.

Ha vmi kérdésetek van, keressetek meg nyugodtan.

Hétfőn megyünk ismerkedni az oviba... a félnap szinte tut, de kényelmesebb lenne szinte mindenkinek az egésznapos

No, milyen volt az óvoda?

Annának annyira bejött, hogy holnaptól egésznapos lesz .... Új élet kezdődik.... öregszünk meg stb...
Szinte azonnal beilleszkedett, játszott a többiekkel, és 9-fél 11-ig szülői felügyelet nélkü maradt.... nem hiányoztunk neki.....
Az óvónéni megjegyezte, hogy elég cserfes kislány....

Örülök neki. Bár én mondtam, hogy így lesz. Legalább ti is megnyugotatok, és Anna is elemében lehet. Otthon majd rengeteget mesél. Tomi és anyája meg vhogy kibírják nélküle....

Tomi egy kicsit rászabadulhat az anyjára... anya tud vele, csak vele foglalkozni, ami ugye eddig nem igen volt lehetséges.... tehát azért lesz ennek pozitív hatása is.....
Csak az Anna szállítását kell még lerendezni