Szvsz akik zombiktól meg ilyenektöl félnek, azok komolytalanok, sok hüje filmet néznek, és a fantáziájuk is más sikon fut mint a realitás. Amúgy általában a fiatalabb korosztályra jellemzö ez a dolog.
Ám én valóban félnék/félek sötétben, néptelen helyen. Nem vagyok parázos tipus, ütök ha kell, és nemis a vadállatoktól félek, mer olyan nincs itthon sztem, ami meg is támadna. Max kutya, de az meg életemben nem harapott meg, pedig rohant már felém örjöngve, énmeg megálltam, szembefordultam vele, és néztem. Megtorpant fél méterre, és örjöngve ugatott az arcomba. Ennyi.
Hanem a minap szinházból jövet, 23 órakot, hegynek felfele, át a Csillebérci erdön, enyhe ködben, közvilágitás nélkül, holdfényben, gyalog - na aki ott nem pislogott volna hátra, meg jobbra balra megszeppenve, azelött megemelem a kalapom.
Hulla csönd volt - stilusosan - csak a köd csöpögött a bokrokról, meg az erdöben csattogott, nyekegett egy-egy fa. Távolról kutyaugatás, meg gondolom a KFKI-nél dohogott valami. Néha reccsent valami a bokorban ami mellett elhaladtam, néha surrant valami hüje rágcsáló... Ez igy 1300 méter hosszan a lakásig.
És nem az egértöl meg a rókától féltem, hanem azoktól az erdei lakóktól, akik kis batyukkal meg széthullott babakocsikkal mászkálnak néha elöbb az aszfalton felfele, aztán be az erdöbe.
Ugyanis minden zombinál, vadállatnál, szellemnél, szörnynél félelmetesebbek az emberek. Különösen a bolondok. Uncsitesóm mikro 18 évesen lerakta a feketövet, aszonta, hogy ö már semmitöl nem fél, csak a bolondoktól. Ha ez kicsit nagyképüen is hangzik, van benne igazság. A kiszámithatatlanság a legveszélyesebb.

Az ufók megérnek még 1 témát, majd kaja után postolok.