Az f35, pláne f22 köszönik szépen, jól vannak. És ahogy a világ alakul, bőven szükség is van rájuk.

Akkor még egyszer:

Az USA hadviselése a légi fölényre épít.

1999-ben a Szerbiai légi háborúban a NATO úgy tudta a légi fölényt fenntartani, hogy ha a szerb légvédelem felkapcsolt egy tűzvezető radart (vagy olyan tartományban dolgozó csalit), rögtön indították a HARM (vagy ALARM) radar elleni rakétákat (emiatt napi több tucat ilyen fegyvert indítottak) és a NATO gépek nem sűllyedtek 6km-es magasság alá (hogy a vállról indítható rakétáknak esélyük se legyen). Úgy, hogy a szerb légvédelem az 1970-es évek színvonalát képviselő fegyverrendszerekkel bírt. Az USA már akkor tökéletesen tisztában volt vele, hogy a lopakodó képességgel nem bíró légierő egy modern harctéren egyszerűen életképtelen.

Tekerjünk előre, 2022-ben azt láttuk, hogy az Orosz légierő gyakorlatilag pár nap alatt kimerítette a radar-elleni rakétáinak készletét (amelyek egy nagy részét az ukrán légvédelem Sz-300P rendszerei le is tudtak lőni), és azóta a nem lopakodó orosz és ukrán gépek jobbára fűnyíró módban tudnak működni, vagy mélyen a frontvonal mögül indítanak nagy hatótávolságú fegyvereket (siklóbombákat és robotrepülőgépeket (cirkálórakétákat)). Ahhoz, hogy valóban érdemleges légi fölényt lehessen kivívni, egyszerűen az kellene, hogy ne tudjon minden tűzvezető radar 150-200km-ről befogni egy vadászgépet (vagy bombázót), ami nagyon alacsony radarkeresztmetszetet jelent szemből. Erre képes per pillanat a B-2A, az F-22A és az F-35A/B/C (talán még a kínai J-21, de az F-35A alatti színvonalon). Ezért áldoztak ezekre a fegyverrendszerekre irdatlan pénzeket.

Tehát pont a legáltalánosabban emlegetett "túlárazott" fegyverrendszereknél nem igaz a kritika. Ezekre azért kellett ennyi pénzt áldozni, hogy a légi fölényt biztosítsák. Ha valahol azt olvasod, hogy az F-35A-nál jobb és olcsóbb vadászgép van, majd jönnek a repülési sebességgel, meg hasonló "autókártyás" összehasonlításokkal, akkor már lehet is lapozni, mert az illetőnek halvány segédfogalma sincs esélyen az olyan alaptételekről, mint a radaregyenlet.

Félre értés ne essék, vannak nagyon elbaltázott beszerzési programok, ilyen például a Littoral Combat Ship (LCS), ami egy méregdrága felfegyverzett ~3000 tonnás speedboat effektíve. Na, az például példa arra, amit írsz, de ott is úgy, hogy hosszas politikai viták után az US Navy elengedte és inkább egy európai fregatt (FREMM) amerikalizált változatát gyártják sorozatban.

Csakhogy ezek mellé sorba lehet tenni a többi ország elbaltázott programját is, olykor akár azt is, hogy az amúgy jó képességű fegyverrendszereket nem tudják üzemeltetni költségvetési megszorítások miatt (pl. német Type-212 tengeralattjárók esete, ahol az elhúzódó karbantartási megrendelés miatt végül oda jutott a német haditengerészet 2017-ben, hogy nem volt egy bevethető tengeralattjárója se...). Tehát mindenki szenved ettől, az USA nem lóg ki semerre ebből a sorbmintából. Csak arányaiban ők költik a legtöbbet a haditechnikai fejlesztésekre.

Az, amit az USA a hadseregére költ, az még mindig azt biztosítja, hogy katonailag az első számú haderő a világon és nem csak atomfegyverek terén.
Kína öles lépésekkel követi, de ugyanúgy, mint az USA, ezért magas gazdasági árat fizet meg...

Most meg térjünk vissza egy picit a hírre, amiből indultunk. A modern fegyverrendszerek számítástechnikai és szoftverorientáltak. Egy rádió is az már például. De a radarjelek feldolgozása terén is elég egy jobb, erősebb számítógépet meg egy jobb, hatékonyabb szoftvert mögé rakni, és a radar felderítési távolsága jelentősen javulhat (Fourier-transzformáció használata...). Ugyanez kb. mindenre igaz, ami nem egy kézifegyver szintjén van. Éjjellátók, rakéták, tűzvezető számítógépek (a tüzérségi ágyútól kezdve a légvédelmi rakétákig), elektronikai ellen-tevékenység eszközei...

Na most ilyen téren ha előnyben akarsz maradni, vagy utól akarod érni az elsőt, akkor ahhoz most már alaptétel, hogy a legmodernebb számítástechnika kell...
Az már egy érdekesebb kérdés, hogy a globalizációra épült világunkban, ahol a Tajvani chipgyártó Holland leképező eszközökkel amerikai tervek alapján gyárt csipeket, amelyre indiai szoftverfejlesztő ír aztán programot, mennyire lehet ilyen falakat felhúzni...

[ Szerkesztve ]

F-22, f-35-nek jelenleg nincs alternativaja, ezek biztositjak a legifolenyt,ahogy a tobbiek is irtak.
Ezek melle hozza lehet tenni a B-21-et ami a B2 utodja, ez ugye lopakodo bombazo. Ez az uj repulo kepes lopakodo dronokat szallitani, sot maga is tud pilota nelkuli uzemmodban repulni dronkent.
Az erdekessege, hogy a szuperszamitogepekkel jelentosen leroviditettek a fejlesztesi idot, mert leszimulaltak az egesz repulot mielott megepitettek. Kb ezert is akarja az USA elvagni a kinaiakat a modern chipgyartastol, mert ez biztositja a dominanciat a vilagban es kb sikerulni is fog neki.
Ezzel kb valaszoltam az utolso bekezdesre.

Rájöttek, hogy nem éri meg az ellenséget technikával tömni. Kár, hogy nem a 90es évek elején...

Most már szerintem nagyjából mindegy. Még 20, sőt 15 éve se lett volna mindegy. Kínában viszont elég sok elég jó félvezetőgyártó van, a saját processzoruk is egész jó. Persze több kell belőle, mint egy AMD/Intel processzorból, és többet is fogyaszthatnak, de ez kit érdekel, ha az erőforrások gyakorlatilag korlátlanul állnak rendelkezésre??

Ezt (is) benézte Amerika.

A nyugati cégeknél mindig találsz egy új CEO-t, nagyrészvényest aki beáldozza a cég hosszú távú jövöjét pár jobb évért, hogy megkapja a bónuszokat, majd átnyergeljen másik céghez amíg még keresett a piacon, eladva időben a részvényeket. Lásd az autógyártókat. A nulláról felépítették a kínai autoipart versenytársnak vagy épp hagyták hogy fel is vásárolják ezeket, amiben az EU-s politikusok se láttak problémát. A nagy kínai nyitás volt a legnagyobb hiba és sokan már előre szóltak.

Ennél én azért árnyaltabbnak látom a képet.

A 2000-es évek elején, majd a 2010-es években a gazdasági fellendüléshez nagyban kellettek az olcsó kínai gyártási kapacitások. Gyakorlatilag azért lendült fel sok téren a fogyasztói társadalom, mert kínában mindent is olcsón gyártottak.
Ezért vonult minden tech-szektor oda, hogy ott szereltessen össze.

Aztán jöttek a saját gyártók, akik először telefonokat, laptopokat, majd szépen lassan egyre fejlettebb cuccokat tudtak gyártani. Most meg ott tartunk, hogy elektromos akkumulátorok és autók terén ott vannak a szeren, repülőgépek terén ott vannak a szeren, és többek között félvezető ipar terén is nagyon zárkóznak fel.

Ha egy mérsékeltebb kínai vezetés lenne hatalmon, esélyesen nem kongatná senki a vészharangot, mert a 2010-es évek eleji állapot valójában a többségnek kényelmes volt (khh... persze ez erős sarkítás, de azért még kölcsönösen voltak előnyös üzleti érdekek). A legnagyobb vesztesek az amerikai és európai (meg japán) összeszerelő-gyárak és beszállítók voltak, mert egyszerűen nem tudtak versenyezni a kínai tömeggyártással.

Annak, hogy ilyen drasztikus irányba ment el a téma, kellett a kínai politika keményvonalas hozzáállása és a kínai hadsereg látványos fejlődése.

Hangsúlyozandó, hogy kínai szempontból ez nem feltétlen meglepő, egyszerűen ha már a Föld legnépesebb országa és második (bizonyos szempontból első) számú gazdaságaként, a világ második számú hadseregével (nem Oroszország már a második régóta) meg kívánja a hatalmi pozícióit is erősíteni...

Csak ahogy ezt csinálják és amilyen reakciókat a nyugat tud erre adni, bizony azt jelzi, hogy ez a vonat kisiklott és jelenleg véleményes, hogy most végleg kisiklik, vagy még valahogy 1x visszabillen a dolog és sikerül kölcsönös előnyök mentén újra a tárgyalóasztalhoz ülni.

Pont ez a "lendülés" az, amire nem sok szükségünk volt. Az ingatlanárak és a társadalmi különbségek totális elszállását eredményezte a világ jelentős részén.

[ Szerkesztve ]

A videót érdemes megnézni, ha érdekel a téma. Jóval több töréspont van az adott országokban, mint amit mi itt kívülről láthatunk.

Bármelyik elnök nyer, a másik jelölt szavazótábora nem fogja elismerni a győzelmet.
Két dolog előzte meg a polgárháborút, a tagállamok fel szembement a szövetségi döntésekkel, illetve az elnökjelölt jelöltségét nem fogadták el pár tagállamban.
Mindkettő megtörtént idén is. Ha lenne rá szándék, akkor le lehetne ereszteni a feszültséget, de szerintem a szándék pont a konfliktusok kiélezésére megy rá.

Kérdés, hogy az ukrán háború tapasztalatai alapján merre fognak menni a fejlesztések - várható, hogy a rakétatüzérség, illetve a drónok szerepe nőni fog az emberes repülőgépekhez képest. Mármint USA nyilván marad a légifölénynél (szövetségesekkel illetve óceánnal körülvéve ez természetes), de mondjuk Indiában vagy Brazíliában, ahol az ár/teljesítmény mutató a legfontosabb a fegyverbeszerzéseknél, ott ez már nem olyan biztos.

Inkább úgy mondanám, hogy Kína egy olyan csábító környezetet (olcsó, "idomított" munkaerő, kiterjedt infrastruktúra, enyhe szabályozás) teremtett a nyugati cégek számára, melyek e környezet hallatán agyhalott módjára feladtak minden hosszú távú tervet egy rövid, bizonytalan ideig tartó profitért cserébe, mely valahol mostanában kezd kifújni a legtöbb iparágban.

Most a nyugati cégek vagy nem látták, vagy nem akarták látni a "red flag"-eket, úgymint:

- Kína becsvágya, hogy úgymond elégtételt vegyen a megaláztatás évszázada által okozott sérelmeken,
- illetve a tény, hogy Kína önerőből egy kapát nem tudott összerakni, valakinek mindenből oda kellett adni az "elsőt", néha a másodikat, haramadikat is mire Kína rájött, hogy hogyan csinálja magának. Ez nem új keletű dolog, ez zajlott az egész 20. században mindenféle nyugati hatalmak, a Szovjetunió, meg még ki tudja kinek köszönhetően. Ez a felállás nyilván hosszú távon finoman sem szólva volt előnyös Kínának, nem tudom, miért gondolta bárki is, hogy - az első pontban említettekkel együtt - a végtelenségig, biztonságosan, néha az egész cég jövőjét a kínai együttműködésre alapozva lehet játszani ezt.

Kínát sarokba szorítani, és rákényszeríteni a saját fejlesztésre nem biztos, hogy a legjobb ötlet.
Elhozni a gyártást (hogy nehezebb legyen lenyúlni, és a fejlett gyártósorok se legyenek ott) egy dolog, de a tiltás kétélű fegyver, aminek rengeteg hátránya van, ami hosszabb távon visszaüthet.
Elsőként, hogy Kína kezében is van pár ütőkártya, amknek kijátszásával komoly kellemetlenséget tud okozni. Ahogy írták is, Covid idején kiderült hogy az is káoszt tud okozni ha pár ellátási lánc akadozik. A teljes leállás (tiltás esetén)ennél sokkal nagyobb gond lenne.
Másik gond, az információ. Ha szállítanak nekik, akkor nagyjából van rálátás /befolyás arra is hol tartanak. Ha ez megszűnik sokkal kevésbél lehet látni, kontrollálni a dolgokat.
Harmadikként, pedig nem biztos hogy hosszabb távon nem üt vissza ez a tiltás. Most hátrányban vannak, de a muszáj nagy úr. Ha rákényszerítik őket a saját fejlesztésre, a mostaninál sokkal (!) nagyobb kapacitást (pénz, mérnökök.....) fognak ráfordítani, és előbb utóbb ledolgozzák a lemaradást.
Naivitás azt hinni hogy nem kapnak modern technológiát, akkor maguk nem képesek megoldani. Csak idő kérdése.
Ott vannak a világon minden szegletében a legjobb egyetemeken, és tanulnak. Majd hazamennek, és használják a tanultakat.

[ Szerkesztve ]

Ha ott hagyod a fejleszteseket, gond nelkul lenyuljak.
Ha nem hagyod ott de engeded exportalni oda, lemasoljak.
Marad a tiltas igy ki kell maguknak fejleszteni.

Ezzel idot nyerunk nemileg, de megakadalyozni nem lehet Kina fejlodeset. De ez talan eleg is, Hszi csin is 70 eves, ha 10 evet tudunk lassitani Kinan addigra mar talan mas vezetojuk lesz aki talan nem Tajvan elfoglalasat meg hasonlo baromsagokat fog eroltetni.

Ha meg nem, hat ez van. A tortenelmi pelda ott van elottunk (Hitler es a naci Nemetorszag), ha valaki haborut akar, akkor nincs az az engedmeny es kompromisszum amivel megelegedne.

"Naivitás azt hinni hogy nem kapnak modern technológiát, akkor maguk nem képesek megoldani. Csak idő kérdése.
Ott vannak a világon minden szegletében a legjobb egyetemeken, és tanulnak. Majd hazamennek, és használják a tanultakat."

Így van. Ráadásul kínai mérnökök ezrei dolgozhatnak a világ különböző félvezetőgyáraiban, K+F-ben is. Oké, ők nem feltétlenül akarnak hazamenni, de ha egy értelmezhető hányaduk (>10%) is hazamenne legalább egy időre, pl. a biztosított hatalmas anyagi/társadalmi előnyökért cserébe, akkor Európa és Amerika is vakarhatná a fejét, hogy már megint visszanyalt a fagyi, ráadásul a kieső kínai munkaerőt se feltétlenül lenne nagyon evidens pótolni.

Gyakorlatilag felkínálták az előző évszázadban felszámolt rabszolgaság intézményét kiszervezve. Pöccre ugyanez a környezetvédelmi előírásokkal kapcsolatban. Amiért németo.-ban letöltendő jár cégfelszámolással, azt vígan nyomatják Indiában, Bangladesben és évtizedeken át nyomták Kínában.

Ami ott van, azt már nem fogod tudni elhozni, max a nyugati szakértőket kimenteni. Első pillanatban államosítanak mindent és irány Venezuela 2.0.

A demokrata tábor ha nem is örülne Trump győzelmének, de elfogadná, ahogy fordítva a republikánusok többsége is. A MAGA idióták a problémásak csak, meg a Trump függő politikusok.