Mármint USA nyilván marad a légifölénynél (szövetségesekkel illetve óceánnal körülvéve ez természetes), de mondjuk Indiában vagy Brazíliában, ahol az ár/teljesítmény mutató a legfontosabb a fegyverbeszerzéseknél, ott ez már nem olyan biztos.

A jövő egy dolog, de nézd meg a drón fejlesztéseket, én ott is azt látom, hogy az USA-nak vannak valóban repülő, komolyabb képességű drónjai (most éppen CCA, Collaborative Combat Aircraft néven fut a program). Ezekből rendel az USAF ezres nagyságrendet.

Mindezt úgy, hogy jelenleg is messze az USAF bír a legtöbb lopakodó harci géppel...

de mondjuk Indiában vagy Brazíliában, ahol az ár/teljesítmény mutató a legfontosabb a fegyverbeszerzéseknél, ott ez már nem olyan biztos.

Indiában az ár/teljesítmény mutatókról messzemenő dolgokat lehet elmondani, figyelembe véve, hogy ők fizették ki a MiG-29K(UB) program fejlesztését az oroszoknak, az átépített INS Vikramaditya esetét, ami után nekiálltak saját építésű hordozónak majd saját hordozófedélzeti vadászgép fejleszténsek.

Az közös orosz-indiai FGFA projektnél (effektíve kétüléses Szu-57 alapú gép) is így indultak, aztán mikor szembesültek a valósággal (mármint a Szu-57 lopakodóképességének hiányával), India gyorsan visszatáncolt, és inkább akkor házon belül az HAL AMCA projekt felé fordultak...

Szóval India például pont rossz példa.

A drónok terén a kard és pajzs versenye a töréspont. Ukrajna egén az első időkben pont az volt a kulcs, hogy igazából senki (sem az ukránok, sem az oroszok) nem voltak felkészülve a drónok valódi használatára. Voltak ötletszerű megoldások, ezel hol működtek, hol nem.
Nem véletlen, hogy most az olcsó, hatékony SHORAD (rövid hatótávolságú légvédelem) fejlesztése olyan fontos lett a nyugati országoknál...

Ha jobb SHORAD képességű egységek lesznek a harctéren, akkor drónok hatékonysága is csökken, tehát ez egy dinamikusan változó téma...