Hmm. Tél van, hideg van és valaki mégis inkább a vonat alá ugrik. Én biztos a fagyhalálra voksoltam volna.

Aki meg hülyézi az öngyilkosokat, gondoljon arra, hogy aki eljut addig, hogy a vonat alá ugorjon az ezzel az erővel akár egy távcsöves puskával egy tizemeletes tetejéről is vadászhatott volna emberekre pár óráig. Az is természetes szelekció lett volna.

munkatársam 22 éves fia gimis tanár volt,a tanulók állandóan szekálták,cseszegették a fiatal kora miatt,semmibevették,nem volt tekintélye....Aztán egyik nap hazament és felakasztotta magát.....Ismertem,vidám srác volt még annó a tanári pálya előtt....

Számtalan oka lehet ha valaki öngyilkos lesz.....Számtalan.....

Én nem tudnám elképzelni magamról,hogy megtegyem.....Talán ha a családom/feleség,gyerek/ neadj isten meghalna....talán akkor összeroppannék és megtenném...de talán még akkor sem...Szóval nem tudok most hírtelen okot a halálra,ami engem illet....

szépen elaludni a hidegben egy üveg tömény benyakalása után.....Ez legalább nem fáj és csendes,vér nélküli.....Kimenni az erdőbe és akkor tuti senki nem fog megzavarni....Talán én is ezt választanám ha eddig jutnék....

Ilyenkor az ember sokszor nem is gondolja át igazán mit cselekszik.És csak menekülni akar.
Én abszolút nem ítélem el őket.

[Szerkesztve]

Szerintem még a legbetegebb ember is tud találni valami szépet az életben, ami segíti abban, hogy ne adja fel a harcot. Az öngyilkosság, az, szerintem csak nagyon szélsőséges esetben megoldás. Pl egy nő miatt öngyilkosnak lenni...szánalmas.

Kedves Volkovy!

Már meg ne hargudj, de szerintem te azon emberek közé tartozol akiknek máson sem jár az esze, csak az élet alternatív örömeit kiaknázni. Láttam már sok ilyet, akik hasonló filozófiával rendelkeznek, ez természetesen az írásmódodon a reakcióidon és a trágár stílusodon is meglátszik. A szavaid mindenkiből utálatot váltanak ki ebben biztos lehetsz - talán ez is volt az egyik célod, gratulálok -, Te nem vagy emberek közé való. Nem értem minek írsz egy ilyen komoly témájú fórumba, ha nem tudsz viselkedni. Szerinted ki kíváncsi arra, hogy te nem lennél képes még a saját szüleiden sem segíteni ha halálukon lennének.

Az ember sok mindent mond míg fiatal, vagy még nem volt szerelmes, esetleg annyira szeretett volna valakit, hogy az életet tartsa meg a legnagyobb értéknek. Ha én elveszíteném a páromat, valószínüleg idegösszeroppanást kapnék, mert nem bírnám elviselni, de erre inkább nem is gondolok.

Nézz már magadba, és gondolkodj már el egy kicsit, hogy ez ember bármilyen hülye is fiatalon, 20-30 év múlva már telejesen új értékek lesznek fontosak a számára.

Én sem ítélem el az öngyilkosokat csak akkor ha ezzel másnak károkat okoz. Gondold el mit érez az aki vezette a vonatot és hazamegy este a családjához és nem tehet semmiről. Nem fogja elfelejteni egy könnyedénn. Ha teszi úgy tegye, hogy olyannak ne ártson akinek semmi köze hozzá.

Voltak itt olyan hozzászólások, hogy aki öngyilkos lesz az hülye, gyenge, meg hogy azt hiszi blabla...
Nem értek egyet.
Én voltam elég mélyen, lehet hogy pár embernek ez nevetségesen hangzik, hiszen 23 évesen mit élhet át az ember, hogy arra gondoljon, hogy meg akar halni?
Elmondom, hogy én mit éreztem, mikor minden összejött: Hogy egyedül vagyok, hogy bármilyen megoldással próbálkozom, nem megy: Semmi nem változik, és hogy nincs értelme. És hogy nap mint nap iszonyat szar felkelni, mert tudom, hogy ugyanaz a borzalom vár, ami tegnap. Nem esik jól az étel, egy idő után már éhes sem vagyok, csak gyenge. És bárki bármit mond, csekély vigasz. Én ezen mentem át.
Egy szerencsém volt, hogy nem adtam fel, elhitettem magammal, hogy gyengeség lenne, így utólag nehéz eldöntenem, van akit nem a gyengeség visz rá. És volt 2-3 értékes ember, aki ráérzett arra, hogy nagy baj van. Jó időben voltak ott mellettem, ez erőt adott.
Talán nem tettem volna meg. Talán igen. Más felfogással biztosan.
Van egy idézet, ami régen sokszor eszembe jutott:
''Meghalni mindenki tud, de élni nem.''

Egyébként meg hgy miért lesz? Kérdezzétek meg egy olyantól, aki már próbált az lenni.

Erről az ápolásról, meg szenvedésről elmondok egy történetet:
1-1.5 éve történt benne volt a fokuszan meg a naploban is.
Eggyik rokonunk, nagyon beteg volt tele volt áttéttel a teste csak morfiummal tudott létezni, és hát szinte csak szenvedésből állt az élete. Kérte a férjét vessen véget az életének.(60éven felüliek) A férje árammal, ''elaltatta'' a feleségét, amikor látta hogy vége, felakasztotta magát, írtak búcsúlevelet, ott a szenvedésre ''hivatkoztak''......

Szóval azért nem olyan egyszerű dolgok ezek...

Én egy dologban vagyok biztos. Ha megtudom, hogy gyógyíthatatlan betegségem van, legyen az akármi, nem fogok gyógyszert szedni, és kórházba menni. Ha lesz még/már családom, akiket szerethetek, velük töltöm a maradék időt, és mikor már oda jutnánk, hogy ápolgatni kéne, előtte valamivel elmennék egy szép helyre. Hegyekbe, vagy valami békés erdős tájra, és ott halnék meg. Én ezt szeretném.
A részletekbe ne menjünk bele, biztos nem lenne egyszerű megoldani, talán megérteni is nehéz.