Nem akarok a vitának a ''de hülye vagy - te vagy hülye'' szálába bekapcsolódni, úgyhogy azt nem kommentálom.

''Tegnap temettük el a nagypapámat aki rákban halt meg a lehető legnagyobb kínok mellett tűdőgyulladásban. [...] A legutolsó pillanatban is még azt gondolta hazamegy és élni akart!''
Ezzel nem mindenki van így. Az én családom is temetett el idős rokont nem túl régen, és bizony nem mondhatom, hogy a legutolsó pillanatig élni akart... Én nem vitatom annak a nagy részét, amit te írtál, mert van benne igazság, de szerintem közel sem ilyen egyszerű a dolog.

''Minden normális élőlény az életre törekszik minden esetben és nem a halálra.''
Ez eléggé úgy hangzik számomra, hogy így határozod meg a ''normális'' fogalmát. Persze nincs azzal semmi baj, ha neked ez a normális...

[Szerkesztve]

Régi ismerős...
Hát mégis van, amiben egyetértünk : Aki az öngyilkosság témáját általános esetben elintézi azzal, hogy az illető hülye vagy gyenge, meg hasonlók, annak nagyjából fogalma sincs az egészről. Javaslom az ilyeneknek, hogy vagy olvassanak utána a dolognak, vagy hallgassanak inkább.

nincs annak a kijelentésnek értelme, hogy később megbánta volna. a halállal vége mindennek, nincsen ha. ha tízezer évig élnél lehet mindent megbánnál amit eddig az életben csináltál, és lehet ha tudnád hogy tízezer évig fogsz élni, akkor egy döntést nem mernél megozni, hiszen tízezer év hosszú idő és mi minden történhet még azalatt.

de nem élünk ilyen sokáig. sokkal rövidebb az életünk, és ahogy haladunk előre úgy szűkülnek az alternatívák, egyre kevésbé megváltoztathatóak korábbi döntétseink, egyre kevesebb dolgot lehet újrakezdeni máshogy, egyre több dolog lesz amin már nem tudunk változtatni, hanem együtt kell élnünk vele. ha tudunk.

aki meg akarja érteni miért lesz valaki öngyilkos, az először azt próbálja megérteni mi az élet értelme. nem úgy nagy álltalánosságban, hanem konkrétan az ő saját életének. Mik hajtják előre, és mitől a sajátja az ő élete, mitől egyedi, és mi az amit el lehet venni belőle, úgy hogy az még mindig az ő élete marad...

Szerintem a halál intim dolog,mindenkinek a magánügye,s pont ezért ízléstelen dolog jelenetet rendezni belőle mások számára,mint ahogy a vonatos srác tette.

Apophis:lehet,nem is volt családja !

Ez lesz a könyvjelzőm,bocsi,amiért még nem olvastam át.

nocsak nocsak
pedig mikor megláttam a neved, és hogy válasz, lélekben gyorsan felkészültem valami másra
A mély depresszió ''csodákra'' képes, teljesen ''normális'' emberből is mást csinálhat. Ilyenkor nem realista az ember, úgy gondolom. Vagy nem is akar az lenni.

Ja, együttérzek veled, de azért a brutális kimenetelü orvosi beavatkozások helyett lehetne próbálkozni természetgyógyászattal. Annak már nem lehet rosszabb kövektezménye.

nem _tud_ az lenni

Igen, aki akar, haljon meg, saját felelőssége ( persze ha nincs olyan ember, pl gyerek, aki tőle függ, de ez már más kérdés ). De sok más ember kárára, és szörnyülködésére tenni ezt....

Den: szerintem úgy értette, hogy ha nem tette volna meg, és később visszatekint, mikor pl megszületik a gyereke, feleségül vesz egy nőt, stb., azt mondja: ómájgád ha megtettem volna..

Testileg talán nem. De ha valaki élni akar mindenáron, és meggyógyulni, aztán elhitetik vele, hogy a természetgyógyászat mennyire jó, az sajnos nagyot csalódhat. Pl. itt van apám, idegsebész. Sok embert mentett már meg, akik azóta normális életet élnek. Ha ők természetgyógyászhoz mennek, ma nem élnek. Persze ez szélsőséges példa ( agydaganat és tsai ).

Más -főleg gyerek- kárára,azt aláírom,de hogy kevesen voltak,akiket 1 csöppet is izgatott a dolog olyan értelemben,hogy akár mondjuk rosszat álmodtak utána,vagy elgondolkodtak és megijedtek -na ettől én nem tartok.A legtöbb ember közönyös az ismeretlen szenvedőkkel szemben.Én se vagyok más,nem azért mondom.Tegnap Pamacska PH!-taggal voltunk buliból jövet,mikor elterült mellettünk 1 hajléktalan.Nem estünk neki ész nélkül hívni a mentőket,meg se kérdeztük mi van vele.Biztos csak részeg...de ha nem,akkor se érdekel,és kevesen jobbak nálunk.

Előttem még nem esett össze senki, de ha az illető részeg hajléktalan lenne, akkor is megnézném, vesz-e rendesen levegőt. Legalább ennyit...

tudom hogy így értette de ennek nincs értelme, mivel meghalt. nincs visszanézés.

valami elveszett a fickó életéből, ami nem pótolható,nem helettesíthető. persze sok a ha, de akármi is lenne az már nem az az élet lenne amit eddig élt, vannak dolgok amiket nem lehet nem megtörténté tenni. Amúgy ha az embernek rendben van az élete, észre sem veszimilyen tempóval zajlik az. mert ugyanazzal a tempóval halad mint az élete többi szereplője, eleme. egymásra hatva haladnak folyamatosan hatnak egymás életére. Mkor valamimiatt kiszakadsz az addigi életedből, akkor veszed észre mekkora tempóvalk halad, és nem vár rád egy percig sem, a többiek rohannak tovább, nélküled, attól a ponttól minden megváltozik, utána akármi történik,már soa em tudod ugyanott folytatni az életed ahol abba hagytad, minden vátozik,minden haladt továb, és nem biztos hogy egtalálod a helyed ebben az új életben, ami már nem az ami eddig a tiéd volt és amit szerettél

Valahogy így jártam én. Most más, de teszek érte, hogy jó legyen

Én inkább a gyorsabb lefolyású betegségekre gondoltam.
Végülis ha úgy vesszük, az életbe is mindenki belehal
Neked viszont kitartást, és sok szép évet!

Hmm... Forr a vevegő. Érdekes téma. Nagyapám is hasonló esetekkel fogalalkozott, hogy ki, hogyan, hol, milyen körülmények között, és miért...
Valahol talán kapcsolódott nagymamám, Dr. Farkasinszky Terézia munkájához is.
Hmmm....
Ha édesanyámnak mindene csak a kín és szenvedés lenne, esetleg kérne, megtenném. Itt megjegyezném: sajnálatosnak tartom, hogy 1-2 embernek ez ''kivégzés'', mehghogy ez= avval, mintha egy baseball ütővel agyonütném . De,amíg van még valami, aminek értelme van, ápolnám. Bár így ezt a szituáció nélkül elég nehéz, és értelmetlen leírni. Magamról már sokkal_nehezebben_tudnék_így_megítélni_dolgokat, hogy mit mikor miért csinálnék.
De itt valahol mindenkinek igaza is van, meg nem is. Ennyi.

Pumpi miatt esett le,hogy te lány vagy,így nem ér a lehajolásod ! ( Pedig pont inkább a lányok ne tegyék szerintem. ) Mutass itt nekem 1 jószívű Férfiállatot ,aki istápol 1 részeget,és belátom:én vagyok a rossz.

Metrón viszont hajlamosabbak az emberek segíteni a másikon,talán azért mert ott kialakul valami közösségi érzés. Bár én ott is csak akkor segítenék,ha nincs más vállalkozó... ( és ha szimpi az illető )

De tudjátok mi az igazán ciki ? Mikor valaki már ötödször próbál öngyilkos lenni ! Nincs az ilyennek barátja,szerelme,vagy 1általán bárkije,aki szereti ?

[Szerkesztve]