Voltak itt olyan hozzászólások, hogy aki öngyilkos lesz az hülye, gyenge, meg hogy azt hiszi blabla...
Nem értek egyet.
Én voltam elég mélyen, lehet hogy pár embernek ez nevetségesen hangzik, hiszen 23 évesen mit élhet át az ember, hogy arra gondoljon, hogy meg akar halni?
Elmondom, hogy én mit éreztem, mikor minden összejött: Hogy egyedül vagyok, hogy bármilyen megoldással próbálkozom, nem megy: Semmi nem változik, és hogy nincs értelme. És hogy nap mint nap iszonyat szar felkelni, mert tudom, hogy ugyanaz a borzalom vár, ami tegnap. Nem esik jól az étel, egy idő után már éhes sem vagyok, csak gyenge. És bárki bármit mond, csekély vigasz. Én ezen mentem át.
Egy szerencsém volt, hogy nem adtam fel, elhitettem magammal, hogy gyengeség lenne, így utólag nehéz eldöntenem, van akit nem a gyengeség visz rá. És volt 2-3 értékes ember, aki ráérzett arra, hogy nagy baj van. Jó időben voltak ott mellettem, ez erőt adott.
Talán nem tettem volna meg. Talán igen. Más felfogással biztosan.
Van egy idézet, ami régen sokszor eszembe jutott:
''Meghalni mindenki tud, de élni nem.''